Killzone

killzone-head

Mint utóbb kiderült nagy hype övezte játék ez, de valahol valami nem úgy sikerült neki ahogyan akarta…vagy biztos valami ilyesmi történt. Az intróból visszaköszönő űrháborús helyzet nagyon ismerősnek tűnhet mert az is: bilisisakos sötét páncélt és gázálarcot viselő katonák rohannak le egy ártatlan, többnemzetiségű bolygót a II. világháború propaganda plakátjait idéző stílusban. Ez annyiban nehéz nekem, hogy utálom a második, az első és minden huszadik századi háborút egyaránt. Nem szeretem ha ilyenekkel játszatnak, nem szeretem a CoD és a MoH sorozatokat sem. Igyekszem hát kritikált alanyunkat más megközelítésből bemutatni.

Jin-Roh – a Farkas Brigád egy méltatlanul elfelejtett és sokszor mellőzött anime film, ismételten Mamuro Oshii filmjei közül amiket társadalomkritikának készített, okkal és joggal. Arról szól, hogy ha van egy feletted álló hatalom azt mindeneddel együtt szolgálnod kell és ez elemészt téged. Legyenek azok náci vagy kommunista zsarnokok vagy éppen kapitalista látszat demokrácia…te mint ember mindig a legkisebb láncszemként a gépezet lánctalpai alá kerülsz. Így tekintsük hát a Killzone által bemutatott konfliktust egy egyetemes zsarnokság elleni fellépésnek és harcnak amit valahol önmagunkban kell megvívnunk és ezzel máris árnyaltuk a képet valamelyest.

killzone-1

Kevés az FPS PS2re és ennek az oka az elégtelen hardver kapacitásban rejlik, mégis nagyon szép amit ki tudtak hozni kis feketéből a SONY-nál, nagyobb szabad terepeken is olykor zakkanás nélkül pörög az akció és csapódnak be a bombák, valóban félelmetes érzés mikor a romok közül elénk gördül egy tank és nekünk reagálnunk kellene erre, így elmondhatjuk h grafika terén rendben van a játék. Az akció pörög, ámbár nem változatos. A helyszínek fájóan ismerősek hiszen ki ne járt volna lövészárkokban, metróaluljárókban vagy űrállomáson már hasonló programokban, e téren az egyedisége zéró.

A fegyverek az átlag FPS-ek színvonalát követik, annyi fájdalmam van, hogy a shotgunt csak egy küldetés alkalmával birtokolhatjuk hosszabb ideig… az hogy a játékostól megtagadják egy akciójátékban hogy a neki kedves fegyvert használhassa nem szép dolog. A végére már nagyon nagyon nagyon unalmas a gépfegyver kerepelés, mert lőni azt fogunk nem is keveset.

killzone-2

Mi is az igazi gond… a hangulat erőteljes hiánya. Összeverbuválódik egy jószándékkal is tipikus csapat különböző nációkból és küldetésről küldetésre kiválaszthatjuk melyiket irányítjuk aminek igazából az alapfegyveren kívül nemsok hatása van a cselekményre hiszen az esetek legnagyobb részében közösen haladnak és még parancsokat sem lehet nekik adni…

A háborús hangulat tolmácsolásához előnyösebb lett volna az “egyedül mindenki ellen” perspektíva használata, mert így nagyon kívül érezzük magunkat a cselekményen és bele-belefáradunk a lineáris pályákon való menetelésbe az egyenruhát viselő Helghast katonák ellen vonulva rendületlenül. A játék elején még csillantanak fel olyan lehetőségeket hogy mesterlövészkedhetünk, de ez inkább egy beépített totarial, mint a játék átgondolt része és a későbbiekben sem lesz semmilyen hasznunkra a gondolkodás.

killzone-3

Nagyon sajnálom a Killzone-t, mert egy kreatívabb látásmóddal maradandó akciójátékot hozhattak volna létre még számomra, világháborús játék ellenes gamernek is. így azonban az erőteljesen közepes FPS-ek tengerében merül el rövid lebegés után a Helghast páncélos tetemekkel együtt maga után pedig csak azt a magvas gondolatot hagyja, hogy egy játékot nem ad el a grafika.

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés