Prey

prey-head
A cikk bevezetőjét egyfajta FPS történelmi áttekintőnek is felfoghatjuk, annyi cím kerül most itt szóba, kérem: itt van mindjárt jófej/tapló (opcionális) Duke Nukem barátunk kinek „új” kalandjára több mint 10 évet vártunk, azóta vagy 3 motorváltáson ment keresztül, majd párszor lefújódott a projekt s végül mégis megjelent. A Prey is valahogy így indult, egész pontosan ’96-ban hallottunk róla először. De legalább ITT VAN! A Doom 3 és a Quake 4 után ismét egy D3 (alaposan feltuningolt) engine-el készült játék került a kezeim közé a Human Head Studios műhelyéből (Blair Witch 2., valaki?)

prey-1

A sztori: a Turokhoz hasonlatosan itt is egy indián férfit alakítunk… míg előbbi a rezervátumban békepipázgatás helyett inkább őshüllőket hajkurászott gyermekded lelkesedéssel, addig hősünk, Tommy (eredeti név, annyi szent) egy kocsmában várta jó szerencséjét egy korsó ser mellett. Hiába nagyapja intő szava, miszerint „Te Cherokee vagy fiam, ne érd be ennyivel”, Ő cinikusan vállat vonva visszacuppant a söröskorsóra és szemléli a pultos lányt, ki barátnője vala. No, hogy a HL-szerű interaktív intróból a történetbe ágyazott tutorial se maradjon ki egy méretes csavarkulccsal kénytelen-kelletlen fejbesomott két, a hölggyel kötekedő részeg alakot, mintha csak valami Cantinában lenne, egy bizonyos Kenobi mester. Több se kellett odafönt UFO barátainknak, azt mondták „itt az idő” és a három amerikai őslakost kocsmástul felszippantották hajójukra. Mivel nagyapánkat sajnos megölték, nemes feladatunk Jen kiszabadítása lesz. (Ötletes, csavaros, már-már X-aktákba illő sztori.)

prey-2

Semmi baj, annál több forradalmi újítást kapunk! Ezek közül a legfontosabbak az űrhajóhoz kapcsolódnak ahol maga a játékmenet zajlik. A kezdeti unalmas percek után a készítők elkezdenek játszadozni velünk. A legfontosabb fícsör a gravitációval való variálás – a gravitációs szőnyegekre rálépve ugyanis feje tetejére állnak a szobák (legalábbis mi így látjuk.) és amíg nem ugrunk egyet addig úgy is maradnak. Bizonyos kapcsolókba belelőve valóban elforgathatjuk a helységeket. A másik nagy ötlet hogy indián lévén bármikor kiléphetünk porhüvelyünkből (a lá Abe), így csak nyilazhatunk ugyan, de számos elérhetetlen kapcsolót működtethetünk szellemként járva: így átjuthatunk a lézer falon, és szabad szemmel láthatatlan lélekhidakon kelhetünk át. (Ezeket külön kis logó jelzi.) Ha meghalnánk load és save gomb bősz nyomogatása helyett az asztrál síkra (avagy örök vadászmezőre) kerülünk ahol is a kék lényeket lenyilazva mannát, a pirosakat vadászgatva életenergiát kapunk. (Egy idő után persze automatice visszaszippant testünk.) Ez az ötlet nem mellesleg nagyban feldobja a játékmenetet, gratula érte! Találkozunk zöld tojásokkal is – ezeket gurítva, majd szétlőve a savval bezárt ajtókat robbanthatjuk ki. Ám nincs vége még a tengernyi újdonságnak, melyekkel a Prey kitűnik a tucat FPS tömegből! Teleport kapukkal is variálunk majd, melyek érdekessége: élő egyenesben lőhetünk azok túloldalára, ha a helyzet kívánja. (És nem egyszer úgy fogja kívánni.)

prey-3

Lesznek itten továbbá az ősrégi Descentre hajazó űrhajózós részek is (a gépnek a lövöldözésen túl egyfajta Gravity Gun funkciója is van), valamint a fegyverek sem épp hétköznapiak. Mindegyik külön életet él hisz „élő húsból” vannak – lesz itt a Half Life-ból ismerős kis zöld bogár (gránát) de még a golyószóró is egy skorpiószerű csápos valami. (Az egész űrhajó egyébként roppant mód organikus érzetet kelt, úgy érezzük, mintha csak egy nagy állat beleiben kalandoznánk… a falakból kiálló csápokat mindig ravasz mód puffantsuk le.) Egyik fegyverünkhöz mi választhatjuk ki milyen töltényt szippantunk ki a gépekből. Életünket az űrhajón a lila köd tölti fel. Funkcióikat tekintve nagy újítást ne várjunk a karabélyoktól, másodlagos tüzeléssel bírnak de semmi extra.

prey-4

Bizonyos kézleolvasó ajtókat eleinte nem tudunk kinyitni, mígnem egyszer csak megtaláljuk egy szétszórt alien kézfejét… Szövetségeseink kevesen, de lesznek – az egyik egy sólyom, akit (Jedi lovagként) halála után hologram képben meg-megjelenő nagyapánk ad nekünk ajándékba: ő segít lefordítani az idegenek írását (a számkódoknál lesz szerepe), a harcban is lelkes társ és tippként szolgál a továbbjutásban, rászállva a fontos tárgyakra-kapcsolókra. (Egyébként a nagyapához többször is ellátogatunk tanácsért a hegyekbe.) A játék közepe fele egy titkos társaság is mellénk szegődik. Gondolom kitűnt, hogy a sok, a gravitációt (szó szerint) a feje tetejére állító újdonság mennyi logikázásra való lehetőséget rejt magában. Valóban, de FPS lévén rengeteg harcban is lesz részünk, kellemesen kiegyensúlyozva az agyalások okozta unalomérzetet– a fő alienek tök süketek és rosszul is látnak, így ha settenkedünk velük nincs gond. A páncélos katonák, nyúzott kutyaszerű lények és a száj (vagina?) alakú ajtókból özönlő pókféle óriások azonban igen kemény ellenfelek lesznek. És még rondák is.

prey-5

Főellenfelek is fel-felbukkannak kalandozásunk során. Egy pórul járt iskolabusz közelében (az elején) még szellem kislányokkal is meggyűlik derék apacsunk baja. A helyszínek változatosak (amennyire a keret engedi) és a grafika nagyon szép, sokat csiszolhattak a motoron. Az éles textúrákon túl a csillogó-gyűrődő bőrű idegeneket, a bump mappingelt felületeket és az oly divatos HDR fényeket is láthatjuk. Az összkép csodás annyi biztos. A zene csak a főmenüben nyűgözött le, játék közben amolyan átlagos, a hangok… szólnak: a szörnyek morognak, a fegyverek durrognak, ahogy illik, de semmi maradandó. A történet a játék közepe fele kissé ellaposodik, majd ismét belendül: mint említettem lázadókkal hoz össze a sors és az utolsó előtti főellenség is… nos, egy érdekes figura lesz.

Útravalóul csak annyit mondanék, hogy nagy klasszikus ugyan nem lett a Preyből, de “egynyárra” ideális szórakozást nyújt a sok jó ötlet révén – mindenképp érdemes beszerezni a folytatás előtt, ha még nem tettétek volna.

sumblinker

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés