Stubbs the Zombie

stubbs-head
Furcsa egy karácsony volt a 2006-os PC játék fronton… Az ember épp csak befejezte az élőhalottakkal való hadakozást (Land of the Dead – teszt az oldalon) hát itt nem megint egy zöld bőrű randaságot toltak az arcába? Bár míg előbbi egy ötlettelen és monoton tucatjáték volt, addig a Stubbs the Zombie egy igen korszakalkotó kis próbálkozás lett.

Blair Witch játékok

blair-witch-project-head
Annak idején, ’99-ben három egyetemista óriási bizniszt csinált egy amerikai legenda megpiszkálásával. Az egész kezdődött egy nagyon okos és stílusteremtő áldokumentumfilmmel, az Idegleléssel – ezt követte a TV-kben sugárzott (persze csak Amerikában) rengeteg felhívás (azaz tulajdonképpen reklám), miszerint Heather, Josh és Mike elvesztek, miközben dokumentumfilmet forgattak a Maryland közeli erdőkben a Blair-i boszorkányról. (Ott ez olyasmi számba megy gondolom, mint a Loch Ness-i szörny a Skótoknál.)

Bad Day L.A.

American McGee neve (Doom, Quake, Alice…) gondolom ismerősen cseng minden játékos számára – nem egy mindennapi figurája a játékfejlesztők világának, annyi szent – akit bővebben érdekelnek játékai, életútja, olvassa el blogomban, a frissen írt American programjairól szóló szösszenetem, melyet a Bad Day L.A. ismételt végigjátszásának apropóján írtam. És ha már kétszer végigtoltam utóbbit, hát a tesztemtől sem menekülhettek meg.

The Punisher

Háromféle ember létezik: aki néz akciófilmet és szereti, aki nem néz, mert nem szereti és aki nem szereti, viszont néha néz – akkor is csak azért, hogy röhögjön a kliséken, az eltúlzott cselekményen és jeleneteken, a halálos komolyságú, ám emiatt inkább röhejessé való színészeken. Én az utóbbi kategória oszlopos tagja vagyok: a B kategóriás akciófilmek vígjátéknak felelnek meg nálam. A Punisher pedig a PS2-XBOX-GC éra B kategóriás akciófilmje…

Messiah

Annak idején, úgy 2000 tájára három ominózus TPS játék jelent meg PC-re, melyek igencsak felborzolták a kedélyeket: az Alice, a ShadowMan és a Messiah. Mindhárom elsőre taszító volt, ám olyan újításokat, hihetetlen ötleteket és hangulatot hordozott, amit kár lett volna kihagyni: míg az első, egy ismert mesét helyezett sötétebb kontextusba, a második pedig igen groteszk világot ábrázolt, addig a Messiah úgy kompletten a vallást, mint olyat használta fel botránykeltésre. És én vallásos vagyok…

Star Wars: The Phantom Menace

Every saga has a beginning.

1999. Tűkön ülve várom az új Star Wars filmet moziban megnézni, mert a kalózmásolatot már unom. A Racer című versenyjáték nem elégíti ki éhségemet a messzi-messzi galaxis után. De lám: van itt még egy játék… Kukkantsunk csak bele! Így kezdődött minden. Remegő kézzel telepítettem a programot. Persze olvastam már róla előtte róla – igencsak lehúzták, akár a filmet, de ez mit sem érdekelt.

Total Overdose

A Total Overdose készítői valahogy így ötölhették ki eme játékukat: „Te Steve, mondj már egy pár jó játékot, amit vett a nép ezerrel. -Hát van ez a GTA, ez marha nagy siker volt, aztán ott a Max Payne, azt is szerették a srácok. A Prince legújabb része se volt rossz… -Áh, ha már lúd, legyen kövér, mondj még. -Hát nemtom John… Ja, igen: a Tony Hawk széria, na meg a darálós Serious Sam se volt épp bukás. Aztán itt van a Lula, meg a… – Jó, jó ennyi elég lesz, az utóbbit kihagyjuk, a többit meg jól összegyúrjuk, azt’ bevisszük az Eidosnak.” De tényleg így történhetett. Ám higgyétek el, a végtermék nem olyan rossz, mint ahogy elsőre hangzik. Sőt!

Shadow Man

“There’s a darkness coming…”

Megjegyzendő: nem vagyok az a vérszomjas, horrorrajongó típus, sőt – mostanság kifejezetten kerülöm az ilyen irányú alkotásokat… Ám ez a játék mégis megfogott, mikor egyik barátom bemutatta: olyannyira, hogy vagy háromszor végigjátszottam. Mi lehetne jobb ajánló levél?

Star Wars: Republic Commando

Amikor ezt a cikket írtam, igencsak Star Wars-os hangulatom volt, ugyanis egy hónap múlva landolt a mozikban a III., “befejező” rész és a Republic Commando volt a legújabb játék, ami megjelent a témában. Az alapötlet szerintem nagyon jó és már jó ideje a galaxisban hever: vegyük a több karaktert egyszerre irányító, kommandós játékokat és öntsünk rá Csillagok Háborúja szószt, majd szórjuk meg egy csipetnyi taktikus, Counter Strike hangulattal. A sztoriban a II. rész, a Klónok Támadása idején járunk: a hangulat, a beleélés, már az első perctől nagyon magával ragadó – amolyan Half Life szerű, ami nem kis szó!

Constantine

constantine-head
Valahogy én mindig is szerettem a videojátékos filmadaptációkat! A sokak által utálatnak örvendő Phantom Menace is nagy kedvencem volt. A Constantine esetében is hasonló volt a helyzet: a szakma lehúzta a játékot, így gondoltam megnézem a filmet, mielőtt a játéknak neki látnék: igen vegyes érzelmeket kavart fel bennem: eleinte Van Helsing szintű kalandfilmnek néztem, ám később rájöttem, ez bizony egy misztikus thriller.

Medal of Honor

moh-head
“God save us everyone,

Will we burn inside the fires of a thousand suns?”

A COD és MOH sorozat nekem mindig is világháborús játékokat jelentett… nem is tetszett a modern warferizálása a dolgoknak (azért az elsőt végigjátszottam). Ám az ezredfordulóra jellemző nagy ríbút hullám a játékokat is elérte – hiába… Ha FPS, akkor nekem inkább SCI-FI, vagy valami egzotikusabb dolog jöhet szóba… de szó ami szó, rettentő pozitívan csalódtam a cikk alanyában és kötelességemnek érzem megvédeni.

További cikkeink...