Metal Gear Solid 2: Sons of Liberty

A Playstation 2 legfelmagasztaltabb játéka, melynek előélete ijesztően hasonló a kronológiai folytatása, napjaink aktualitásává váló MGS 4-éhez. A kérdés csak az, a negyedik rész is ilyen sekélyesen kiábrándító lesz-e. A DMC sorozathoz hasonlóan a PS2-es MGS-eket is a harmadik résztől vissza kezdtem el játszani. Ez szerencsésnek mondható, mert ahogyan magamnak megjegyeztem később ezután nem lettem volna képes az MGS3ban megbízni. A sorozattal kapcsolatos előéletem majd ott boncolgatnám itt csupán a franchise újraéledésere térnék ki.

Az eredeti Metal Gear Solid ugyan PSX-re jelent meg, azonban én már csak PC-n akadtam vele össze. Negatív időn belül rákattantam az akkor még PC-n ismeretlennek számító lopakodós játékstílustól és számomra annyira élvezetes japán hangulata miatt. Emlékeim szerint talán 6-7 alkalommal vittem végig, ezen belül minden nehézségi fokon amit már akkor is csak igen kevés programmal tettem meg (pl. Max Payne) így látható mennyire oda voltam. A második részéről szóló előzetesek életemben először lázba hoztak, a megboldogult GameOne-Hungary csatornán sugárzott Kojima interjút felvettem videóra és sokszor újranéztem. Hinni akartam abba, hogy az első részhez fogható játék születik ami egy új generációs platformra megérkezve nagyobbat szól minden addigi produktumnál.

ps2 mgs2 1

PS2-es híján a PC-s megjelenésben reménykedtem, azonban oda már csak a Substanceből jutott és csak DVD-n, amikor még javában CD meghajtóink voltak otthon. Spóroltam egy olvasóra és a játékot is eredetiben(!) szereztem meg, azonban a Konami cégnél a portolásnál ismét “csodálatosan” jártak el és szinte semmilyen 3Ds kártyával nem jött ki jól a játék, de egy gyors kölcsönkérés után már képesnek éreztem magam arra, hogy belevessem magam snake legújabb kalandjaiba. Az intró megtekintése után hümmögtem… nem láttam sok értelmét ennek a hídról leugrós terminátorosdinak, főleg láthatatlanul, de semmi gond, ez az MGS2 és én játszhatok vele… ha veszek előtte egy joypadot mert anélkül gyakorlatilag JÁTSZHATATLAN volt… ekkor kicsit meguntam és félretettem a játékot, lelohadt benne a lelkesedés és évekig nyugodott.

ps2 mgs2 2

Azonban mikor végül lett PS2-őm úgy éreztem nem habozhatok tovább és beszereztem (ismét eredetiben) a Sons of Liberty egy példányát és az optimális irányítóval és hardverrel végre megkezdhettem Solid Snake legújabb kalandjait (mert ő van ugye a borítón is…ez később fontos lesz). Történetünk fonalát nem sokkal a Shadow Moses incidens után vesszük fel, mikoris Otacon és Snake egy Metal Gear elhárító antiterrorista alakulat kétfős legénységeként egy Hudson folyón csempészett MG nyomait kutatják. Hamarosan a haditengerészet által birtokolt hajót renegát orosz militarista zsoldossereg keríti hatalmába és Revolver Ocelot aki legutóbbi találkozásunk óta “növesztett” egy kart. Hmm-hmm.

ps2 mgs2 3

Belevetjük magukat az akcióba és átvágunk a hajón, gyakoroljuk az új mozgásokat és gyönyörködünk az eső effekten, nem sokáig mert megfázhatunk. Majd bevetődünk a kajütbe és találkozunk az oroszok egy feminista vezetőjével (aki nem borotválja a hónalját.. brrr) és jól meglődözzük kábító lövedékekkel (biztos jót tesz egy terhes kismamának). Szerzünk egy fegyvert amivel hamarosan a hajó mélyén kell értelmetlennek tűnő tűzharcot vívni a ránk rontó elvtársakkal majd a mit sem sejtő tengerészgyalogosok között lopakodva lefényképezni az új MG Ray modellt. ez eddig kérem szépen egy korrekt és élvezetes MGS sztori rész, újításokkal (eső effekt), gyönyörű grafikával (a hajó minibárja) és változatos feladványokkal (fotózd le a pózoló Metal Geart), mint hallottam a demo is kb. eddig tartott róla anno. Ekkor “megrázkódott a táj” és a játék fennmaradó részében olyan arcot vágtam mint amikor acél betétes bakanccsal rúgják tökön az embert miközben erekciója van.

ps2 mgs2 4

A történetben egy “enyhe ” változás áll be, minek következtében soha az életben nem kapjuk vissza Solid Snake irányítását. Helyette Raiden, a kezdő transzvesztita kommandós szerepét kapjuk aki az inkognitóban fel-feltűnő Snake-el karöltve egy olajfúrótorony víz feletti részében hajkurássza a bombákat és a főellenségeknek titulált freakek kicsiny csapatát. Nehéz lenne nem könnybe lábadt szemekkel felidéznem az MGS főellenfeleit akiket komolyan sajnáltam amiért meg kellett ölnöm, de itt, esküszöm, az evolúció tüskés buzogányának éreztem magamat hogy ezt a sok degenerált abominációt eltöröljem a föld színéről: Egy görkorin száguldozó, súlyproblémákkal küzdő homoszexuális megalomán bombaszakértő agyonlövése után szinte már megváltásnak tűnhetne a Román nemzetiségű (kapaszkodj) Vamp megölése, aki halhatatlan, vért szív, vízen jár és repül (vagy csak jól siklik a levegőben). A főellenfél, Solidus önmagában rúgja fel mindazt amit Big Boss leszármazottjairól hittünk vagy hinni véltünk korábban.

(Spoiler, csak a rend kedvéért:)
A globális történet a Patriótákkal is itt kezd el gyűrűzni (csoda hogy eddig létezni tudott a sorozat nélkülük) amely az egész történetnek egy szándékosan Big Brother hangulatot ad. A kezdő búvárjelenet majd a túlspirázott kiberninja megjelenése bennem szörnyű gyanút keltett amit legnagyobb megdöbbenésemre maga a játék is közölt velem a szereplők szájával: miszerint az egész Big Shell hacacáré egy, a Shadow Moses-i körülményeket szimuláló virtuális “hősképző” program amiben mi, a hóhajú fehér egerek játsszuk a valaha volt Solid Snake szerepét, míg a valódi is valahol a bázison rohangál Kurt Russel alteregójával.

ps2 mgs2 5

Lefordítva és summázva a dolgot: a Konaminál annyira féltek, hogy az első rész által megteremtett standardot nem tudják, hozni egy akkor startoló új generációs platformon, hogy kimondatlanul is, az első játék “remake”-jét készítették el… egy olyan játékot ami lényegében semmivel sem több az eredetinél néhány ötlettel és a történet is célzottan a korábbi siker reprodukciója akart lenni. Még egyszerűbben: “Át vagy verve, kedves játékos, de úgy ám, hogy magad sem hiszed el.”

Ez nem is abban nyilvánul meg, hogy (a borítóképtől kezdve) egy ismeretlen és ellenszenves karakter irányítását kapjuk meg. Nem is abban, hogy az MGS2 egy nem is nagyon bújtatottan az amerikai játékosok kegyeiért pitiző koncepciót takar (Sons of Liberty) és nem is azon, hogy a befejező animációk egy “Live, work, study int the USA” reklámkampány filmjénél is szájbarágósabbak hanem abban, hogy te is és én is egy univerzális mondanivalót vártunk az MGS-tól és attól az alkotótól aki már egyszer bizonyította, hogy van mint elmondania.

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés