Enter The Matrix

matrix-head
Mátrix. Kronológiailag visszafele haladunk. A 2003-as Enter the Matrix napra a Reloaded film megjelenésén jelent meg – és erre bizony sokszor utal a minőség is. A játékban Ghost, vagy Niobe szerepét tölthetjük be – ily módon máris két szemszögből játszható végig a történet á la Kingdom Hearts, de azért olyan nagyon nagy eltérés nincs a két sztori között – ami egyébként a film mellékszálainak továbbonyolítása, illetve “kijjebb bontása”. (Még az Animátrix egyik kisfilmjéhez is kötődik a játék, nevezetesen a Last Flight of the Osiris című rajzfilmecske szolgál hozzá előzményül.) Mindjárt érdemes egy fontos dolgot leszögezni: a Wachowsky tesók másfél (!) órányi plusz filmanyagot forgattak le a játék kedvéért! Ez elsőre nagyon hangzatos, de ezekben a kisfilmekben leginkább a két mellékszereplő díszeleg, olykor a kulcsmásoló meg pár mellékszereplő és csomó B kategóriás színész. Morpheus egyszer tűnik fel, Neo egyszer sem. A fontosabb pályák végén pedig megint csak montázst láthatunk.

Prey

prey-head
A cikk bevezetőjét egyfajta FPS történelmi áttekintőnek is felfoghatjuk, annyi cím kerül most itt szóba, kérem: itt van mindjárt jófej/tapló (opcionális) Duke Nukem barátunk kinek „új” kalandjára több mint 10 évet vártunk, azóta vagy 3 motorváltáson ment keresztül, majd párszor lefújódott a projekt s végül mégis megjelent. A Prey is valahogy így indult, egész pontosan ’96-ban hallottunk róla először. De legalább ITT VAN! A Doom 3 és a Quake 4 után ismét egy D3 (alaposan feltuningolt) engine-el készült játék került a kezeim közé a Human Head Studios műhelyéből (Blair Witch 2., valaki?)

Lemony Snicket’s A Series of Unfortunate Events

lemony-head
Bizony kár lenne tagadnom, 26 éves fejjel is lekötnek a (félig) mesefilmek és az azokból készülő, első látásra gyerekesnek tűnő játékalkotások. Harry Potter kalandjai annyira nem álltak közel lelkemhez, de a Balszerencse Áradása című film, szerintem nagyon királyra sikeredett: ugyan gyerekeknek szól, morbid, néhol szomorkás jelenetei, fanyar, sötét humora az idősebb nézőket is moziba csábította. És bár ez nem filmkritika, mégis megemlíteném Jim Carrey fantasztikus alakítását és a film lenyűgöző képi világát, amit a mozi adaptációs játék szerencsére tökéletesen átvett.

Shrek: Forever After

shrekforeverafter head
Evilágból való menekülésem legújabb tárgya a Shrek 4 játékadaptáció ami MÁS, mint az átlagos mesefilm-játék adaptációk.

Alan Wake

alan-wake-head
Az Alan Wake sokáig az egyik olyan konzol exkluzív játék volt, ami miatt Xbox 360-at szerettem volna: a játék nem csak a sajtóban, a kasszáknál is szép sikereket ért el, bár egy időben a Media Markt-ban már 4000 Magyar Forintért hajigálták a gyűjtői kiadást (az Alan Wake Files c. könyvvel együtt). „Szerencsére” a frissen megjelent PC kiadás által megkíméltem magam eme pénzügyi katasztrófától…

Tomb Raider: Underworld

tr-underworld-head

Lara Croft feltámadt. Nem is egyszer. Először egy piramis alól kaparták Őt össze egy kiegészítő küldetéslemez-szerű folytatásban és egy sokak szerint rettenetes (valójában sem túl jól sikerült) új generációs folytatással megspékelve. Aztán a Core Design helyett (régi rajongók szerint sajnos) fejlesztőcsapatot váltott az Eidos – a Crystal Dinamics tette élvezhetőbbé, tökéletesebbé – és valljuk be lebutítottabbá – a sorozatot a Legend és a 10. évfordulós Anniversary epizódokkal.

Prince of Persia: The Forgotten Sands

pop-pc-head
Már elég régóta fenem a fogam egy – nekem még next, de amúgy már kurrens – generációs konzolra. Míg nem lesz rá tőkém, egy kényszerűségből felturbózott PC-n próbálok néhány aktuális gyöngyszemet (pl. a legutóbb bemutatott Madness Returns-t) kiélvezni. Jelenlegi étlapomon az előző érából származó Two Thrones éppeni befejezése után, a Perzsa herceg The Forgotten Sands epizódja állott. Egyszer már elkezdtem EZT a verziót is (mert ezen kívül van még minimum egy PSP és egy Wii változat – de tán egy DS és mobilos is.), ám akkor nem fogott meg 15-20 perc játék után sem. Később nekiugorva viszont nagyon megtetszett – ebben tán az említett kontinuitás is közre játszott. (Jó persze, van az a mesés, rajzfilmes, csili-vili rész, a két epizód között, amiben nem lehet leesni, de azt későbbre tartogatom, mert eh… eléggé kilóg a sorból.)

Star Wars: Jedi Academy

jediacademy-head

Nézzünk egy kis Jedi szimulátor történelmet, mielőtt belevágnék: volt ugye nekünk egy Dark Forces című ősi FPS Kyle Katarnnal, aztán jött annak második része a már TPS nézetből is játszható Jedi Knight. Ezt követte az ugyanolyan motorral készült kiegészítő lemez a Mysteries of the Sith – Mara Jade közreműködésével. Eztán ismét visszatért képernyőnkre vállvédős Kyle Jannel a Jedi Outcastban, mely a Jedi Knight 2. epizódja volt, és most itt van annak kiegészítőjeként felfogható program, a Jedi Academy az Outcast (pontosabban Quake 3) motorjával. És most nézzük a játékot:

Star Wars: Jedi Outcast

jedi outcast head

A Jedi visszatér után járunk a sztoriban: Kyle Katarn, egykori Jedi lovag Jannel az oldalán ismét felveszi a harcot a Birodalom és egy sötét Jedi ellen…

Alice in Wonderland

alice wonderland head

A játék alapjául szolgáló  film nem teljesen adta meg azt, amire számítottam, de ez érthető, hisz előbb létezett már az etalon McGee játék , ami eleve Tim Burtonos hangulatú volt, így a Mesternek úgy kellett filmet, majd abból játékot alkotnia, hogy ne merüljön föl a plágium rágalma. Nos felmerült. Volt is ebből szép kis vitám a McGee fórumon. Sebaj. A játékról minden elmondható, ami az átlag játékadaptációkról, de semmiképp sem nevezhető rossznak!

Alice – Madness Returns

alice-madness-returns-head
Vártam ezt a játékot rendesen. De vajon megkaptam-e, amire vágytam? Sikerült-e American McGee-nek, ami több, mint 10 évvel ezelőtt – megreformálni a third person akció-kalandjátékok világát? Tán a tesztből kiderül…

További cikkeink...