American McGee's Alice

Gondolom, nem kell bemutatnom Tim Burton rendezőt és az ő csodás képi világú filmjeit (Karácsonyi Lidércnyomás, Nagy Hal, Álmosvölgy legendája) sem. E filmekben mintha csak a gyermeki elme legrettegettebb félelmei elevenednének meg – felnőtteknek is igényes, amolyan szürreálisan gótikus előadásmódban. Nos valahol ezt a stílust folytatta a címszereplő American McGee is, kinek neve kapcsán tán a Quake és Doom szériára asszociálhatunk. Ő álmodta meg ezt a csodás és egyben groteszk univerzumot. Alice, a kislány már kamaszkorba lépett, mikor egy éjszakán kártyavárként omlik össze addigi gyönyörű élete: szülei tűz általi halált halnak és a lány a bűntudatnak köszönhetően egy elmegyógyintézetben tér magához. Az ő vízióiba enged bepillantást ez a lenyűgöző játék. (Nem csodálom, ha most páran megriadtatok. Én is így voltam eleinte vele, de már jó párszor végigjátszottam a játékot: ha valakinek, hát nekem hihettek – érdemes tovább olvasni a cikket!)

alice 1

A játék, mely így első ránézésre valóban csupán Lara-klónnak tűnik, a feje tetejére állította 2001-ben a játékvilágot: mindezt a hangulatával érte el. Miután egy hatalmas zuhanást átélve megérkezünk Alice képzeletébe, azaz Csodaországba rögtön egy elbűvölően részlet gazdag, ötletektől burjánzó világba kerülünk. (pl. Alice a régi platformjáték hősökhöz hasonlóan „unatkozik” ha nem játszunk vele, kést dobál, kártyatrükköket mutat be stb.) Azonban már megérkezésünkkor látjuk: ez már nem a régi Csodaország, csupán annak kicsavart mása. (Azért nem horrorról van szó, a játék még így is megőrizte meseszerű voltát.) Ferde ajtók, a semmiben lebegő, mozaikszerűen széthasadó pálya és egyéb érdekességek fogadnak a helyszíneken. Bizony platform ugri-bugri is lesz bőven, ám a játék 60%-a akció, a maradék logikai és ügyességi feladat. Alice minden régi ismerőse felbukkan a játékban, de valahogy ők is mintha csak a Halott menyasszonyból léptek volna ki. Nyuszi barátunk szinte teljesen csupasz bőrű, Fakutya pedig csontsovány, tetovált és fülbevalót visel. (Ő lesz a mentorunk a játék során.) A legtöbb harcot gonosz kártya és sakkfigurák, valamint repkedő démonok, impek, sőt robotok ellen folytatjuk. De itt lesz a marha randa Borskirálynő és a steampunk-os stílusú, félig gép Kalapos is. Ők főellenségek formájában boldogítanak, a végső ellenség, pedig – na ki – a gonosz Szívkirálynő lesz… A zenére, hangokra egy rossz szavunk sem lehet: hihetetlen hangulatos, szomorkás-baljós atmoszférát teremtenek az eltorzított xilofonok, hegedűszólók. (A barátnők nem szeretik!) Ezeket a dalokat Chris Vrenna komponálta.

alice 2

A figurák szinkronhangjai is (főleg a cicáé) tökéletesek! Mivel az Alice akciójáték, nem hiányozhatnak a fegyverek sem: melyek játékok… csak kissé átalakítva (leszámítva alap fegyverünket, a konyhakést). Lesz itt halálos dobókocka, mely démont idéz meg, pengeéles kártyapakli, és robbanó zenedoboz, valamint sok egyéb más… Kedvencem a „fagyasztóágyú” szerű esernyő volt. Minden eszköz bír egy másodlagos funkcióval is. Alice egyébként mindenre képes, amire egy modern akcióhős: fut, úszik, oldalazik, kötélen mászik… Bizonyos „powerupok” is találhatóak: ha a piros folyadékot isszuk meg Alice vörös, szarvas démonná változik és rövid időre borzasztó erős lesz, ha a zöld rovarlöttyöt, szitakötővé alakul, és repülni tud egy darabig. Nem esett szó a grafikáról, helyszínekről: ha McGee, akkor Quake 3 motor. Ilyen egyszerű: ekkoriban csak ez a motor volt képes gömbölyű, kerek, mozgó objektumokat megjeleníteni, és gondolom, sejtitek, hogy a textúrák is rendkívül élesek lettek – az Ex ID-s programozónak hála. (A fapadlón látszanak még a szálkák is!)

alice 3

A figurák animációi is folyamatosak, tehát az egész összhatás nagyon szép lett, még mai szemmel is. A helyszínek képi világáról már beszéltem ám nézzünk konkrétumokat. Fogunk járni fekete fehér (majd vörös) sakkpályán, összezsugorítva a Könnyek taván, óriási hangyákkal küzdve, amikor azonban pl. a Kalapos birodalmába kerülünk hatalmas órák fogaskerekei között ugrálhatunk, az égbolton pedig óriási kancsók repkednek, de megfordulunk többek közt csatornákban és egy átkozott faluban, valamint egy „kacsalábon forgó”, dülöngélő iskolában is. A jelszó: felejtsd el a realitást, tényleg mintha egy szürreális álomban kalandoznál. A számtalan újítást még felsorolni is nehéz (sok MAI játék is megirigyelhetné): Alice egyik pályán sakkfigurává változik, és úgy kell vele lólépésben lépegetni a sakkpályán, vagy ugrásnál megjelenik egy kis láb ikon mutatva, hogy hova fogunk érkezni, célkereszt helyett, pedig egy kék, mozgó fénycsóva jelzi az ellenséget… és megannyi ötletes dolog lesz még a játékban. Már a menü is dicséretet érdemel.

alice 4

Az Alice „gótikus mese” mivolta ellenére sokat ad a sztorira is: morális kérdések merülnek fel a lány bűntudatával kapcsolatban, hiszen az egészet csak képzeli, és a történet vége fele, mikor elveszti segítőit is, a látszólag kemény amazon, síró kislánnyá alakul át. Ahogy folyamatosan győzi le gonosz ellenfeleit egyre inkább épül fel mentálisan.

alice 5

Végezetül: ironikus, hogy Tim Burton filmje nem lett olyan, mint a játék, ami az Ő stílusvilága ihletett – sebaj, készül a McGee film változat is, a játék folytatása mellett. Az Alice tehát egy tanmese a küzdésről, hisz a végkifejlet pozitív, a játék, pedig hallhatatlan klasszikussá nőtte ki magát, (már magyar nyelven is játszható) és ott a helye minden játékos polcán!

sumblinker

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés