Castlevania: Curse of Darkness


A Konami nem bírta ki, hogy egy újabb nagykonzolos Castlevaniával ne vidítsa fel a vámpír és démonvérre szomjas játékosokat. Tette ezt úgy, hogy az eredmény ismét az édes-savanyú mártásra emlékeztet, viszont mindenképpen játéktörténelmet írtak bizonyos értelemben.

A játék felütése ismét rendhagyó, ugyanis a Castlevania játékok történelmében mindig érdekes alkalom, amikor nem a Belmont család aktuális szadó-mazó korbácsát lengető protagonistáját zavargatjuk végig különböző tömlöcök és sárkányok hangulatú környezetben. Ezúttal az ifjú és jó kiállású emós hérosz, Hektor szerepét érezhetjük magunkénak aki különleges képességei okán kiemelkedővé teszi az egész játékot a kronológián belül is. A mi jó Hektorunk ugyanis magának Drakulának volt két hű tanítványa közül egy, akikkel megosztotta hatalmát és kitanította őket az "ördögkovácsolás" művészetére amely hatalom képessé tette őket a sötét teremtménye feletti uralomra. Hektor azonban fellázadt ura ellen a nagy háborúk idején és miközben ő és Isaac párbajoztak valahol keleten, addig az ügyes Trevor Belmont beosont barátaival a nagyúr palotájába és jól megkorbácsolta, ezzel a háború véget ért (ld. Castlevania 3).


Hektor ezután szégyenében elbujdosott, és egy fiatal lány oldalán megpróbált teljes, boldog életet élni. Azonban Isaac, az áruló Hektor iránti gyűlöletből máglyára küldeti annak ifjú kedvesét boszorkányság koholt vádjával, ezzel magára haragítja a békés élet álmát dédelgető, rettenetes erejű ördögkovácsot. Ez a történet szerintem nagyon jó, ritka eredeti bosszútörténet...de miért nem ismerhetjük meg ezt? Ugyanis mindez a játékban sehol sem szerepel így, csak említés szintjén. Ugyanis a japánok maguknak otthon kiadtak hozzá egy többrészes manga (fekete-fehér képregény) kiadványt a játék megjelenése előtt és már teljesen rá voltak gyorsulva mielőtt még játszhattak volna vele... kedves, de akkor legalább az európai vagy amerikai verzióhoz adhatták volna őket mint ajándék (amúgy is hiányolom manapság azt a pluszt amiért érdemes lenne nekem eredeti játékot vennem, térképek, poszterek, képregények igazán jól esnének néha...). Szerencsénkre a világ Castlevania rajongói már több honlapon feltették a szkennelt és fordított verzióit ennek a képregénynek, így némi utánaolvasgatás után teljesen felvértezhetve érezhetjük magunkat az új kaland előtt...


Történetünk fonalát ott vesszük fel ahol Isaac fölényesen leszólja Hektort és annak elveszett hatalmát (mert esküjével lemondott a gonosz hatalom birtoklásáról) és felajánlja neki nagy kegyesen, hogy csak akkor küzdjenek meg, ha már visszanyerte erejét. Így Hektornak, miközben mindig az egy lépéssel előtte járó Isaacot üldözi, pályáról pályára kell visszanyernie uralmát a benne rejtőző hatalom és az idézett lényei között. Nagyjából pályánként kapunk újabb lénytípusokat, akiket az általunk készített fegyverek (250! különböző gyilokkal irthatjuk az ellent) alkalmazásával fejleszthetünk olyan formájúvá amilyen közel áll a jellemünkből. Így megtörténhet, hogy a "harcos" típusú lényből maximálisan kifejlődött alakjában vagy élőhalott szamuráj vagy folyékony fém démongólem legyen. A variációk száma kellemesen sok és a különböző képességeik arra motiválnak minket, hogy a legtöbb lehetséges alakjukat kipróbálhassuk, mit is tud. Erre azért is szükség lehet, mert egyes pályákon csak bizonyos lények használatával szerezhetünk meg különleges tárgyakat amik segíthetik bosszúszomjas hadjáratunkat.


Utunk során néhány animés mellékszereplővel is találkozhatunk. Többek között magával Trevor Belmonttal aki majdnem leöl minket mert összekever Isaacal (ő nagyon hasonlít a Lament of Innocence Leonjára, le sem tagadhatja származását), vagy egy magányosan élő boszorkánnyal aki mintha egykori kedvesünk reinkarnációja lenne; egy magányos káosz-szerzetes, aki több, mint akinek mutatja magát, és egy viktoriánus korból érkezett időutazó angol nemessel is összeakad majd a bajszunk egy baráti pofozkodás kapcsán. Így elmondhatjuk, hogy a történet és az eredeti harcrendszer (DARK FANTASY POKEMON VAZZEE!) elegendő motivációs erők arra, hogy végigjátsszuk ezt a kalandot is...


Immáron egy kérdés maradt csak a Cod-dal kapcsolatban: Miért nem tesztelik már legalább egyszer az isten nevére kérdem??? Lenyűgöz, hogy ez előző és a második Castlevania játék ugyanabban az idióta hibán vérzik el, egyszerűen nem fogja fel az agyam. Ezek a pályák az őrületbe kergetnek, Drakula kastélyának pályáin a rosszullét kerülgetett, mikor egy szűkülő, egy szinttel később növekvő csigavonalban kellett pusztítanom a szemből érkező ellent. Ugyanaz az idegesítő és atmoszféra romboló baromság ami miatt az első rész is a süllyesztőben végezte sokaknál, ami ennél a résznél különösen fájdalmas, mert a lények tamagotchi szerű fejlesztgetése, a különböző fegyverekkel való kombózás, a gyönyörű grafika és az atmoszférikus zene, az első rész kisebb hibáinak orvoslásával (forgatható 3D-s kameranézet) még közelebb emelhetné a játékot a legnagyobbak közé... elszomorít ez engem, elszomorít.


Mindezekhez társul még két nagyon fontos elem, az első a hangulatos intró, ami rövid ugyan, de cserébe el van rejtve a játékban, mert csak akkor láthatjuk, ha a főmenüt magára hagyjuk másfél percnél tovább (a játék utolsó negyedében jártam mire először végignézhettem). Ehhez kapcsolódik a második dolog: a Codban éreztem először, hogy konzolos élményt élek át. Mikor elsőnek csaphattunk össze Isaacal és a levegőben materializálódik az általunk idézett lénye és az övé majd ők a levegőben, mi a földön ugrunk egymásnak a romos udvar macskakövein, az az élmény minden pénzt megér, mert ilyet nem sok játékkal élhettünk át korábban és nem tűnik úgy, hogy ez változni fog a közeljövőben...

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés