Alice in Wonderland

alice wonderland head

A játék alapjául szolgáló  film nem teljesen adta meg azt, amire számítottam, de ez érthető, hisz előbb létezett már az etalon McGee játék , ami eleve Tim Burtonos hangulatú volt, így a Mesternek úgy kellett filmet, majd abból játékot alkotnia, hogy ne merüljön föl a plágium rágalma. Nos felmerült. Volt is ebből szép kis vitám a McGee fórumon. Sebaj. A játékról minden elmondható, ami az átlag játékadaptációkról, de semmiképp sem nevezhető rossznak!

Először is kiegészíti a mozit, nem szolgaian másolja azt. Pl. a Kalapos birtokát töviről hegyire bejárjuk majd, ami a filmben kb. két percig volt látható. A játék során nem Alice-t fogjuk/ fogjátok (ketten is játszható a program – a lá Lego játékok) irányítani, hanem barátait. Szépen bővül majd a repertoár: először csak a Fehér nyulat, majd Mormotát, Április Bolondját, Bolondos Kalapost és Fakutyát, azaz Chesire-t. (Regénybeli nevek, bocs.) A figurák közt bármikor válthatunk: mindig együtt vannak, de hogy ne legyen káosz a képernyőn mindig azt látjuk, akit épp választottunk majd váltáskor csiribí-csiribá átváltozik a következő karakterré. (Még pár főszereplő előbukkan majd videók során, ők azonban nem játszhatóak.) Ez azért fontos, mert minden karakternek egyedi tulajdonságai vannak – Narnia, Harry Potter és egyéb játékok mintájára. A fehér nyúl az időlassítás (“fagyasztás”) nagymestere, Mormota némi tuningolással ügyes vívó lehet, Április bolondja a telekinézis megszállottja, Kalapos barátunk ügyesen is harcol és van egy különleges képessége. Ha az Echocrome játékkal játszottatok érthető lesz a dolog: speciális pódiumokról látcsövével 2 különböző objektumot – a perspektívának és az optikai csalódásnak hála – eggyé tud olvasztani. (pl. félbeszakadt lépcsőket) Cheshire pedig láthatatlan tud lenni és láthatatlannak tűnő dolgokat (ajtók, ládák) láthatóvá tenni.

alice wonderland 1

Pályák tekintetében eleinte csak a “szokásos” helyszínekkel is találkozunk (sövénylabirintus, gombaerdő) de aztán jönnek az említett “kimaradt” helyszínek. A Vöröskirálynő palotáját pl. a Vörös sivatagon át közelíthetjük meg. Ez nagyon hasonlít a God of War sivatagjára, csak itt szirénének dala helyett egy fehér szalagot kell követnünk – különben jön a homokvihar és végünk! Csodálatosan összerakták a pályákat, külön kedvencem lett, az a házikó, ami a Kalapos malma mögött rejtezik. Külsőre akkora, mint egy sufni, de ha bemegyünk hatalmas elvarázsolt kastélyban találjuk magunkat, ahol az illúzióink állandóan játszanak velünk, majd egy ponton végleg a feje tetejére áll (szó szerint) minden és egy megcsavart folyosó után megfordul a gravitáció – mi meg a plafonon futkosunk! (Hab a tortán, hogy a játék során folyton növő és összemenő Alice itt épp fejjel lefele beszorult a számára babaház méretű kunyhóba.) Eszméletlen!

alice wonderland 2

A McGee játékban látott lebegő sakkpálya is meg fog jelenni, de kissé más formában. Nézzük a gonoszokat, róluk nem esett szó. Leggyakoribb ellenségeink (akár American Alice-ének is) a kártyakatonák lesznek, akik szívalakú teleportokból támadnak. Velük muszáj megküzdeni, ilyenkor elmenekülni nem lehet, ráadásul vigyázni kell, nehogy a védtelen Alice-t elrabolják magukkal. (Az utolsó pillanatban szerencsére még érte nyúlhatunk.) Ők már páncélzatot is viselnek ráadásul négyféle egységgel gyűlik majd meg a bajunk. Gyermek játékhoz mérten elég nehéz harcok ezek! Főellenségek is felbukkannak majd – a filmbeliek persze – velük szokás szerint már csak trükkösen tudunk boldogulni, kivéve, amikor a kötelező “nyomd meg gyorsan az adott gombot” móka jön. (Ez az utolsó csatánál lesz csak gyakori, de ott sem túl nehéz.) A Kalapossal jól el lehet velük alaphangon bánni – de nekem Ő egyszerűen nem volt szimpatikus. Karaktere szerintem már a filmben sem sikerült jól, pedig bírom Johnnyt. Ezért harcoltam inkább mormotával! Mert, mint mondtam fejleszteni is lehet: ha egy sakkfigurát találunk azt beválthatjuk sakktábláknál, de sajnos mindig a gép határozza meg mit vehetünk legközelebb, nem mi. Semmi gond, Mormotából a csapat legerősebb harcosát sikerült így kihoznom… (Lesznek mellékküldetések is, amiket teljesítve végül Concept artok, videók ütik markunkat.)

alice wonderland 3

A játék semmi hipereffektet nem használ (bár a víz valami mesésen élethű) mégis nagyon szép grafikát rittyentettek össze Disney-ék. A levelek hullanak, a nap átsüt az ágakon, a cica lábnyomokat hagy… minden pályáról süt az egész Burtoni életmű összes kelléke: szikár-kóró fák, buja erdők, őszi tájak, csodás színekben pompázó ég… meseszép. Külön kiemelném a Fehér királynő birodalmát – zöldellő rétek, pillangók szállnak, a gyönyörű zöld gyep sakkmintásra van vágva, vízesés csordogál, a háttérben pedig a hatalmas palota… Látni kell! A karakterek kidolgozása persze “csak” amolyan Disney színvonalú, de szerintem abszolút nem nevezhetőek csúnyának. A zenék Danny Elfmann hol borongós, hol pajkosan vidám, remekül komponált dallamai.

alice wonderland 4

Végezetül jöjjön akaratlan az összehasonlítás a McGee játékkal. Teljesen mások persze… de ne feledjük, mindkét játék és az összes film alapjául a remek regények szolgáltak, amik alapszabályokat, elemeket és egy kort (mégpedig a Viktoriánusat) eleve lefektettek – és ezt CSAK ÍGY lehet megjeleníteni. Senki nem lop senkitől: Csodaország óriási előnye, hogy számtalan módon meg lehet közelíteni, mindig lehet újat hozzáadni (ahogy American adott is a Madness Returns-ben) és a téma kifogyhatatlan lehetőségek tárháza.

Remek Disney játék, kiváló hangulattal, nagy kár az elbaltázott platform választásért.

sumblinker

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés