Tomb Raider: Anniversary

1996. Megjelent a Tomb Raider. Nem is ragozom nagyon tovább a dolgot: minden 3rd person akciójátékok szülőanyja ekkor lépett porondra először! Azóta már nagyon sok víz lefolyt a Níluson, Lara legutóbb a Legend című epizódban tért vissza a béka feneke alól. Bár a játék végéről ordít, hogy folytatást kíván, az Eidos előbb még egy kedves ötlettel állt elő: a 10 éves évfordulóra (ugyan megkésve kissé) elkészíttették a Krystallal az első rész remake-jét. Igencsak megoszlanak a vélemények a „de szuper”-től, egészen az „ezt a lehúzást”-ig. Egy biztos, én alig bírtam várni rá…

tr anni 1

Eredetileg a Core készítette még ezt a részt kizárólag PSP-re, ígéretesnek is tűnt, ám sajnos nem lett belőle semmi – lévén kirúgták a csapatot. Azért a Krystal-os változattal sem jártunk ám rosszul. Az alapkoncepció a következő: a Legend motorjával, játékmenetével és újításaival ötvözték az első rész (némileg átalakított) sztoriját és pályáit. Filmek világában ismerős a jelenség. Mindenekelőtt leszögezem – a terv EZEN része tökéletesre sikerült. A gyakorlott, első részt totálisan ismerő játékos (jómagam kedvence az összes közül) azonnal beleveti magát az akcióba: a felturbózott, ám ismerős intro, az átkomponált, mégis ugyanazokat a motívumokat hordozó zene mind-mind nosztalgikus érzéseket keltenek. Igyekeztem is olyan képeket mellékelni, amik a ’96-os játékban látott eseményeinek reflektálásai.

tr anni 5

Magányos kalandjaink során ismét megfordulunk Vilcabamba letűnt városában, az Elveszett völgyben, a St. Francys Follyban, a Colosseumban, Egyiptomban és persze Atlantiszban. Aki még nem ismerné, annak mesélek kicsit a sztoriról: Larát felbéreli egy gazdag sznob, bizonyos Natla, a Scion nevű kegytárgy felkeresésére. Mint az később kiderül: az ereklye három darabra van szelve és az Idegenek rejtették el a Föld különböző pontjain. Miután megszereztük az első darabot Natla bérgyilkosai elkezdenek üldözni minket– az ingyen munka és a teljes titoktartás reményében. Nem ismerik még Larát… Már néhány pálya után egyszerűen ÁTSÜT az a mérhetetlen szeretet, amit a Kristályosok a rajongók fele táplálnak: amint megszólal az ismerős “secret” hang, vagy mikor a vadállatoknál a megszokott dallam csendül fel… Fantasztikus! Emlékeztek pl. Qualopec sírjában a múmiára, akit Lara becélzott egy bug miatt? Hát beleszőtték a videóba itt is! Vagy a Lost Valley-ben ismét ott van az átalakított fogaskerekes feladvány mellett a régi, egyszerűbb verzió is. Fantasztikus! Átdolgozták a pályák felépítését is, ám mindenhol lesz ismerős pályarész, úgy, mint a gigantikus Szfinx vagy az óriási aréna a Colosseumban…

tr anni 4

Ismét „csak” négy fegyverünk lesz, újra van kis és nagy medi-pack is – érdemes egy „korabeli” cikket elolvasni az újoncoknak. A tipp ikonokat ajánlom kikapcsolásra, a manuális kapaszkodást pedig szokni kell, de végül is úgy az igazi. Mazochisták, mindenképp nyomjátok be. Új mozdulatokat már-már kötelezően kapunk: az egyik a falon futás a csáklyánkkal, a másik a cölöpök tetején való egyensúlyozás. A grafika még a Legendhez képest is szebb lett: a textúrák borzasztó részletesek, gyönyörűek a fény-árnyék játékok is, Larán a megszámolható szempillákig tovább dolgoztak. Az egyiptomi helyszínt történelem órákon (!) kellene mutogatni, annyira hiteles és élethű, málladozó hieroglifáival és a hatalmas csarnokokkal. Lara ruhája immár koszos lesz a „hempergéstől”, a vízben átázik és fokozatosan szárad meg. Ha pedig magas helyről ugrunk fejest, süvít a fülünk mellett a levegő – egyszerűen tobzódik új ötletekben a játék.

tr anni 3

A logikai feladatok némileg át lettek alakítva-e szempontból jóval nehezebb lett a TRA a Legendnél, ám a nagy elődnél sajnos nem. (A szavatosságot persze ismét megdobja a kincskeresés is.) A hangsúly újra az ugráláson – terepfigyelésen lesz. Nem vagyok híve a PoP trilógia ilyetén durva másolásának-majmolásának. Jut eszembe, majmolás: nem értem miért kell az angol úri hölgyből, aki valaha sznobizmussal átitatott hidegvérrel, kecses párducként sétált a pokoli szirteken egy ilyen pattogó ősemlőst faragni. (Na jó, ez így tán túl éles a kritika, valójában egy apró hiba a remek játékban. Hiába nehéz megszoknom: ez már nem AZ a Lara…) A harcok – főellenfelek elintézései oly mód lettek átalakítva, hogy megjelent egy düh mérce. Ha ezt lődözéssel felpumpáljuk a kép elhomályosodik, bullet time jön (jaj, már nagyon unom…) nekünk pedig elvetődve meg kell várni, amíg a célkereszt pirosra vált majd tüzelni. Aki nem tudná – javarészt vadállatokkal (medve, farkas, denevér, sőt dínók) küzdünk a kaland során, emberi ellenfél kevés lesz, furcsa főellenség és múmia annál több… a sztori végét pedig semmiképp sem lőném le, hátha valaki még nem ismeri.

tr anni 2

Még egy fájó pontot említenék meg: számos harcot, ami az eredeti programban pályákat tett ki, itt annyival elintéznek, hogy ismét nyomkodhatjuk a fel-le nyilakat az átvezetőkben. Bravó. Az ügyességi részek azért még így is kellőképp nehezek, a logikaiak csak úgy kellemesen… grafikailag, mint írtam csodálatos a program (a next-gen opció hiányát észre se venni), a zenék pedig ismét gyönyörteljes, ám a legutóbbi dinamikus muzsikákhoz képest nyugtatóbb – naivabb dallamok. Az Anniversary-ben is vannak választható nehézségi szintek, megnyerhető extrák (speciális pálya, ruhák, szkeccsek, sőt, rendezői kommentár – mentés kristályokkal). A Croft birtok egy az egyben a Legend-ére reflektál – érdemes jól bejárni, mert egy külön al-kalandjáték, tárgyhasználattal. Lehordani bűn lenne a játékot– más élmény, egy divatosan szólva “újragondolás”. Ám így is fantasztikus alkotásról van szó, csupán szokatlan még ez az stílusváltás számomra. Természetesen Lara rajongóinak kötelező!

sumblinker

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés