Macross Hybrid Pack


A Macross egyike a legrégebbi, és legismertebb animéknek, a Namco-Bandai pedig úgy látszik meg is tesz mindent, hogy ez a jövőben se legyen másképp – 2007-ben, a 25. évforduló (ez a szám sokszor visszaköszön még) alkalmából elindították a 25 részes Macross Frontier sorozatot, ami az emberek és a Zentradik nagy háborúja után 47 évvel később játszódik. Bár azóta békében élnek az óriásokkal, az emberek több nagyváros méretű kolóniába verődve elhagyták a Földet, és szétszéledtek a galaxisban, új világok után kutatva.

A történet fővonala igen szoros hasonlóságot mutat az eredeti művel; adott két aranytorkú énekesnő, a már dívaként tündöklő Sheryl Nome, és a kezdő Ranka Lee, akik egyszerre zúgnak bele a pilótatanonc Alto Saotome-ba, amivel meg is kapjuk az olykor vicces szituációkba torkolló szerelmi háromszög szálat, ám időközben felbukkan egy ismeretlen, ráadásul nem túl barátságos rovarszerű faj, a Vajra, ami megtámadja a hőseink otthonául szolgáló 25. kolonizációs flottát, a Frontier-t. Ezek a lények rendkívül szívósak, ám azt szerencsére hamar kiderítik, hogy bizonyos hanghullámok hatással vannak rájuk. Ekkor válik kulcsfontosságúvá a két lány énektudása, Alto pedig egy katonai magánvállalat friss tagjaként hamarosan a legmodernebb VF25-ös harci mechák egyikében találja magát, tehát többször is számítani kell dübörgő JPOP muzsikákra alkalmazkodó, nem mellékesen bitang látványos robotok az idegenek ellen összecsapásokra.


Az első sorozathoz hasonlóan a Frontier is kapott egy alternatív cselekményekkel tarkított egészestés filmváltozatot, amit a hossza miatt végül kettészedtek, és bő egy éves különbséggel adtak ki. A kizárólag japán piacra szánt úgynevezett Hybrid Pack-ok azon túl hogy az extrákkal megpakolt, szemet gyönyörködtető díszdoboza jó eséllyel széles mosolyt csal minden rajongó-gyűjtő arcára, a Ps3 tulajok számára még játékot is tartogat a speciális Blu-Ray lemez – hasonlóra egyébként nálunk eddig csak a Tekken Hybrid esetében volt példa. Az első ilyen csomag 2010-ben jelent meg, Macross Frontier The Movie: The False Songstress Hybrid Pack címmel, majd ezt követte a 2011-es Macross Frontier The Movie: The Wings of Goodbye Hybrid Pack, a sort pedig egyelőre a 2012-es Macross Do You Remember Love Hybrid Pack zárja. (ami ahogy az a nevéből is kitalálható, az 1984-es film HD kiadása) Amennyire jók ezek az animék, sajnos annyira “ajándék meglepetés a lemezen” kategóriájúak a játékok, amik szemlátomást az újrafelhasználás jegyében készülhettek, már ami a grafikát és menüket illeti.


A játékmenet gyakorlatilag úgy néz ki, hogy pályaválasztás után -mert bizony első végigjátszás előtt mást nem igazán nem lehet- bedobnak egy végtelenített háttérrel és láthatatlan falakkal körbeölelt arénába, ahová özönlenek majd x számban az ellenfelek, nekünk pedig csak annyi a dolgunk hogy lőjünk, lőjünk, és lőjünk, bárminemű taktikázás nélkül. Ahogy végeztünk az adott küldetéssel, úgy nyílnak meg az újabbak, ám ezek nem elég hogy önismétlőek, még rettentő kevés is van belőlük, számszerűsítve a Trial Frontier-ben mindössze hat, míg a The Last Frontier és a My Boyfriend is a Pilot 2012 tíz-tíz darabbal büszkélkedhet. Finoman szólva se sok, nehéznek meg pláne nem azok, a missziók -amik hellyel közzel a filmben történt események sorrendjét követik- átlagosan 3-5 perc alatt egyetlen izzadságcsepp nélkül teljesíthetőek, az már csak hab a tortán hogy a gép a két kézzel szórja az ez idő alatt nyújtott teljesítményünkre az S és SS rangokat. (megjegyzés: nem, véletlenül se fordulhat elő hogy én űzöm ilyen profi szinten ezt a stílust) Jó dolog azonban, hogy az utolsó szint végeztével megnyílik egy a Hard & Free Game keresztezésből létrejött játékmód, azaz a nehézség magasabb fokozatra kapcsol, cserébe bármelyik robot, fegyverzet, és pilóta tetszés szerint választhatóvá válik.


Ha ilyen faék egyszerűségű a koncepció, akkor biztos az irányítás is – gondolhatnák sokan, pedig nem. A kontrolleren fellelhető összes létező gombnak, plusz azok kombinációjának van valami funkciója, utóbbiak főleg a folyamatosan töltődő speciális támadások elsütésére hivatottak. Ennek ellenére mégis gyorsan ki lehet ismerni, meg lehet tanulni a fortélyait, csak kár hogy igazából nem lesz rá szükség. A játékok alatt többször felcsendülnek az animékből ismert zeneszámok, illetve a bal felső sarokban ezekből játszanak be rövidebb részleteket, ám úgy tűnik a szinkront már nem használhatták fel, ezért ugyanazokkal a színészekkel felvették ugyanazon mondatokat, még egyszer – a dolog miértje rejtély, annyira nem zavaró, mindössze a filmek után valahogy feltűnő volt hallani a szövegeket más hanglejtéssel, plusz pár fokkal kevesebb beleéléssel. Mindhárom játékra jellemző, hogy változatosság, na meg kihívás híján nagyon hamar lapossá, monotonná válnak, és nincs semmi plusz, amivel esetleg a készítők megpróbálták volna kitolni a velük töltött időt, gondolok itt mondjuk a Multiplayer funkcióra, vagy akár egy online ranglistára, ami köztudottan a japán célközönség egyik nagy fétise. (azt már csak halkan említem meg, hogy a Trial Frontier-ből még a mentési opció is kifelejtődött) Tehát kedves olvasó, amennyiben PlayStation 3 tulajdonos vagy, és messzi földről importált izgalmas robot harcokra vágysz, a Macross pakkok valószínűleg nem fognak megfelelni az igényeidnek. Viszont ha menthetetlenül olvadásnak indulsz a szép limitált csomagok láttán, rajongsz az anime, mecha témáért, mitöbb, van felesleges háromnegyed órád játszani, akkor.. nagy valószínűséggel már meg is vetted időközben az Ebay-en.

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés