Harry Potter játékok

harry-potter-head
Avada Kedavra!

Ha egy elfogulatlan véleményt akartok az elmúlt évek HP játék terméséről olvasni, keresve sem találnátok megfelelőbbet: finoman szólva, nem vagyok az a kimondott die hard Harry Potter fan – de szinte minddel játszottam.

Eleinte kimondottan idegesített az egész HP jelenség. Aztán később elfogadtam – nem vagyunk egyformák. A filmeket azért mindig megnéztem, a PC játékokat kipróbáltam. Majd barátnőm hatására – aki, ha nem is betegesen, de fan, mindegyik könyvet olvasta és szereti – ismét elkezdtem ismerkedni a szériával, egyre több médiumon át: játék, film, sőt az egyik könyv által. (ÚGYHOGY ELŐRE IS SORRY A HÜLYESÉGEKÉRT! :) )

Eleinte a filmek olyan aranyosak voltak (Chris Colombus ugyebár), de én már a második résznél elveszítettem a fonalat: a szereplők kicsit bárgyúk voltak, de a hangulat, a látvány tetszett. Fontos ezt előre megemlíteni, mert az ÖSSZES játék inkább hajlik a filmben ábrázolt világra semmint a könyvbelire. A kastély, az erdő, Hagrid kunyhója… minden játékban, minden platformon ugyanott lesz poligonformában is, mint a vásznon, hiszen licenszelt Warner játékokról beszélünk.

Az első három részt vegyük egybe. Ekkor még a karakterek inkább hasonlítottak a borítókon látható, képregényes stílusú alteregóikra, semmint az őket alakító színészekre. A PC-s játékosok sajnos mindhárom esetben rosszabbul jártak: aranyos, szép, de kicsit unalmas platform ugri-bugrit kaptak, babgyűjtéssel, ahogy kell és totál lineáris játékmenettel. A kvidiccs meccs sem hiányzott – sőt külön játékot kapott. Mégis, az egész valahogy egy interaktív mesefilm volt inkább, semmint ötletes játék. Sokszor monotóniába fulladt a Black and White szerű varázslat tanulás (rajzold körbe az adott alakzatot) és az ugrálás/”harc” kombó.

A harc a megtanult varázslatokkal való kattintást jelentette, melytől felborult/ babbá változott az ellenfél. A grafika korrekt volt, bár kissé fakó. A meccseken pedig a cikeszt kellett kergetni a levegőben lebegő karikákba berepülve. Már az első résztől bejártuk az egész kastélyt. A másodikban az ominózus alakváltós rész volt tán a legérdekesebb. Olykor köpenyben sunnyoghattunk a gondnok elől. A harmadik rész is a már öregecske Unreal motort kapta, de tán ez volt a legszebb: itt kicsit a helyszínekkel is variálhattak (hisz eleve a sztori egy vonaton indul) és bár a főszereplők még mindig nem a filmbeli karakterek másai voltak, azért komolyabban néztek ki. Jópofa volt, hogy olykor állatok bőrébe bújva kapcsolókat keresgélhettünk-aktiválhattunk.

A konzolos változatok erősen különböztek az első trilógia esetében: egyrészt szerintem jóval szebbek, kontrasztosabbak, kidolgozottabbak lettek. Teljesen más volt a feladatok sorrendje, a játék felépítése, de a lényeg szinte ugyanaz mint a PC-s esetében: babgyűjtés, órára menés (már oda is kellett menni, nem volt elég végignézni a töltőképernyőt), harc, platform elemek… (A Gyűrűk Uránál is hasonló volt a jelenség, csak ott a PC/PS2 változat különbözött a Boxoshoz képest.) A játékok kicsit nehezebbre is sikeredtek, több kihívást nyújtottak konzolon. Erősebben kötődtek a könyvekhez. Minijátékok tarkították az összképet: pl. manókat dobáltunk tökföldön, bármikor visszamehettünk a kviddics meccsekhez…

Interaktívabbak, szebbek és és kevésbé monotonok ezek az epizódok. A harmadik részből nagyon emlékezetes a Griffen való repülés a kastélynál,a napszakváltozás, mindháromból a szabadabb világ, nagyobb terek, szép fény effektek, a több sunnyogós misszió… Viszont rövidek is lettek sztori módban a játékok – ekkor maradt az opcionális babgyűjtés – már akit ez lekötött. Természetesen PC-n is és konzolon is a filmben látható főellenségekkel küzdöttünk meg ugyancsak más-más formában. A konzolos Bölcsek kövét mai napig nem sikerült befejezni a vége-harc miatt… Tán a harmadik rész sikerült a legjobban!

A következő három rész már egységesebb lett valamivel. A filmekben a szereplők kikupálódtak, Hermione nőiesebb lett, rendezőt is váltottak… és így erőteljesebb lett a tini vonal, ami a könyvben állítólag kevésbé hangsúlyos. Ez a hatodik részre csúcsosodott ki! A mutáló kamaszordibálás kimondottan idegesített a mozivásznon. A játékok közül a negyedik rész sajnos megintcsak PC-n lett a leggyengébb, igaz, átirat volt. Gamepad kellett hozzá és grafikailag semmivel nem nyújtott többet konzolos társainál…

Azt hiszem még felbontást sem lehetett állítani. Itt már egyben terelgethettük a három ifjoncot, válthattunk (?) közöttük, az egész játék egy rögzített kamerás megjelenítést kapott és innentől már a színészek voltak a figura modellek. A harc sokkal nagyobb szerepet kapott és persze a csapatjáték. Szerintem ez volt a legrosszabb rész – kisebbeknek ideális, a Narnia/ Arany Iránytű jellegű játékok sorába illik a program.

Az ötödik rész az ultimate, a BEST, a minden játékos igényt kielégítő tökély! Gyönyörű lett a grafika, minden szereplő a vászonbeli karakter mása lett és (most figyelj) TELJESEN magyar szinkront kapott a program, az igazi szinkronhangok torkából! Ez fantasztikus ötlet és a nem rajongókat (lásd én) is a monitor/TV elé szegezte – hiszen innentől már konzolokon is megegyeztek az epizódok tartalmilag.

Ami kifejezetten tetszett a TELJES bejárható Roxfort és a GTA szintű szabadság érzet a játékban. Hosszú, tartalmas kikapcsolódás. A hatodik rész is remek lett (bár a legsutább filmepizódhoz kötődött – innentől sajnos a filmek lettek prioritásban első helyen a könyvekhez képest, követendő példaként.), magyar felirattal – amolyan interaktív filmhez tudnám hasonlítani, sok videóbejátszás szintén egy-egy “pálya” volt… még egy hatalmas poént is megengedtek a fejlesztők maguknak, mikor a szerelmes Ront irányítottuk.

Ami vásznon gáz volt, a játék világban kellemes időtöltés. Könnyű, rövid epizód volt.

A hetedik, két részre bontott részhez érkeztünk. Én már a filmnél is inkább marketing szagot éreztem és odáig vetemedtem, hogy ezt a részt barátném után ki is olvastam. (Sajnos meg akartuk várni, míg mindkét rész otthonunkban nézhető lesz, a könyv pedig már igencsak felejtődik, de a kritikák alapján most is sikerült a lényegtelenebb részeket kiemelni. Meglátjuk.) Szóval, ahogy a film, a játék is két epizódra szedődött szét. :) Erőteljes stílusváltáson ment át a program: a játék leginkább a Gears of War és a Resistance fedezékből lövöldözős shootereit idézte.

Amilyen hülyén hangzott először, olyan jól el lehetett vele lenni, mikor kijött az első fejezet: monoton volt, buta akció, logikai és platform elemek nélkül, de szerintem roppant látványos (már nem is Pottert, Radcliffe-t irányítottuk, ami persze nem feltétlen előny, de a grafikát tekintve nagy előrelépés… a reálisabb helyszínek, mint az erőmű külön pikantériát adtak a dolognak), hangulatos és rövid. Igen, itt pozitívum a rövidség, hiszen a monoton akció hosszú ideig sosem szórakoztató… Ahogy a második rész esetében sem. A grafika furamód mintha rondább lenne (PC), ám a karakterek továbbra is korrekt mód kidolgozottak, szépen animáltak: Hermione copfja, Harry frufruja élethűen lengedezik. Az előző részből megismert fizikai modell, mintha most hiányozna, pedig ott nagyon tetszett a ládaborogatás, emelés, á la Force Unleashed. Cserébe kapunk rengeteg eddig nem irányítható mellékkaraktert Galagony-tól az osztálytársainkig.

Egyéb játék változatok: a mobil változatokat nem tekintve még a kézi konzolos verziók különböznek grafikailag és tartalmilag is. Illetve megemlítendő az EA lehúzása, miszerint PS1-re a PS2 csúcskorán még kiadta gyorsan az első két részt, amik jobban hajaztak a PC-sre játékmenetet tekintve, de érthető mód csúnyácskábbak lettek és a játékmenetben is akadt némi eltérés, ami inkább a PS2 verzióra hasonlított… (Tehát ez a két rész összesen három platformon/ változatban érhető el…) A LEGO rajongó szekció is megkapta a magáét az első 4, majd a többi évet feldolgozandó játékok formájában. A szokásos geges LEGO játékok voltak ezek, már a szebbek közül. (A PSP/DS változatok jóval kötöttebbekre sikerültek.)

Valamint létezik még az említett Kviddics special. Ennyi lenne hát. Szerintem tuti várható minimum még egy MMO a Harry Potter világból hiszen az univerzuma elég nagy ahhoz és tekintélyes rajongótábora van – mondhatni egy igazi aranytojást tojó tyúk. És az aranytojást tojó tyúkot nem szokás a rókák elé vetni…

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés