Medal Of Honor Vanguard

moh-vanguard-head
A MoH Vanguard A Medal Of Honor széria 10. része. A Medal Of Honor játékok a második világháború eseményei alatt zajlódnak. Ezek a játékok FPS (first person shooter) játékok.  Ez a rész az European Assault után jött ki, az 2005-ben jelent meg.

Deus Ex: The Conspiracy

deus-ex-head
A Deus Ex Human Revolution 2011 őszének egyik legnagyobb durranása volt mind PC-n, mind konzolokon. A régebbi motorosok – mint én is – persze még emlékeznek a Warren Spector közreműködését dicsérő ezredfordulós „Best of the Best”-re, az első Deus Ex-re. 2000-ben az egyik legjobb FPS-be oltott RPG játék volt PC-re, elfogultságom még azt is kimondatja velem, hogy kategóriateremtő darab volt. A gamer közösség – élén a sajtóval – megannyi GOTY díjjal jutalmazta. Akkoriban a konzolok csúcsát a SONY Playstation 2 jelentette, így a program erre a gépre is elkészült. Sajnos.

Metal Gear Solid 2: Sons of Liberty

A Playstation 2 legfelmagasztaltabb játéka, melynek előélete ijesztően hasonló a kronológiai folytatása, napjaink aktualitásává váló MGS 4-éhez. A kérdés csak az, a negyedik rész is ilyen sekélyesen kiábrándító lesz-e. A DMC sorozathoz hasonlóan a PS2-es MGS-eket is a harmadik résztől vissza kezdtem el játszani. Ez szerencsésnek mondható, mert ahogyan magamnak megjegyeztem később ezután nem lettem volna képes az MGS3ban megbízni. A sorozattal kapcsolatos előéletem majd ott boncolgatnám itt csupán a franchise újraéledésere térnék ki.

Castlevania: Lament of Innocence

castlevania-head

Száz évente újraéled maga a gonosz, a Sötétség Ura. Száz évente egy a Belmont klánból magasra emeli szadó-mazó bőr ostorát és elindul leszámolni ezzel a gonosszal. Azonban csak egy történet szól arról miért kötődött össze a Belmont klán és Drakula sorsa ilyen végzetesen… Nem titok az elfogultságom a Castlevania sorozattal szemben. A NES/SNES éra óta rajongok az önjelölt démonvadász Belmontok száz évente visszatérő küzdelmeiért. Hiszen olyan, hogy egy hős kard-pajzs helyett egy megkérdőjelezhető szexuális beállítottságra utaló fegyverrel rontson neki a köztudottan szellemekkel, démonokkal és szörnyekkel zsúfolt halálcsapdaként funkcionáló kastélyoknak csak egy konzol játékban történhet meg.

Killzone

killzone-head

Mint utóbb kiderült nagy hype övezte játék ez, de valahol valami nem úgy sikerült neki ahogyan akarta…vagy biztos valami ilyesmi történt. Az intróból visszaköszönő űrháborús helyzet nagyon ismerősnek tűnhet mert az is: bilisisakos sötét páncélt és gázálarcot viselő katonák rohannak le egy ártatlan, többnemzetiségű bolygót a II. világháború propaganda plakátjait idéző stílusban. Ez annyiban nehéz nekem, hogy utálom a második, az első és minden huszadik századi háborút egyaránt. Nem szeretem ha ilyenekkel játszatnak, nem szeretem a CoD és a MoH sorozatokat sem. Igyekszem hát kritikált alanyunkat más megközelítésből bemutatni.

Contra: Shattered Soldier

contra-head
Egy igazi kihalt műfaj utolsó igazi hírmondója, megdöbbentő adrenalin bomba minden fiatal és tapasztaltabb játékos számára és nem utolsósorban a világ legnehezebb játéka. A Contra játékok fiatal gamer korom óta kedvenceim között találhatóak. A Contra 1-2 és a Contra Force-okat nagyon szerettem. A 16 bites változatokból (Alien Wars és Hard Corps) sajnos kimaradtam, de mikor felcsillant a lehetősége, hogy PS2-n pótolhatom a hiányosságaim egy részét nem haboztam kihasználni az alkalmat.

Devil May Cry

devil-may-cry-head

Igen nagy igényekkel vágtam neki Dante első kalandjának, különösen mivel a sorozatot a végéről kezdtem el. Kíváncsi voltam milyen is testközelből egy PS2-es stílusteremtő alapmű, ami ennyi későbbi játékra volt hatással. Kivételesen előrevettem mostani kritikám tárgyát mert hamarosan bemutatandó játékok egyikénél utalni fogok a DMC-re és hatására. Ezért gondoltam érdemes azelőtt tisztázni hogy mi is az objektív véleményem a műről mielőtt majd ott hivatkozom. Különös helyzetben vagyok, mert a második és harmadik részt korábban játszottam mint az elsőt, ezért furcsálltam ugyan néhány dolgot, de ígérem majd azokról is írok néhány keresetlen sort későbbi cikkeimben.

Final Fantasy VII: Dirge of Cerberus

ff-cerberus-head
Nagyon szeretem a Final Fantasy sorozatot és kiemelten a hetedik részt. Azon kevesek közé tartoztam, akik nem féltek attól, hogy a Square franchise-t csinál a legnépszerűbb FF részből. A kérdés adott: van lelkük a japánoknak? Kivételesen szeretném méltatni a Magyarisztáni állapotokat. Mivel késve szereztem PS2-t, de nem akartam chipeztetni ezért mindent eredetiben kell beszereznem és olykor igen kedvezőtlenül magas áron. Ez sem lenne gond, ha egyes programok esetében olyan elhasználtságot nem tapasztalnék ami ijesztő. Így amikor egy nyomtatott spanyol borítós Dirge of Cerberus került elém 8000 Ft-ért, kézikönyv nélkül és szétkarcolt lemezzel elbizonytalanodtam. Ér nekem ennyit ez? Miután megvettem (persze hogy ér) ijedtemben elkezdtem játszani vele, hogy működik e rendesen végig és ez, valljuk be nem volt kellemes érzés…

Way of the Samurai

way-of-samurai-head

Első rohamból megvettem minden olyan játékot aminek a címében szerepel a szamuráj. A korábbival nem lett enyém a győzelem, de nem adtam fel a reményt. Lehet botorság tőlem azután, hogy a Sots-al látványosan lefejeltem az élvezhetőség küszöbét, vakon újabb szamurájos játékba kezdenem, de nem én lennék ha nem és valószínűleg PS2-m sem lenne, akkor meg egyáltalán minek ne és egyébként is…

Shadow of the Colossus

colossus-head

PS2 vásárlásom után első dolgom a "musthave" játékok beszerzése volt. Sajnos nem mindegyiktől azt kaptam, amit vártam: volt aminél kicsit a "nagyobb a füstje, mint a lángja" érzetem volt. Nos a SotC esetében nem. De maradéktalanul azt sem éreztem, amit sokan mások, akik szimplán a tökéletes játéknak tartják. De haladjunk csak szépen sorjában. 

További cikkeink...