Tenchu: Wrath of Heaven


Kevés olyan játék tartott izgalomba a róla szóló legendák és pletykák révén mint a Tenchu sorozat tagjai. Így alig vártam már, hogy második bőrömnek érezhessem az árnyak közt osonó, csendes gyilkosok éjszín lopakodó ruháját.

Tompa koppanás, majd egy puha landolás a tetőn. A puha talpú surranók semmi hangot nem adnak amin a cserepek gerincén végigfutok a tető hosszán. Alattam egy dölyfös szamuráj halad el a fáklya védelmező fénykörén belül. Elmosolyodom, milyen egyszerű lenne megtörnöm önteltségét és egyben gerincét, de nincs erre időm. A feladat mindennél fontosabb. Végigfutok a tetőn, az őrök nevetgéléséből tudom, hogy már jócskán hangulatba kerültek. Felnézek a hold ezüst táljára és kifújom a levegőt a tüdőmből. Oldalerszényemből egy keményített bőrrel vont gömböt veszek elő és fogaim közé egy gyutacsot illesztek. Egyetlen lehetőségem lesz. Az őröknek esélyük sincsen meglátni a fa padlóra érkező alakomat, a közéjük csapódó gránát sercegésére egyikük felhorkant ugyan, de a bekövetkező detonáció mindhármukat a falakig löki és szétszaggatja. Odakint kiáltás harsan, de nem számít. A fal hátulsó részéről elemelem a kulcsot, és mire az ostoba szamuráj, és az őrök odaérnek, már a tetőkön suhanok tovább, felettük és a világ felett...

Nagyon szeretem a lopakodós játékokat. A Thief és MGS sorozat számomra mindig is kiemelkedőek voltak ilyen szempontból. Csak a legendákban hallottam, hogy létezik a csúcskonzolok világában egy ninja szimulátor, volt olyan is, hogy valaki órákig áradozott róla míg én itattam. Nagyon érdekelt, hogy van ez így ez...

Mikor PS2-m lett elhatároztam, hogy begyűjtök minden szamurájos játékot és minden ninjásat is. Érdekes módon, a szamurájos játékokban csalatkoznom kellett néhány kivételtől eltekintve, de minden általam játszott lopakodós vagy csak akció játék amiben szerepeltek nindzsák nagyon a szívemhez nőtt. Így járt a Wrath of Heaven is. A Tenchu sorozat harmadik epizódja történetében az előző két részekhez kapcsolódik, elég erőteljesen. Rendre kerülnek elő olyan karakterek akiket valószínűleg Tenrai (főgonosz) hozott vissza az életbe mert a két főszereplő látszólag ismerik őket. Egyébiránt egy klasszikusabb ninja-drámáról van szó, árulásokkal és orgyilkosságokkal, démonikus hatalomról és erőteljes Ninja Scroll utánérzésről, ami, valljuk be, minden játék előnyére válik.

A két főszereplő közül bár elsőként az úriembert favorizáljuk, később kedvet kapunk a hölgy küldetéseinek teljesítésére mert a már látott pályákat új szemszögből játszhatjuk le. E tevékenységünkért hálából, egy harmadik, a Tenchu sorozatba újonnan belépő szereplőt is játszhatunk, így elmondhatjuk, hogy a játék tartogat magában elegendő szavatosságot ahhoz, hogy háromszor(!) is végigjátsszuk ezt a játékot... ha nem kapunk agyérgörcsöt előbb.

A játék nagyon nehéz, ez a diplomatikus véleményem. Valójában hörögnék és nyáladzanék, annyira nehéz, de ettől megkímélek mindenkit. Talán a Hitman első részéhez hasonlíthatnám ebben. Teszem ezt azért, hogy ne ijesszem el a nagyérdeműt attól, hogy egy igazi ninja kaland résztevőivé váljanak. Számtalan használható tárgy, gyönyörű grafika és olyan eredeti hangulat várja őket amire a mérsékelt multiplayeres lehetőségek már csak hab a tortán. Ha egyszer megszoktuk/megszerettük az irányítást vége, nem szabadulunk a játék teremtette atmoszférától.

Ezek után szinte szentségtörés lenne negatívumokról beszélnem, de ebből a szempontból is különleges játékról van szó. Egyik negatívuma éppen hogy nincsen benne a programban sem... a Tenchu multiplatformosodása révén az Xbox-os verzió tartalmaz néhány plusz funkciót és pár új kampányba illesztett pályát is. Nehezményezem, hogy ezekkel semmilyen formában nem tudunk játszani a PS2-n. Ez tipikus példája annak, hogy nem csupán a konzolgyártók, de a játékfejlesztők is egymásnak akarják ugrasztani a különböző platformokon játszó embereket és ez szerintem nem etikus. Én minden gamerrel szeretek a játékok szeretetén osztozni, de ez is én vagyok. A második negatívum a játék TV-s reklámja ami szerintem a világ legrosszabb reklámja mert olyannyira távol áll a játéktól és az egésztől ahogyan van, hogy az már komoly fizikai fájdalmat okozhat.

Utószónak, talán a pár évvel korábbi mozifilmes klasszikust idézném:

"NINJÁK!"

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés