Castlevania: Lament of Innocence

castlevania-head

Száz évente újraéled maga a gonosz, a Sötétség Ura. Száz évente egy a Belmont klánból magasra emeli szadó-mazó bőr ostorát és elindul leszámolni ezzel a gonosszal. Azonban csak egy történet szól arról miért kötődött össze a Belmont klán és Drakula sorsa ilyen végzetesen… Nem titok az elfogultságom a Castlevania sorozattal szemben. A NES/SNES éra óta rajongok az önjelölt démonvadász Belmontok száz évente visszatérő küzdelmeiért. Hiszen olyan, hogy egy hős kard-pajzs helyett egy megkérdőjelezhető szexuális beállítottságra utaló fegyverrel rontson neki a köztudottan szellemekkel, démonokkal és szörnyekkel zsúfolt halálcsapdaként funkcionáló kastélyoknak csak egy konzol játékban történhet meg.

A Contra kapcsán is érvényes az, hogy a Konami nagyon igényes játékokat készít (pl. MGS sorozat) így a Castlevania is hódít az új évezredben, sajnos számomra elérhetetlen kézikonzolokon, de legnagyobb örömömre két résszel is gazdagították a PS2-es játéktörténelmet, megint más kérdés, hogy ennek nem mindenki örült ennyire és ennek vannak okai… sajnos.

castlevania-1

Ahogy a bevezetőben utaltam rá, ezúttal nem a százéves rutint kell átélnünk hanem a legenda és mítosz születésénél bábáskodhatunk mi szerencsés gamerek. Ezzel együtt jár, hogy Dr. Akula még fel sem tűnik konkrétan, de ami késik nem múlik. Értékelem a kínlódással vegyes igyekezetet, hogy a Castlevania kronológiát igyekeznek beilleszteni a földi történelembe így hősünk, Leon Belmont, a keresztes hadjáratok démonölő hőse egy sikeres háború után hazatérve nem leli kedvesét otthonukban. A már korábban hasonló sorsra jutott bajtársa, Mathias Cronqvist, értesülései alapján maga indul az elrabló vámpír úr, Walter(…), kastélyába mely az Örök Éjszaka erdején túl terül el. Teszi ezt fegyvertelenül, mert a lovagrend megtagadta tőle a segítséget szíve hölgyének visszaszerzésében. A bevezető videó az egyébként is gyönyörű játék enginejével készült és egy, az erdőben élő remete felvértezi őt egy mágikus-alkímiával készült korbáccsal és egy démoni energiákat magába szívó alkarvédővel (faja!) majd elzavarja vámpírt ölni, akinek a kastélya (szerencsére) a kanyar mögött van rögtön.

castlevania-2

És valóban… Walter (uram irgalmazz) a több száz éves vámpírúr egy konzoljáték egyszerűségű labirintussá alakította kastélyát, hogy a megölésére jelentkező hősöknek ezzel is kedvére tegyen (ez komolyan elhangzik a dialógusokban) így ehhez tartozó totarial termeket is építtetett és egy praktikus kis liftrendszert ami az épület különböző emeleteire visz majd minket. A feladat adott: hogy kinyithassuk a Walterhez vezető kaput előbb minden szinten található főellenségtől be kell gyűjtenünk a sorozatra jellemző nagy gömböket amik amellett hogy gyógyítanak még a talált tárgyaink hatását is felturbózhatják amit érdemes használnunk majd. A kapuk kinyitása után felrohanunk Walterhez, a történet érdekes fordulatokat vesz és végül összecsapunk vele… szerintem ez nagyon faján hangzik így és szerintem ők is így gondolták.

A játék gyönyörű, a harcrendszer élvezetes és változatos hála a turbózható tárgyaknak, a save pontok olyan gyönyörűek, hogy néha csak viccből is mentettem és a zene… na az valami egészen különleges. A pályák gótikus hangulata magával ragadó és egyébként is a hangulat kiváló… nem is lenne semmi gondom az élettel… ha lett volna bárki aki teszteli ezt mielőtt polcokra kerül.

A probléma egy szóban rejlik: pályatervezés, na olyan itt nincsen. Olyan unalmas és semmitmondó a pályák elhelyezése mintha valami Diabló random level generátor csinálná minden újrakezdéskor. Szobák-szoba után és nagyjából semmi sem utal a falak kinézetén kívül arra, hogy hol is vagyunk. A kapcsoló keresgéléstől komolyan csuklottam: képzeljetek el nagy földből kiálló platformokat amikre ráállva azok lesüllyednek és valahol valami történik.

castlevania-3

Pont a Castlevania kellett volna legyen az a játék ami a Devil May Cry vagy a Prince of Persia új részeit jelentik…helyette egy középszerű akciójátékot kapjunk? Elszomorít ez engem. A vége animáció után (amiért megszenvedtem, megszenvedtem bizony) még egy ilyen sejtelmes folytatás következiket is kaptam az arcba hiszen a történet nagyjából ott fejeződik be ahol jobb érzésű szerepjátékok kezdődnek.

A fentiekből úgy tűnhet nem tetszett a játék, de ez nem így van, sőt..mivel egymás után játszottam a “folytatással” annyira magával ragadt a hangulatuk, hogy az idei nyári szerepjátékos tábor kalandmodulját is ezek alapján a játékok alapján készítettem el és asztali játékban éppúgy helyt álltak mint a képernyőn teszik. Egy dolgot azonban nem csináltam ott sem: nem terveztem meg a pályát minden mesélő számára, a fantáziájukra bíztam. :)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés