Castlevania: Symphony of the Night


1999 tájékán, mikor lecseréltem a Super Nintendót az addigra nálunk is egyre nagyobb őrületté váló PlayStationre, a játékok túlzás nélkül ugrottak egy dimenziót. A gép nagyágyúiba betekintést engedő Demo 1 lemezén ámultam, ahogy a Tekken 3 harcosai körül látványosan elkezd forogni a kamera egy-egy komolyabb kombo után, vagy amikor a Gran Turismo visszajátszásait néztem. De komoly összehasonlítási alap volt az első vásárlásaim közé tartozó Final Doom, mivel számítógéppel viszonylag sokáig nem rendelkeztem később se, nagyon meglepett hogy mennyivel másabb, több az általam addigra ronggyá játszott 16 bites Doomhoz képest. Aztán az egyik -akkoriban megszokottnak mondható- Bakancsos piaci (XVII. kerület) játékbeszerző körutamon megpillantottam a katonásan sorakozó PS cd tokok tömkelegében megbúvó Castlevaniát.

Resident Evil

resident-evil-head
Szerintem nincs olyan ember aki ne ismerné a Resident Evilt. Ez a játék volt az első olyan survival horror játék ami nagyon nagy sikert ért el. Mikami Sindzsi volt a játék rendezője. Sok fan szerint az Alone in the Dark-ot próbálta továbbfejleszteni, de egy interjú alapján a rendező a Sweet Home-ot vette alapul, amit még 1989-ben készítettek NES-re.

Muppet Monster Adventure

muppet-head
Spyro, Croc és a Crash mind nagyszerű 3D platformer játékok, amelyet mai is a Playstation nagyjainak tituálnak. De mi történik, ha egy jó és egy működő konceptust egy új cég 100%-ban lekopíroz? A válasz ez a játék. A Magenta Software játéka. Ők többnyire Playstation konzolokra fejlesztenek főleg platformer játékokat, még a mai napig is.

Croc: Legend of the Gobbos

croc-head
Croc! Pau-Pau Island

A Croc Legend of the Gobbos egy 3D-s platformer játék, amit az Argonaut Software fejlesztett. A játékot japánban a Media Quest, a többi régióban a Fox Interactive adta ki.

Blasto

blasto-head
1998. Miféle játékok is vannak többségben előnyben a PS1-en? Lássuk: sok sikert hozzot az első Crash Bandicoot, nagyra volt becsülve a Spyro The Dragon,  a Crystal Dynamics Pandemonium és Akuji the Hearthless sorozata is klasszikusnak számít. Node ki emlékszik a Blasto-ra…? Nem sokan szerintem. A Blasto-t a Sony Interactive fejlesztette és a SCEA adta ki. A játékban az egyik mondhatni attrakció az volt, hogy egy híres rádió / médiasztár – nevezetesen Phil Hartman – adta a hangját Blasto-nak. Szerintem ez egy „Na ezd csináld utánam ha tudod!” cselekedet volt válaszként a Gex sorozatra, mivel ott a főhős hangját Dana Goud adta, aki egy híres komédiás volt az HBO-nál. A karakter tehát itt is egy magabiztos, erős jellemű és leginkább humoros alkatú figura, ami sok pluszt ad a játékhoz. Maga a játék egy korai (ha nem az első) TPS shooter – platformer. Nézzük meg mitől is olyan jó ez a játék.

Bugs Bunny Lost In Time

Ó a Bolondos Dallamok. Hogy én mennyit néztem mikor kicsi voltam. Tapsi Hapsi, Elmer Fudd, Szilveszter, Csőrike, Dodó Kacsa, oh azok a szép emlékek. A kilencvenes években sok játékcég próbált egy “jó”-nak nevezhető játékot összehozni belőlük. Sajnos ezek többsége nem tetszett a népnek, maga a nagymester AVGN-nek sem tetszettek a Gameboy-os és NES adoptációk. Készültek még SNES-re és SEGA GENESIS-re / MEGADRIVE-ra, de ezek sem voltak olyan nagyon jók. Egészen 1999-ig, mikor elkészítettkék a Lost In Time-t. A játékot a Behaviour Interactive fejlesztette, és az Infogrames adta ki. De ez a játék mégis mitől lett jobb mint a többi? Derítsük ki!

The Neverhood

/ Klaymen Klaymen Neverhood No Nazo /

A Neverhood-ról szerintem mindenki elmondhatja, hogy ez az egyik legjobb oldalscrollozós kalandjáték, amit valaha készítettek. A játék kult klasszikus lett amerikában, és ez elég érdekes, mivel anno 44 000 kópia készült a játékból, ami akkor elég kevésnek is bizonyult, és ma is annak tekinthető: a világ egyik legalulértékeltebb játéka. A játékban van egy hosszabb kisfilm arról, hogy hogyan készült: a játék készítése alatt több mint 3,5 tonna gyurmát használtak fel.