Stubbs the Zombie

stubbs-head
Furcsa egy karácsony volt a 2006-os PC játék fronton… Az ember épp csak befejezte az élőhalottakkal való hadakozást (Land of the Dead – teszt az oldalon) hát itt nem megint egy zöld bőrű randaságot toltak az arcába? Bár míg előbbi egy ötlettelen és monoton tucatjáték volt, addig a Stubbs the Zombie egy igen korszakalkotó kis próbálkozás lett.

No, de ne szaladjunk előre: az alapötlet akár a Total Overdose esetében itt is sikeres játékok egyveleggé formázásával keletkezett. (Nem, bullet time nem lesz…) Mi lenne, ha a GTA alapjaira építenénk egy játékot, akinek főhőse(i) a Resident Evilből léptek ki? Hát akkor bizony fordul a kocka – azaz egy agyvelőzabáló zombival kell randalíroznunk egy fiktív városban (Mert hogy sem a kor, sem a helyszín nem behatárolható – mintha csak a ’70-es évek, cukormáz-dalos amcsi éráját és zombi-mozijait keverték volna össze a Robots, vagy a Scrapland futurisztikus környezetével.). És ha megszórjuk az egészet cinikus/morbid humorral, kész is a nagyon szórakoztató TPS marhaság!

stubbs-1
Lesz, itt aztán minden, ami egy “ereszd el a hajam” TPS-hez szükséges: járművezetés, mókás küldetések és igen ketchupos akció – de hál’ Isten itt is rajzfilmszerű, parodisztikus képi világgal tálalva. Adva van minden a jó játékhoz: jó alapötlet, morbid humor, genya, komolyan vehetetlen, mégis (vagy tán épp ezért) szerethető, különc főhős. Nézzük hogyan is működik a dolog. Ugyan van valami elborult „sztori” féle, de én őszintén szólva meg sem néztem az intro-t. A sírból kimászva, városba csöppenve zöld, folyton bagózó barátunkat (már ha lehet egy roncsolt testű, kalapos madárijesztőt annak nevezni ) egy kedves, rózsaszín robot-hölgy tanítgatja a zombiság fortélyaira. Fő támadásunk a karmunkkal való csapkodás, de ami az igazán nagy ötlet (bár meglehetősen gusztustalan): életünket úgy tölthetjük fel, hogy jókorát harapunk a járókelők kobakjába! Így már ők is társainkká válnak és követni fognak. Fütyülésre egyből utánunk erednek, ha pedig meglökjük őket… nos, az nem tudom mire való, de vicces látvány – kisebb tömegbunyókat kezdeményezhetünk vele.

stubbs-2

Mint mondtam, vezethetünk járgányokat is: pl. trágyadobáló kocsi, kombájn, dzsip és számos gépjármű vár, arra hogy szottyadt fenekünket pihentessük benne – no és persze egy jót randalírozzunk. (Ha beakad a tragacs valahova, csak bele kell rúgnunk egy jókorát, és már gurulhatunk is tovább!) Persze a jövőben már minden négykerekű légtalpas – mit nekünk Tatuin?! Némi románc is került a sztoriba, ez a szerelmi szál lesz a fő mozgatórugója a sztorinak és kiderül az is, Stubbs mivel is foglalkozott azelőtt. A ronda főhős ugrik, lopakodik, „sprintel” (vagy inkább csak gyorsabban csoszog?), épp csak fegyvereket nem tud használni. Na, de ne féltsétek őt – vannak cserébe különleges képességei… bár ezek is kissé (nagyon!) gyomorforgatóak és persze éktelenül viccesek is egyben: lógó belsőségeibe belemarkolva és azokat elhajítva kisebbfajta detonációt idéz elő, míg egy óriási, zöld szellentéssel kiválóan oszlat tömeget, á la Shrek. A Messiah Bob-jához és Abe-hez hasonlatosan Stubbs is képes a megszállás képességére, igen sajátos és gusztustalan módon: egyik kezét letépve és valakire ráhajítva, átveheti az illető felett az irányítást. (Az említett angyalkás játékból ellesték a „táncolást” is: poénos, de igen frusztráló mini-játék… szerencsére ki lehet hagyni.) És végül fejünket robbanó tekegolyóként elhajíthatjuk. (Na, EZ az a pont, ahonnan már semmin nem csodálkozik az ember! ) Essen szó a tálalásról: a zene igen kedélyes ’70-es évekbeli pop – felerősítve a szatíra életérzést. A játék közben szintén kellemes, ám pattogósabb talpalávaló szól. (A legismertebb nóta tán a menüben felcsendülő Lollipop.) A szaladgáló kéz önmagában is röhejes, már ha valaki szerette pl. az Addams Family fekete humorát.

stubbs-3

A grafikáról: a játék a HALO motorját használja – olvashatjuk a büszke feliratot a dobozon. Van itt minden, ami szem-szájnak ingere: (noha konzolátiratról beszélünk, az XBOX azért lássuk be, tud valamit) motion blur, részletesen kidolgozott figurák – akár egy Pixar film – bump mapping, fényes bőr, tükröződő felületek, szuper animáció és egy nagyon jópofa effekt, melynek köszönhetően egy régi filmben érezzük magunkat, valahol egy autósmoziban, a 66-os út szélén. A pályák szépen kidolgozottak, a nyitott terek hatalmasak, de persze a GTA e téren kiütéssel győz. A látványra mindenesetre nem lehet panasz. (Egyedül a textúrák szegényesek tán egy kicsit.) Az irányítás egérrel is igen élvezetes és kézreálló. Sajna menteni nem lehet bármikor, így meg kell várnunk kilépés előtt, míg valahol magától teszi meg ezt a játék – számomra teljesen logikátlanul. Igaz, kimondott pályák nincsenek, az engine mozik alapján kell a város adott helyszínein őrültködünk, így azonban teljesen lineáris, szabadságtól mentes játékmenetben lesz részünk.

stubbs-4

A poénok, a színes grafika és a paródia feeling ellenére is, az öncélúan agresszív jelenetek miatt kisebbeknek semmiképp nem ajánlom a játékot, melyben megtépázott zombik tömegei szaladgálnak a rendőrökkel hadakozva, karok szakadnak le és válnak fegyverré… Meg hát úgy alapból az agyvelő harapdálás nem egy gyerekeknek való dolog. Viszont a nagyobbak, ők ki ne hagyják! A morbid humor („That was my second favorite arm!”) mindig megnevetteti az ilyesmire kapható egyéneket. Elmesélve taszító maga az alapötlet, de érdemes belenézni a játékba, mert egy ponton túl már akkora marhag, hogy képtelenség komolyan venni és a mérce a gusztustalanból a szórakoztató irányba billen. Stubbs például az egyik pályán úgy áll bosszút az emberiségen, hogy (egyrészt megeszi őket, majd) jól belepisil a víztározójukba. Hát nem undorító, ámbátor röhejes egyben?

Higgyétek el, bármilyen zordul is hangozzék: zombinak lenni jó!

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés