Croc: Legend of the Gobbos

croc-head
Croc! Pau-Pau Island

A Croc Legend of the Gobbos egy 3D-s platformer játék, amit az Argonaut Software fejlesztett. A játékot japánban a Media Quest, a többi régióban a Fox Interactive adta ki.

Midőn megjelent a Sony PS1 és rá a Rayman, majd a Crash Bandicoot, az N64-re a Super Mario, mindenki meg volt őrülve eme új gyönyörűséges konzolokért és annak platformer játékaiért. Ez idő tájékán volt a videójátékok történelmében a 2D-ből a 3D-be váltás evolúciója. Eme 3 nagy játék mai is kultuszikon. Viszont egy-két év elteltével más cégek elkezdték leutánozni ezeket a játékokat. Ezek többsége siker lett (Spyro, Blasto), de vannak olyanok is, amelyek szinte Ctrl-C / Ctrl-V módra utánozzták a másikat. Erre kiváló példa a Muppet Monster Adventure, ami a Spyrót kopizta le. A Croc Legend of the Gobbos viszont pont egy olyan játék, ami a kettő közepébe esik.

Magáról a cégről annyit tudnunk kell, hogy ők készítették a Star Fox-ot SNES-re, amit ma az első 3D-s játéknak tartanak. Nos, az ember azt gondolná: “Hurrá! Íme egy zseniális cég, aki képes 3D mozgó textúrát megalkotni! Ez PS1-en gyerekjáték lesz nekik! ”

Nos, az olvasó nem sokat tévedett legalábbis a játék grafikai kinézetéről.

croc-1

Node kezdjünk bele a review-be:
A játék arról szól, hogy ezek a kis cicaszerű Gobbos lények békességben élnek egy kicsiny szigeten. Egy nap a királyuk Rufus szokásosan lement a parthoz, hogy megnézze a napkeltét, mikor talált egy mózeskosarat. E kicsi mózeskosárban egy hihetetlenül aranyos, kicsiny krokodil kölyök volt. Elhatározták, hogy beveszik a csapatba. Egy nap viszont előjött a semmiből Baron Dante, egy gonosz mágus, akinek valamilyen megmagyarázhatatlan okból baja volt a kicsiny Gobbos-okkal. Ezért szimplán bebörtönözte őket. Viszont mielőtt megragadta volna a királyt, az megütött egy gongot, adott Croc-nak egy tatyót, és elrepült ő is a semmibe. A játéknak egy célja van: mentsd meg a Gobbos-okat, és győzd le a szemét Dante-t.
Én azt mondom, a sztori elmegy. Itt megjegyezném, hogy hamar meg fogod szeretni ezeket a kis aranyos lényeket.

Tehát mint mondottam, a játék egy platformer. Öt nagy világból áll, és hat kisebb pályából. Mindegyik pályát újra lehet játszani ahányszor akarod. A játék során miközben kiszabadítgatod a szőrös barátaidat, gyémántokat lehet felvenni. 100 gyémánt után lehet egy extra life-ot kapni. Ha valaki ismeri a Sonic játékokat, ahol gyűrűket lehet felvenni: ha ott hozzáérsz valami ellenségeshez, elveszted az összes gyűrűdet, és lehet újra gyűjteni. Ez sajnos jelen van e játékban is, ezért a későbbi pályák – amelyek elég nehezek lesznek – értelmét veszti a gyémánt gyűjtögetés. A pályadesignek színesek (főleg a Sega Saturn-os változat – szerintem a Saturn-nak mindig is szebb volt a színe, mint a PS1-nek), jól kidolgozottak, még a későbbi pályák is. Az ellenfelek is jól meg vannak rajzolva, tehát összegezve: a grafikával a világon nincs semmi bajom. De tényleg. Ez egy tökéletes grafika 1997-hez képest.

croc-2

Viszont a játékmenet az már más sztori.
A pályákon mész mindenfelé: lávafolyókon, tűzön-vízen keresztül, a föld alá, tehát varieté az van bőven. A pályákon össze kell még szedni öt mágikus színes gyémántot, ez a pálya végén lévő utolsó ajtót nyitja, ami az utolsó Gobbo-t tartalmazza. A probléma talán az, hogy minden egyes pályán ezt kell csinálni, ami egy idő után eléggé unalmas lehet.
A játékban “technikailag” csak négy világ van, mivel az utolsó ötödik világ csak akkor érhető el, ha minden egyes pályán felszedted a hat Gobbo-t. [Ez az utolsó pálya titkos megjelenésére emlékeztet a Duck Tales-ből] Ez a gyűjtögetés a harmadik világon viszont valami eszeveszettül nehéz tud lenni, mivel az utolsó Gobbo-t mindig csak valami minijáték teljesítése után tudunk megkapni. A harmadik világ pedig kifejezetten szereti azt a szellemüldözős minijátékot, amit én egyenesen rühellek. Itt ha a szellem gyorsabb nálad, elveszi a kulcsot, és nem tudod kiszabadítani a szerencsétlen Gobbo-t. Ha pedig meg akarod újra próbálni, akkor kezdhetet az egész pályát előről! >:(

A játékban viszont hatalmas plusz Justin Scharvona fantasztikus zenéje. Szinte minden egyes zene lenyűgöző! Nekem a személyes kedvenceim a víz alatti részek és az utolsó negyedik világ összes zenéje.

croc-3

És ennyi az összes pozitívum, amit tudok mondani. Sajnos. Felteszek egy elég egyszerű kérdést: mi a legfontosabb dolog egy platformer játékban? Egyszerű a válasz: precíz, viszonylag jó irányítás. Nos, sajnos ezt a fejlesztők úgy ahogy van szépen elba**ták. Emlékeztek a legelső Resident Evil játékra? Arra a rémes “tank” irányításra? Croc kb. így mozog, és ez olyan részeknél, ahol gyorsan kell ugrani, folyamatos leesést fog eredményezni. Ráasásul a játék imád kb 10 pixeles pallót adni, amire baromi pontosan kell ráugrani. Amit még tudni kell: a játék 1997-ben jött ki, ekkor még a Ps1-hez nem volt Dualshock Contoller. Viszont ez nem számít, mivel sajnos a DualShock-kal az irányítás még borzalmasabb. Kifejezetten figyelni kell a precíz ugrásoknál, hogy nehogy duplán nyomd meg az X gombot, mert akkor Croc átmegy doboztörő módba, és ez egy szakadéknál egyenlő a halállal. Négyzettel támadsz, de egyes bossfight-oknál néha lehetetlen pontos ütést leadni. L1/R1 pedig az oldalazás, de azt (én legalábbis) egyetlen egyszer sem használtam. A kamerát pedig nem tudod te magad beállítani, az mozog veled. Tehát orientálni kell magad minden egyes szituációhoz, ez megint csak egy hátulütő a legtöbb bossfight-nál. A kör gombot viszont (amivel Croc tesz egy 180 fokos perdületet) mozgó platformoknál viszont elég gyakran fogod használni. A víz alatti irányítás is borzalmas, de ez csak akkor zavar, amikor legalább tíz dolog akar egyszerre kinyírni.

Azt be kell valljam, hogy én csak a PS1-egy verzióval játszottam, tehát nem tudom, hogy vajon ilyen rossz e a Saturn vagy a PC-s verzió irányítása.

A hibái ellenére itt Európában nagy sikert ért el, és ezt folytatta az 1998-as folytatása a Croc 2, de az már egy másik sztori.

Én a játénak így végsőnek egy 7-et adok meg a 10-ből, mert az irányítás az valami űbergagyi. Viszont, ha képes vagy megszokni a játék elég tank-ra emlékeztető irányítását, akkor garantált 3-4 óra szórakozás vár rád.

Megjelenések:

Playstation:
US – 1997.09.29.
EU – 1997. október
JP – 1997. december 18.

Sega Saturn:
US – 1997
EU – 1997
JP – 1998 március 26.

PC:
US – 1997 november 26.

croc-psx1-thb

croc-psx2-thb

croc-saturn1-thb

croc-saturn2

croc-pc-thb

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés