Constantine

constantine-head
Valahogy én mindig is szerettem a videojátékos filmadaptációkat! A sokak által utálatnak örvendő Phantom Menace is nagy kedvencem volt. A Constantine esetében is hasonló volt a helyzet: a szakma lehúzta a játékot, így gondoltam megnézem a filmet, mielőtt a játéknak neki látnék: igen vegyes érzelmeket kavart fel bennem: eleinte Van Helsing szintű kalandfilmnek néztem, ám később rájöttem, ez bizony egy misztikus thriller.

constantine-1

De hagyjuk a filmet, a lényeg nekifogtam a játéknak. Stílusát tekintve horrorisztikus kaland-akció – tehát csak is 18 éven felülieknek ajánlatos! Az intro nagyon hangulatosra sikerült, a mozi nyitó képsorai köszöntek vissza benne, amikor John épp ördögöt űz. Amint beindul a játék, egyből a pokolban találjuk magunkat: komolyan mondom a Shadow Man óta ilyen tökéletes pokolábrázolást nem láttam: izzik, remeg a forró levegő, égő pálmafák, romos házak fogadnak, a levegőben leégett autóroncsok repdesnek és özönlenek a démonok. Aztán a való világba kerülünk, egy Los Angelesi gettó városképe fogad minket. Itt már kevésbé szép a grafika, amolyan – épp a nemrég tesztelt – Enter the Matrix színvonalú. Kedves (?) főhősünk azonban kiköpött Keanu Reeves, bár némi Max Payne utóhatást is felfedezhetünk benne. A játék hangulatára egy szavunk sem lehet: akár a film, ez is erőteljes misztikus beütéssel bír – varázsolni fogunk, démonokkal harcolunk stb. (Sajnos a túlontúl morbid humor megmaradt, hősünk itt is súlyos beteg, aminek öncélú megjelenítésével nagyon nem értek egyet…) Barátaink is lesznek, egy atya, Angela, a csinos nyomozólány, egy bártulaj, Midnite és (egy darabig) maga Gábriel arkangyal. A történetről nem sokat árulnék el, kisebb mellékvonalakkal ugyan eltér a moziban látottól, de a lényege ugyanaz: a „Menny és a Pokol játszmája a földön fog eldőlni” sztori!

constantine-2

A játék is ehhez mérten főleg akció, enyhe horror beütéssel, de sok a varázslatos elem is benne. Például nézzük a halálosztó fegyvereket: eleinte dupla stukkerrel nyomulunk, de később bővül az arzenál szenteltvizes bombákkal, kereszt alakú szentelt shotgunnal (megintcsak elég morbid), „szögbelövő” puskával, lángszóróval, és egyéb nem szokványos fegyverrel. (pl. sikító tücsök) A varázslatokat könyvekből tanulhatjuk utunk során, akárcsak az a Harry Potter fiúcska. Előfordul, hogy egy zárt ajtó állja utunkat: ha a közelben tócsát látunk egyértelmű a megoldás: beleállva egy pokoli dimenzióba kerülünk, ahol pl. az az ajtó nincs ott ily módon továbbjutunk. (A pokolból aztán víz ampullával jutunk vissza a realitásba.) A víznek nagy szerepe lesz életerőnk feltöltésében is. Akár a fegyverek, a szörnyek is igen változatosak és egyediek lesznek: falon szaladgáló démonok, két fejű, ide oda teleportáló rondaságok, megszállt emberek stb.

constantine-3

Megjegyzem, némelyüket csak trükkel győzhetjük le (ez igaz a főgonoszokra is): például a faltörő kost játszó démont nem sebzi a golyó csak a gerincén: hát ugorjunk el előle és amikor a falba csapódott lőjük szolidan hátba. Számos logikai feladvány is utunkat állja, de aki pl. Tomb Raideren edződött, azon ezek nem fognak ki. Néha az akció átcsap Serious Sam szerű hentelésbe: ezek a részek erősen leizzasztják az embert, és persze John-t is. Nem mondom, hogy különösen félelmetesebb lenne a program, de azért van egy-két cidrizős rész benne. Képzeld el a jelenetet, hogy egy kihalt kórházba mész be: a parkolóban megszólalnak a riasztók, vibrálnak a fények, odakint zuhog az eső: egyszer csak hordágyak repkednek, majd szörnyek csapata támad rád! Na az pl. elég ijesztő tud lenni!

constantine-4

A grafikáról már esett szó, de nézzük részletesebben. Az átlagos jelzőt használnám. Hiába van benne motion blur, hiába vannak benne csini effektek mégis néhol túl egyszerűek a textúrák. E-téren is az említett Enter the Matrix-hoz tudnám hasonlítani a Constantine-t. Az irányításban olyan apró hiányosságok fedezhetők fel, minthogy magától ugrik hősünk, valamint a kamerakezelés sem mindig egyértelmű. Egyébként nagyon kézre áll és kényelmes. Zárszóként még annyit, akinek tetszett a film, annak a játék is fog, de akinek kevésbé… annak is! Ugyanis ez az első olyan filmadaptált játék, ami véleményem szerint a filmnél is izgalmasabb, dinamikusabb lett. Hiába néhol szegényes az amúgy csodás grafika, hiába unjuk sokszor a monoton harcot – a hangulat a legfontosabb elem: ezt az első Tomb Raider óta tudjuk … (Az említett betegséggel való “viccelődést” pedig kitiltanám a filmiparból…)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés