Shadow Man

“There’s a darkness coming…”

Megjegyzendő: nem vagyok az a vérszomjas, horrorrajongó típus, sőt – mostanság kifejezetten kerülöm az ilyen irányú alkotásokat… Ám ez a játék mégis megfogott, mikor egyik barátom bemutatta: olyannyira, hogy vagy háromszor végigjátszottam. Mi lehetne jobb ajánló levél?

Ha akad még egy olyan program az Alice mellett, melyet (első) végigjátszása során kb. 20-szor pakoltam fel és le a gépemre, akkor az a ShadowMan. Na nem mintha olyan rossz lenne, sőt, de annyira ambivalens és monumentális alkotásról van szó, amit nem lehet egyszerű Lara-klónként kezelni és egy hétvége alatt végigtolni. De megemészteni sem könnyű elsőre. Kettős játék ez, már ha csak a sztorit nézzük is. Mike LeRoi a főszereplője ennek a kaland-, horror-, akció-, platform-, sőt RPG „mesének” (a sok stílus ne rémisszen meg senkit – arra ott lesznek a lények – kiválóan kutyulták össze az elemeket hihetetlenül egyedi gyöngyszemmé).

shadow1

Mike, a kiégett, érces hangú, kopasz, néger fiatalember a New Orleans-i gettóban tengette életét, de mikor elvesztette öccsét és szüleit, önmagát hibáztatta a történtekért. Kapcsolatba is lépett Nettie-vel, a vudu papnővel, aki, miután mellkasára operálta az árnyak maszkját, Árnyemberré változtatja hősünket, aki új képességével bármikor átléphet a Valóvilágból (Liveside) a Holtak földjére (Deadside), sőt Ő maga lett eme Határmezsgye őrzője. Nettie egy nap profetikus, álmot lát miszerint Légió (maga a Gonosz) egy katedrálist épített a túlvilágon, ahol a gonosz lelkeket gyűjti össze – ez a lehangoló hodály az Azilum. Hogy gonosz seregével átléphessen az élők földjére, szépen felkeresi világunk öt legelvetemültebb, leggonoszabb sorozatgyilkosát: három texasi börtöntölteléket (köztük a démoni „Gyíkkirályt”), Hasfelmetsző Jack reinkarnációját és a „Lakberendező” gyilkost. A lelkük kell neki, hogy az Azilumban található, szörnyű gépeket működtetni tudja. ShadowMan azonban nem hagyja annyiban, hogy Légió végrehajtsa ördögi tervét…

shadow2

Az intro után egy hangulatos, lousianai mocsárba csöppenünk, ahol Nettie templomába ellátogatva megkapjuk kellékeinket: a gyilkosok aktáit, a jövőnkre vonatkozó Próféciát, egy magnumot és egy plüssmacit, mely egykor öcsénké volt. A macit már felturbózta Nettie mama, így a Halott és Élő világ helyszínei között tudunk teleportálni vele. A gyönyörű, napsütéses mocsárból a Deadside-ra kerülve egyből rájövünk: ez egy nagyon bizarr játék lesz. Vérben gázolunk, gyakran szó szerint, életünket fehér zombik (két világ közt rekedt lelkek) akarják elszívni, majd találkozunk Jaunty-val a koponyafejű cilinderes kígyóval. Jópofa karakter, vicces dumákkal – a túlvilágon járva hozzá fordulhatunk segítségért. (A Való világban ezt a szerepet Nettie tölti be.) És amikor kinyitja a Borda-kapukat, akkor végleg elmerülünk ebben a groteszk, mégis oly marasztaló világban… A játék lényege: óriási területeket kell bebolyonganunk macinkkal ide-oda teleportálva, eszközöket, de főleg Sötét lelkeket (Govikat) keresve. Ezek a lila, féreg szerű lelkek, barna bőrbe varrott, vudu pecséttel ellátott, ovális alakú “tokokban” lüktetve vannak bezárva – ezeket nyitja fel pisztolyával a krízisre való tekintettel ShadowMan. Mike nevű alteregója, a Való világban erre nem képes.

shadow3

Bizony, egy-egy helyre többször is vissza kell utaznunk, mert a karakterünk folyamatosan fejlődik, új képességeket kap. A Govik felvétele után szintet lép a figuránk. Ehhez pedig idővel egyre több Sötét lélek kell. A Próféciák csarnokába lépve találunk koporsó alakú ajtókat, melyekbe belépve az új helyszínek (és fontos tárgyak) érhetők el: igen ám, de ezeket az ajtókat csak egyre növekvő sötét erőnkkel robbanthatjuk be. I-IX-ig terjed az ajtók számozása – a Próféciákban tekinthetjük meg, hogy a megszámozott ajtók kinyitásához még mennyi Govi kell karakterünknek. A Sötét lelkek keresése teszi ki tehát a játék lényegi részét – összesen 120 db van belőlük és a sztori végén igen kacifántos helyekre kell majd eljutnunk értük. (Nem kötelező mindet begyűjteni, mert a sztoriban a legnagyobb szintű ajtó a IX-es, ám ha mindet összeszedjük, busás ajándékot kaphatunk, az elrejtett X-es számozású ajtó mögött. ) A Cadeaux-okat is ajánlott gyűjtögetnünk – ezek piros, agyag edényecskék. A Deadside-on négy templom található: a Tűz, az Élet, a Vér és a Prófécia temploma. Minden századik Cadeaux után az Élet templomába kell látogatnunk: itt kapunk értük cserébe egy-egy életerő egységet. Összesen 10 egységet gyűjthetünk be, de a Govik gyűjtésével is erősödik ShadowMan és Deadside-i alapfegyvere, a Shadowgun. A másik négy Templom közül háromban, a halálos csapdákat kicselezve tetoválásokat kaphatunk: az elsővel a forró tárgyakhoz érhetünk (Toucher), a másodikkal már parázson szaladhatunk (Marcher), míg a harmadikkal már meg is merülhetünk a lávában (Nager), azaz teljesen tűzállóvá tesz minket. Így, addig el nem érhető helyekre juthatunk el. Igen ám, de a Való világban nappal nem tudjuk használni eme sötét erőinket. A Govikat sem tudjuk szétlőni, hogy a lelkeket felvegyük, valamint a főgonoszok sem ölhetőek meg e-világi fegyverekkel. Mit tegyünk hát?

shadow4

Tovább bonyolítva a keresést három, mágikus-vudu tárgyat kell meglelnünk (La Lune, Le Soleil, La Lame ), melyeket, ha elszállítunk Nettie-hez, Ő megalkotja nekünk a varázstőrt (L’Eclipser), valamint végrehajt egy újabb műtétet, amitől sötétbe borul a világ (a papnő el is ájul), mi pedig folytathatjuk utunkat – immár a Való világban is ShadowManként, túlvilági erőink birtokában. (A Sötét erőktől egyre erősebben, kéken világít szemünk és a maszkunk.) De még mindig akad tennivalónk! Az Azilumban egy ördögi gépet kell leállítanunk, miután végeztünk a gyilkosokkal, hogy Légióhoz férkőzhessünk, aki a jelek ráadásul szerint fogva tartja halottnak hitt öcsénket, Luke-ot. Ehhez Jack naplójára van szükségünk, hogy megtudjuk a három, utunkat álló dugattyú, kikapcsoló kombinációjának számát – három gyilkost legyőzve az ötből, kapunk egy-egy prizmát, ami odaenged minket a kezelőpultokhoz. A Retractorokkal, a Fájdalom katedrálisában, a fura torzókba döfve ezeket az éles tárgyakat a Való világ gyilkosaihoz juthatunk, míg az Akkumulátorokra, a Violator nevű fegyver megszerzése miatt lesz szükség – Légió ellen ez az egyetlen hathatós eszköz. Elengedhetetlen tehát a keresés-kutatás: mindig akad egy új képesség, amivel legyőzhetünk egy akadályt, egy korábbi pályán. Mike irányítása is megér egy misét. Az alap hogy animációja mai szemmel is perfekt: úszik, guggol, mászik. Ám mindkét kezét külön-külön képes használni, a falakról-peremekről el is tud rugaszkodni, Larát lepipálva. Ehhez persze egy „szabadkéz” is kell. (Kötélen is tud mászni, ahhoz már kettő is.) A speciális, túlvilági fegyverekről (Flambeau, Baton, Calabash…) csak annyit hogy vudu mágiát használnak és szintén elérhetőek velük speciális helyszínek. (Pl. az Állkapocs nem csak tömegoszlatásra alkalmas – speciális dobokat tudunk velük megszólaltatni, melyek ajtókat nyitnak ki.) Az egyetlen fontos tárgy, amivel még adós vagyok az a karperec: ezzel a vér-esésekre tudunk felmászni. “Röviden” ennyi.

shadow5

Számos tárgy, akta, fegyver fog még kezeinkbe kerülni, pl. a Mérnökök kulcsa, a Liveside-on uzi, shotgun, kódkártya… Ezekre nem térnék ki, de elengedhetetlenek a továbbjutáshoz! Bonyolultan hangzik, de a 80 óra tiszta játékidő alatt bele lehet jönni… és nagyon megéri! Már csak a helyszínek miatt is. A Deadside maga még nem is olyan rémes, sőt, néhol még szépsége is van, pl. templomok, a lankás tájak tetszetősek. Az igazi rondaságok az Azilumban várnak ránk. Különösen bizarr a Playrooms nevű hely: a háttérben zenélő dobozka hangja, plüssállatok csipogása keveredik a sikolyokkal, miközben mindenféle műtőkben bóklászunk. Látni sokszor nem látunk semmit, de a dolgokat ki lehet következtetni apró jelekből, zajokból. (Sokszor le is vettem a hangot… ) Na ez a művészet! Az egyik igen emlékezetes szoba ezen a pályán pl. teljesen fehér csempékből áll és tök üres – ám ha jobban figyelünk, láthatunk a sarokban egy vörös feliratot: „I’ve been a very bad boy”. No igen. Ezt nevezik mesteri borzongatásnak. (És ezért tartom filmekben is értelmesebbnek, a finom thrillereket az agyatlan horroroknál.)

shadow6

A valóvilágban sem rózsásabb a helyzet: járunk a kihalt, lezárt londoni Downstreet metróállomáson, egy elhagyott New York-i bérházban és a börtönökben. A metróban Hasfelmetsző Jack utódját (?) kajtatjuk, miközben a föld alatt, mocskos csatornákban úszkálunk és vad kóbor ebekkel hadakozunk. Közben a Holdfény szonáta szól… A bérházban a lakberendező gyilkost kell megkeresnünk: hót sötét van, ugyanis ez az “ember” éjjellátóval közlekedik. Kanárik repkednek a folyosókon, néhol legyek döngicsélnek és mi csak feszülten kutatjuk a kihalt szobákat, hiszen egyre biztosabban tudjuk: valami el fog itt még kapni minket… Igen ijesztő helyszín, rejtélyesen csak annyit mondanék, hogy ehhez a gyilkoshoz képest, az összes többi kisangyal. A börtönökben járva legalább aránylag világos van – de a démoni erővel rendelkező Gyíkkirály, ki természetfeletti képességével egyszerűen lerobbantja a fellázadt rabtársak fejét azért itt is megteremti a „bájos” világvége hangulatot.

shadow7

Az “átlag” ellenfelek is széles skálán mozognak: a Való világban az említett kutyák és rabok a lövöldözésre okot adó tényezők, míg a Deadside-on passzív, ám életünket elszívó zombik, karmos, vad “duppie-k”, hárpiák, az Azilumban pedig groteszk, disznó-szerű lények (kampókkal, láncfűrésszel), a templomokban, azok őrzői, a roppant erős (és igen bögyös) Nővérek és számos más rém vár ebben a hosszú, fokozatosan nehezedő utazásban. Életünket, az Ő legyőzésük után növelhetjük (mikor szétpukkannak, vegyük fel a nemsoká elillanó piros orbot), vagy hordókat szétlőve juthatunk ahhoz. A hordók, vázák, narancssárga vudu-manát és lőszereket is rejtenek. Fontos megemlíteni, hogy ennyire non-lineáris, mégis egyértelmű, logikusan felépített játék nagyon kevés van a játékvilágban, mind a mai napig. Ilyen okosan átgondolt pályákat még komolyan mondom sehol láttam! A fejlesztők mindenhol átgondolták, hogy egy-egy helyszínre vissza fogsz még térni, új képességgel, e-szerint elrejtve a tárgyakat, szerkesztve a helyszíneket.

shadow8

A Shadowman rendkívül komplex, hosszú, ám sosem monoton játék. Ha pl. erősödsz, már több szörny állja utad ugyanott, ahol előtte nem volt egy sem. (Teleportálás után újra élednek, ami végül is érthető, hisz ellenkező esetben, egy idő után üres pályákon bolyonganánk.) Meghalni nem lehet! Minden pályán megjelenik egy ponton Luke macija, onnantól oda bármikor visszateleportálhatunk és ha életünk elfogy, ezekre a területre kerülünk vissza. (Azért érdemes menteni akció közben, mert néha nagyon messze vannak-e pontok.) A játék hangulata borzasztóan egyedülálló, a sztori a humort sem nélkülözi, sokszor nem veszi komolyan magát a játék (a megnyitható extrák közt olyasmiket találhatunk, mint diszkó-, kutya-, vagy épp nagy fej mód), története végig izgalmas – hatalmas csavarral a végén – zenéje pedig egyszerűen gyönyörű. Hol epikus, hol bizarr, hol a frászt hozzá Rád. Grafikája mára már puritán, mégis kellemes és szép színeket használ. A karakterek egyediek és ötletesek- a főhős szerintem az egyik leggizdább, leglazább videojáték figura. Nem lehet Tomb Raider klónként tekinteni rá, kifejezetten bonyolult, témáját tekintve is igencsak felnőttes program – a sok vérről nem is beszélve.

Fontos is megemlíteni hogy számos későbbi horror és akciójáték ettől a méltatlanul elfeledett játéktól kölcsönözött ötleteket – Alice, Suffering, néhol tán a Silent Hill is. Nem is értem, hogy a sikeres képregény után, a játékadaptáció miért nem kapott a sajtóban jó kritikákat. Mert kihagyhatatlan darab!

“This way Mike!”

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés