Way of the Samurai

way-of-samurai-head

Első rohamból megvettem minden olyan játékot aminek a címében szerepel a szamuráj. A korábbival nem lett enyém a győzelem, de nem adtam fel a reményt. Lehet botorság tőlem azután, hogy a Sots-al látványosan lefejeltem az élvezhetőség küszöbét, vakon újabb szamurájos játékba kezdenem, de nem én lennék ha nem és valószínűleg PS2-m sem lenne, akkor meg egyáltalán minek ne és egyébként is…

way-of-samurai-1

Imádom hogy a PAL játékok egy része más nyelvű borítókkal jut ez hozzánk és ijesztgetnek engem azzal, hogy csak a fajnemesítés nyelvén fogja magát megértetni a program. A Way of the Samurai esete is ilyen, szerencsére a belbecs már ékes angolsággal… ír ki mindent. Hozhatnám példának a Septerra Coret vagy a Gungrave-t megint, de tudom hiábavaló lenne. Így a feudális japán alkonyán játszódó történetben mindenki hümmög, nyög és horkant amíg a képregényes buborékokban kiolvashatóvá válik mit is akar tőlünk vagy mi mit is akarhatunk tőle. Micsoda? Szamurájos játék ami a saját korában játszódik? Tök jó!

Az intró ismét kellemesen cgi, egy enumeráció a játékban található hatalmi csoportokról és egy montázs a választható karakter variációkról. A menüben megint karddal hergelnek minket a játékkezdésre amit egy ismerős karakteralkotás követ (név, fej, ruházat) és máris bedobnak minket a játékba ahol hősünk egy hídon átkelés közben különös közjátékra lesz figyelmes… Tényleg ne ijedjetek meg, nem megint a Sword of the Samurai-t tettem be véletlenül, tényleg ugyanígy kezdődik azonban valahol valaki meghallgatta imámat és egy akció rpg-t hozott ki ebből a díszletből. Van Isten…

way-of-samurai-2

Nem tudom ki mennyire jártas a szerepjátékok terén. A klasszikus asztali játékok során találkozhatunk azzal a kifejezéssel, hogy “kalandmodul” amely egy előre eltervezett történet alkotórészekre lebontva amelynek a vége a játékos karakterek cselekedetei alapján változhat. A Way of the Samurai ugyanezt a témát használja: adott egy tizenvalahány kisebb nagyobb területből álló terület mely itt egy japán járásföldnek felel meg ahol is a minden alkalommal megalkotott hősünk azt tesz amit akar és azt vágja le, azzal szövetkezik akivel nem szégyelli. A történet az Akira Kurosawa: Yojimbo című filmje és Sergio Leone: Volt egyszer vadnyugat klasszikusai között ingázik, szembenálló klánokkal, rejtőzködő harmadik féllel, ártatlan civilekkel és egy magányos szamurájjal a főszerepben.

Kifejezetten kísérletező kedvű alkotás ami számomra, mint aggott korú kalandmesternek kifejezetten élvezetes volt. Többször is végigjátszva más-más karakterekkel más-más utakat bejárva különböző végkifejleteket kaptam és mindegyik után újabb bónusztartalmak (új ruhák, kardok, arcok, vs mode) lett elérhető ami növeli a játék élettartamát. Egy végigjátszás nagyjából másfél-két órára tehető de mire megleljük mind a 7(!) féle végigjátszást sok kellemes órát töltünk majd az addigra már ismerősként üdvözölt NJK-k között.

way-of-samurai-3

Bevallom, nagy crpg rajongó vagyok, majd mindennel játszottam amire rásütik hogy szerepjáték, de annál közelebbi tartalmat az asztali játékhoz mint amit a Way of the Samurai nyújtott egyikben sem éreztem eddig, sem konzolon, sem számítógépen. Minden szamuráj és rpg rajongónak ajánlom, aki óvatosabb annak max. kölcsönzésre, de lényegében mindegy. A lényeg h egyszer legalább átélhesd milyen egy házatlan ronin bőrébe bújni és hol karddal hol furfanggal oldani meg a vitás kérdéseidet egy olyan korban ahol kézzel fogható értéke volt még a becsületnek.

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés