Messiah

Annak idején, úgy 2000 tájára három ominózus TPS játék jelent meg PC-re, melyek igencsak felborzolták a kedélyeket: az Alice, a ShadowMan és a Messiah. Mindhárom elsőre taszító volt, ám olyan újításokat, hihetetlen ötleteket és hangulatot hordozott, amit kár lett volna kihagyni: míg az első, egy ismert mesét helyezett sötétebb kontextusba, a második pedig igen groteszk világot ábrázolt, addig a Messiah úgy kompletten a vallást, mint olyat használta fel botránykeltésre. És én vallásos vagyok…

A történet elején az Úr hangját halljuk a fellegekből, miszerint (az akkori jövőben) a Föld annyira elzüllött, hogy rendet kell ott tenni! Erre egy édes, aranyos, pelenkás-fürtös hajú angyalkát szemel ki az Atya, aki azonban igencsak ellenkezik, így hát a Teremtő letaszítja őt: Bob egyenesen egy rendőr testébe érkezik. A játék fő “featurje” ez a momentum: Bob bárkinek testébe képes belerepülni, így irányítva az adott illetőt (á la Abe), páncélként használva a kölcsön testet. Sajnos az Úr nem túlzott: a füstös cyberpunkos-rideg Földön tényleg nagyon kemény az élet – a rendőri brutalitás nem ismer határokat, néhányan a föld alá kényszerültek kannibálként élni, a Lottón a főnyeremény a tiszta levegő, a hatalmas kivetítőkön pedig apácának öltözött ribik láthatók. Ebben az utópisztikus sci-fi környezetben kell akció, platform, de leginkább logikai feladatokat megoldanunk. A kulcs persze mindig megtalálni a következő feladathoz szükséges személyt/ állatot/ robotot.

messiah-1

Mint már az első pár mondatból látható, ez a játék is (a bevezetőben említett kettőhöz hasonlóan) igen kettősen hat egy jobb érzésű emberre: egyszerre tetszik neki az eredeti ötlet és ugyanakkor mondja azt is “na, gyerekek, ezt azért neeee!” A Shiny (MDK), igen olcsó fogásként, ezt a játékát, színtisztán a botránnyal szándékozta eladni: az E3-on papoknak öltözött emberek osztogattak (2000 előtt amúgy is aktuális) “világvége” promo anyagokat, a játékdobozon szlogenként pedig ez a négy szó szerepelt: “szex, vallás, megszállás, halál”. A vallási jelképek ostoba használata szintén rátett a dologra egy lapáttal. És szó, ami szó, Bob sem épp egy ma született bárány – édesded hangján, többször pajkosan megtagadja Atyja tanácsait, arról nem is beszélve, hogy a Föld megmentése során mennyi embert tesz el láb alól… Ám, ha a játékos ezen a primitív alapkoncepción felülemelkedik, betudja bulváros botránykeltésnek (ma már sajnos simán elsiklanának felette) és nem veszi komolyan a dolgot, akkor akár remekül is szórakozhat.

messiah-2

A játék főszereplője tehát Bob. A kis, mezítlábas kerubnak semmi fegyvere (legfeljebb ujját kinyújtva azt mondja: BENG!), teljesen védtelen a rendőrcsizmák és a fegyverekkel járkáló lakosság ellen – így marad a megszállás. Útja során számos figurába botlik: leginkább a rendőrök három osztagába és parancsnoknőikbe, valamint azok állandó ellenfeleibe, a már említett, csatornába kényszerült mutáns népségbe, a hasonlóan agresszív Chotokba. Ártatlan figurák csupán a tudósok, a szerelők, az utca polgárai, a táncosok és (fura mód) a prostik lesznek. A tudomány fejlődésének “hála” Behemótok (óriásira szteroidozott monstrumok) is keresztezik olykor utunkat: van belőlük sima, Chot és robot változat is. A fejlesztők tehát, az egyszerű, néhány csavarral megszórt sztori mellé komplett társadalmat találtak ki, melynek élén az ún. Főatya áll: őt kell kiiktatnunk! Ám ezután még sokáig tart e világi kalandunk, mert Bob ekkor is engedetlen és a feladat teljesítése után nem megy vissza a Mennyekbe Isten kérésére, hanem marad itt a Földön. Kideríti, hogy tudósok a Holdon, életre keltették a Sátánt, így a végső ellenség maga a bukott angyal, az ocsmány, kövér patás lesz… Bob rövid távon tud repülni is, valamint siklani a levegőben. A megszállt egyének eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek – némely kapcsolót pl. csak egy parancsnoknő nyomhat meg, hogy kinyíljon egy adott ajtó (ágyúkat is csak ők vezérelhetnek), míg a súlyérzékelős kapunál nyilván Behemótra lesz szükség. A rapper gatyás szerelők elromlott lifteket, gépeket indíthatnak be. Angyalunk tud még négykézláb kúszni is, a kisebb járatokban, illetve a lézerkerítések alatt és olykor F5-el “imádkozás” formájában kap tippeket. Számos fegyver kerül kezünkbe utunk során: shotgun, gépfegyver, az érdekes Chot nyílpuska és a robotokat pusztító fegyver, melynek prototípusát nekünk kell előállítani a játékban. A lángszórót nem ajánlom: könnyen kezetek alá éghet vele a munka…

messiah-3

A Messiah-t egyébként direkt úgy rakták össze a fejlesztők, hogy gyakorta kelljen ölni – nekem jobban tetszett volna az “opcionális” változat. De nincs rá lehetőség, mert teljesen lineáris a program. Olyannyira, hogy az ekkor dívó “jön egy videó, aztán egy másik pálya” szisztéma itt nem is működik: az egész játék egyetlen, sínen haladó kaland, minimális töltésekkel, akár a Half Life (melyre egy ponton utal is a játék). Ily módon pályák sincsenek, inkább csak negyedek, pályarészek. (Nukleáris gyár, vörös-lámpás negyed, diszkó, fegyverkészítő üzem stb.) A környezet cyberpunk-os beütése és taszító volta ellenére a játék grafikája, mai szemmel is nagyon szép, főleg nagy felbontásban játszva. A karakterek ugyan szögletesek és – mivel akkoriban így akarták a bőr és az izomzat hajlását szimulálni – olykor furán hullámoznak, azért az élénk színek, textúrák és a színes fények megteszik hatásukat. A program már megjelenésekor is totálisan bugos volt, de az új rendszerek ezt csak tovább fokozzák. A patch sem segít semmit sem a fagyásokon, sem a gyakori kilépéseken: nos, íme a Shiny féle kapkodás, lásd Enter the Matrix. (Én például legutóbb “Safe módban”, hang nélkül játszottam végig a programot.)

messiah-4

A feladatok miatt tényleg megéri, legalább egyszer végigszaladni a játékon. Van, hogy patkánybőrbe kényszerülünk és úgy kell a csövekben, csatornában evickélnünk. (Megesik, hogy felülnézetes “labirintus” mini-játék keretében.) De az a jelenet is említésre méltó, amikor a Night-Clubba próbálunk bejutni egy “Pimp” karaktert irányítva, vagy egy táncoslánnyal a felvillanó nyilakra taposva kell ugrándoznunk. Utóbbi a QTE és a ritmusjátékok világában nem olyan nehéz, de én anno, itt láttam ilyet először – igencsak megizzasztott a feladat. A zene tökéletesen illeszkedik az elborult világhoz: a Fear Factory metálos számaira válthatunk Világot, mely még külön CD-n is megjelent. Igaz, én megvoltam nélküle is, nem az én műfajom. A kamerakezelés ennél a stílusnál kulcsfontosságú: ezt remekül oldották meg, egérrel nézelődhetünk, illetve szemből követő nézet is választható.

messiah-5

Mit is mondjak végül? Tetszett a játék (gyomorforgató botránykampánya ellenére is), hisz jócskán van benne humor (igaz, leginkább fekete), ötletesek a feladatok és a grafikája is szép, a főszereplő pedig nagyon eredeti. A szex, mint olyan pedig hiányzik a játékból – ennél több erotika sugárzik ma már egy videoklipből is. Az a véleményem, ha ezt az egészet okosabban csinálják, szabadon választható feladatteljesítéssel (na jó, egy helyre emlékszem, ahol ki lehetett hagyni az ölést), nem ilyen ostoba, öncélú kampánnyal, no és persze bugok nélkül, akkor sokkal nagyobb sikert aratott volna a program. Sajnos erről a játékról is elmondható, hogy tipikusan Shiny féle szétforgácsolt, átgondolatlan, félkész produktum. A mini-játékok csak bevannak szórva, sok a “kihasználatlan” karakter, funkció, a játék legvége pedig bitang nehéz. (A sztorit tekintve pedig egy hatalmas kérdőjel.) Ettől független a TPS-ek kedvelőinek ajánlom a Messiah-t, mert ostobaságait, gyermekbetegségeit ellensúlyozza egyedi humora, látványvilága és ötletes fejtörői.

Ha pedig már a vallás szóba jött, jómagam a valódi Messiás eljövetelét várom. Ha nem ismeritek és van kedvetek, olvassatok utána – köze nincs a játékban ábrázolt alteregójához.

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés