Contra: Shattered Soldier

contra-head
Egy igazi kihalt műfaj utolsó igazi hírmondója, megdöbbentő adrenalin bomba minden fiatal és tapasztaltabb játékos számára és nem utolsósorban a világ legnehezebb játéka. A Contra játékok fiatal gamer korom óta kedvenceim között találhatóak. A Contra 1-2 és a Contra Force-okat nagyon szerettem. A 16 bites változatokból (Alien Wars és Hard Corps) sajnos kimaradtam, de mikor felcsillant a lehetősége, hogy PS2-n pótolhatom a hiányosságaim egy részét nem haboztam kihasználni az alkalmat.

Itt jön elő az általam már említett elhasználtság: sok keresgélés után is csak egy olyan verziót találtam a Contra: Shattered Soldier című játékból ami három indításból egyszer indul el. Nagyon akartam a játékot ezért megtartottam így is, csak zavar, hogy lehetséges ilyen.

contra-1

A Run’N'Gun műfaj tagjai az őskori 2D-s megvalósítás utolsó képviselői, a konzolos történelem igazi úttörői voltak és olyan játékok elődei voltak mint a napjaink felmagasztalt Gears of Warja. A történet sokadlagossága mellett előtérbe kerül a játék és a taktika, ezzel egy teljesen különleges embertípus fejlődött ki annak idején amit ma csak mint “konzol játékosként” ismerünk. Ki ne tudná, hogy a PC-sek és konzolosok között van egy apró mentális különbség ami az élet sok területén visszaköszön. A konzolosnak nagyon nagy türelme van azzal kapcsolatban amikor elbasz egy ugrást 365 alkalommal zsinórban, tudja, hogy a 366odik ugrás lehet majd az igazi…vagy a 367…vagy a 368… Ezzel szemben a PC-s dühében uninstallál és töröl mindent a harmadik sikertelen nekirugaszkodás után. Ezt a mentalitást igen zsenge korban, elsősorban a Contra játékokkal érhetjük el. Azt kérdezitek miért? Nagyon egyszerű: MERT OLYAN MOCSKOSUL NEHÉZ MIND … ÁRGH…HABLABA…ÁRGH…GRÁÁÁHHHH

Hiszen egy olyan játék ami gyakorlatilag minden mozgó poligonjával (anno pixelével) megölt téged és a limitált életeid száma (3) hamarabb elfogyott mint a chips egy szerepjátékos alkalmon és a limitált continue körülbelül arra volt alkalmas, hogy naponta új barátnőt újíts aki elviseli az őrjöngéseidet. De rendben van, felnőttünk, ma már nem okozhat akkora gondot egy játék mint annak idején. Nyugalommal elhelyezzük a korongot, harmadszorra beolvassuk és kényelmesen eldőlünk a fotelben, hogy aztán ÁRGH BRRRR NYEEEEE ÁRGH!!!!

contra-2

A játék intrója világbajnok, eddig egyszer sem nyomtam el, mindig végignéztem amikor elindult és ilyet kevés játéknál szoktam (pl. Dawn of War, Curse of Darkness). Erről jut eszembe a játék trailerje illetve TV-s reklámja, ami szerintem minden további nélkül érdemel egy helyet a TOP 10-es listákon. Azután elkezdődik a játék és rögtön az elején érzem, hogy szét kell vernem a kontrollert valaki fején, annyira nehéz…annyira próbáljuk, de tényleg…de ezek a genyák csak jönnek és jönnek ÁRGH és megint leestem a lyukba GÁÁÁ Mit csinál ez??? LŐTTEM, ESKÜSZÖM, HOGY LŐTTEM!!! Höhö, főellenség… MILYEN ETIKÁTLAN EZ MÁR? EZT KOMOLYAN GONDOLTÁK? ÁRGH BEEÖE…

contra-3

Elmondhatjuk, hogy a hangulat nem kopott az évek alatt. A játék méltó lezárása annak a kornak amikor a játék élvezetéért játszottunk és erre rászolgáltak a játékok nehézséggel és kihívással egyaránt. Ma ha valaki olyan ostoba történetekkel kezd egy játékot, hogy jöttek az idegenek és ki kell őket nyírni (pl. Gears of War, Killzone, HALO, Resistance) akkor én már csak könnyedén vállat rántok és ebben benne van az, hogy “Ugyan… én már mindet megöltem… kétszer!”

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés