Shadow of the Colossus

colossus-head

PS2 vásárlásom után első dolgom a "musthave" játékok beszerzése volt. Sajnos nem mindegyiktől azt kaptam, amit vártam: volt aminél kicsit a "nagyobb a füstje, mint a lángja" érzetem volt. Nos a SotC esetében nem. De maradéktalanul azt sem éreztem, amit sokan mások, akik szimplán a tökéletes játéknak tartják. De haladjunk csak szépen sorjában. 

A történet szerint egy fiatal fiú súlyos beteg lányt visz lóháton egy letűnt, ősi templom oltárához, hogy majdan 16 kolosszus legyőzésével meggyógyítsa őt. Legyőzvén egy-egy óriást mindig visszakerül majd a templomba, ahol is fekete alakok súgnak neki tanácsokat a következő célponttal kapcsolatban. (A Team Ico névre hallgató fejlesztőcsapat előző játékában, az ICO- ban is szerepeltek ezek a fekete lények.) Vajon kik lehetnek ők? Tán bűnös lelkek? Akik – akár Anakint is – félrevezetnek minket, a halál felett aratott győzelem megkísértésével? Sok talány vár a játékosra, mert keleti játékokhoz hűen a sztori menet közben bontakozik ki.

colossus-1

A játékban a fő küldetésünk tehát (kissé lebutítva) a 16 főellenség megöléséről szól. De odáig nagyon hosszú és rögös út vezet. Magam az első 8 lény legyőzéséhez nem használtam segítséget, ám utána – bár óvva intettek az újságcikkek – megnéztem az interneten a megoldást. (Nem tettem volna, ha az idő akkor annyira nem szorított volna.) De még így is bitang nehéz a program. Sokukat még megtalálni is egy művészet, világító kardunk segítségével, olyan hatalmas a terület! Legyőzésükhöz nem kevés ügyesség kell és persze szerencse. Segítségünkre lesz a kard mellett íjunk is. A kolosszusok – nevükhöz méltóan – HATALMASAK. Persze nem mind, de aki igen, az annyira, hogy toronyházak eltörpülnek mellette. Okosak. Érzik, ha rajtuk mászol, próbálnak lerázni a hátukról. Folyamatosan kapaszkodnunk kell a szőrzetükbe, vagy a patájukba (!) ám az erőnk ilyenkor csökken és ha elfogy, aláhullunk a mélybe.

colossus-2

Mindegyik lénynek van több gyenge pont a testén, ahová kardunkkal döfve megbénítjuk, majd leteríthetjük őket. Lesz aki repül, lesz aki mászik – de mind szánni való, kedves teremtés. Igen. Ezek a lények gyönyörűek és szomorúak egyszerre. Én kimondottan sajnáltam őket megölni, egytől-egyig, hisz nem bántottak senkit, csak ültek a barlangjukban, vagy repkedtek az égen – mi mentünk oda megküzdeni velük. (Tán valahol azt jelképezik, amit az emberek a bolygóval művelnek – saját önnön érdekeik miatt... )

Elragadó a programban a sajátos játékmenet és harc mellett, a hatalmas, töltés nélkül bejárható hihetetlen realisztikus és szép terep – a nagy betűs VADON. Sehol nem fogad minket egyforma a látvány: sivatagok, hegyek, völgyek, patakok, sűrű erdők váltják egymást... a szél folyamatosan mesél, a víz nyugtatóan csobog... gyíkok, madarak népesítik be a tájat. Realisztikus és idealizált egyszerre. Egy interaktív festményhez hasonlatos a látvány. Aztán ott van hű paripánk, Agro.

colossus-3

Paripánk viselkedése hihetetlen realisztikus, amellett, hogy tökéletesen le van modellezve és animálva - a mesterséges intelligenciája valami eszméletlen: odajön, ha hívod, harc közben segíteni próbál, vagy aggódva szaladgál körülötted, a szakadékoknál ösztönösen megtorpan... Egyébként a főhős is esik, kel, nem egy Superman... Ő is csupán egy átlag ember. Az égen madarak cikáznak, a sok szürke és pasztell szín ellenére is gyönyörű a grafika (Half Life 2 ide vagy oda én itt láttam ELŐSZÖR HDR-t, ahogy a barlangból kilépve a fénytől egy-két másodpercig "beégett" a kép). Lóháton száguldás közben pedig gyönyörű tud lenni a Motion Blur effekt. Minden átvezető videó közben lehet nézelődni – ez is óriási ötlet, noha láttuk már máshol is.

colossus-4

A "fülbevaló" is csodálatosan megkomponált mestermű. Stílusát tekintve szimfonikus komolyzene, ám harc közben igen dinamikus tud lenni és rendkívül dallamos. Akár a kolosszusok, sokszor maga a zene is szomorkás, mélabús hangvételű, különösen a végkifejletnél. Ami az egész játékról elmondható: iszonyatosan monumentális. Nem etalon, nem tökéletes (hisz olyan nincs), mert hangulat kell hozzá és sokszor monotonná tud válni – de hogy kiemelkedő alkotás az biztos. Lassan kell kiélvezni, mint egy üveg nemes bort.

Befejezéskor sokat fogunk agyalni, mi is történhetett. Nagyon érdekes kaland ez, elgondolkodtató lezárással. (Igaz, a keleti filmek, játékok gyakorta érthetetlenek tudnak lenni az Európai agynak. Nem olyan szájbarágósak, gondolkodni kell rajtuk – de ettől függetlenül legtöbbjük – akár a SotC – nagyon szépek!) Ez a program kihagyhatatlan... A videojáték művészet egyik legkiemelkedőbb darabja! Csak szívvel kell játszani.

(Végül egy rémhír – esélyes, hogy film is készül belőle. Uwe Boll feltehetően már izzítja a Word-öt...)

sumblinker

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés