Gradius 5


A Konami készíti a világ legjobb akciójátékait. Az MGS vagy Contra szériák számomra egyet jelentenek a minőséggel. Amikor gyermekkorom egyik legmegfogóbb emlékképe nézett vissza rám egy játék borítójáról, nem maradt sok választásom.

A Contra, Gradius és Metal Gear meghatározták a NES-el töltött éveimet. Míg a Metal Gear és a Contra nagyjából a japános jövőképekre apelláltak önjáró robotgépekkel és vállról indítható apokalipszissel, a Gradius sorozat az egy merő őrületet juttatja eszembe. Hajlamos vagyok beleélni magam játékokba (van akinek még nem tűnt fel?) és a Gradius kapcsán azt éreztem mindig, hogy egyedül vagyok a hideg űrben, és szemből JÖNNEK, ATYAÚRISTEN MENNYIEN VANNAK! Nem bírom felkapni az orrát, de valaki sikít a rádión hogy kapd fel, kapd fel. Özönlenek a mechanikus űr-démonok, melyeket az anyahajóik mélyén valóságálmukba süllyedt komputer agyak képzeltek a világra önműködő bolygó méretű úszó űrgyáraikban, és most az idegen civilizációjuk minden deviáns fém rémálmának hordaléka a pilótafülke előtt tobzódik felém.

A Gradius sorozat minden tagja Shoot 'em up (másik kedvenc stílusom), azok közül is a balról-jobbra (vertikálisan) scrollozódó játéktípusok. Sok rokonságot mutat a hasonlóan népszerű R-Type szériával (ejtsd, átkozottul hasonló). A videójátékok aranykorában (nevezzük napjainkat a reneszánszkor végének) Dunát és Tiszát lehetett rekeszteni az ilyen játékokkal mert kellően kevés építőelemük (sok ellenség, kevés esély és pusztító fegyverek) dacára nagyon addiktívak voltak. Bár lehet egy mai játékos sírva menekülne láttukra. Nem baj, mi még itt vagyunk.

A körítés is nagyon felhasználóbarát: egy igényes CGI intrót is kapunk, ahol a legendás VIC VIPER berepülő repülését, és egy "kisebb" űrcsatát izgulhatunk végig; a játékot egyedül, de akár ketten kooperatív módban is játszhatjuk, konfigurálhatjuk az irányítást (praktikus, elég játékban kell szegény 'X' gombunkat pusztítanunk). A pályák többrészesek. elég nagyok, kevés életet és kreditet kapunk, de ez már szinte törvényszerű egy ilyen játéknál. A grafikáról annyit, hogy nagyon szép ez az oldalról vett 3D-s világ és jók a hátterek amik elhúznak pusztításunk mögött. A zene a tucat-semmilyen-jpop dünnyögés, de beteljesíti küldetését, és nem zavar, hanem megfelelően retro aláfestést kölcsönöz a nosztalgiahullámok között evickélő játékosnak, amikor egy újabb látszólag kikerülhetetlen energia hullám elől navigálja ki űrrepülőjét.


Sajnos mindehhez hozzájárul, hogy a stílus és a Gradius sorozat szerelmesein kívül nem sok embernek jönne be a játék. Azonban nekik maximális élvezetet képes okozni egy ilyen videojátékos gyöngyszem, mely egy nagy múltú sorozat méltó befejezése egyben, amellyel a Konami bizonyítja, hogy az akciójátékokhoz úgy ért, mint semmi máshoz a világon.

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés