Okami


Elsőnek azzal a játékkal kezdem, ami miatt tulajdonképpen megvettem a konzolt. Az Okami az első pillanattól kezdve felborzolta a kedélyeimet és tudtam, hogy nekem szükségem van erre, punktum. Vajh a valóság lerombolta-e az elképzeléseimet mint sokszor ezeddig?

Emlékszem, egy ködös tavaszi délutánon az akkor még M alakú Örs vezér téri metró megállóban bolyongtam, amikor megpillantottam egy 576 konzol borítót. Egy festményszerű kép volt rajta egy farkasról és egy lányról, azzal a szöveggel, hogy "Az ecset és a farkas meséje". Az ilyenekre hajlamos vagyok felkapni a fejemet, és bár nem szoktam, azonnal megvettem azt a számot. A vicces, hogy a cikket máig nem olvastam el róla, ittam a képek hangulatát és annál tovább nem jutottam sohasem. Megdöbbentett, hogy van aki arra használja a sok pénzét és emberei munkaidejét, hogy ilyeneket hozzon létre. Egy hétre rá megvettem a gépet és néhány low-budget darabot hozzá, majd amikor összegyűlt a pénz rohantam megvenni a legközelebbi boltba és nyargaltam haza. Szülők és barátnők ki voltak ebrudalva arra a hétvégére, mert fontosabb dolgom volt... Okamit játszani.


Az első tapasztalat letaglózóan negatív volt és ennek miértjére szeretnék is kitérni egy kicsit. 2007 van, ugye? Miért kell nekem mégis digitalizált cincogást hallanom a párbeszédek helyett? Elfogadom, ha egy játék csak angol, ahogy az előző évezredben is elfogadtam... cserébe a spanyol és német (meg francia pláne) szövegezésért agonizálhatok végig nem egy játékot néma vagy embertelen nyammogás-hümmögés közepette. Felhívnám a nagyérdemű játékfejlesztők figyelmét egy "ezer évvel" ezelőtti játékra, a Septerra Core című rpg-re, ami egyetlen cd-n terpeszkedett és minden egyes párbeszéd meg volt szinkronizálva, pedig a játék minimum 150 óra kihívást rejtett magában, a mostani játékok pedig DVD-sek, amin valamivel több a hely!!! Rinya vége, nézzük a játékot.


Az intró hangulata nagyon kellemes, rögtön bemutatkozik a játék alapját jelentő képi világ és aláfestő zene ami a japán népzene és a mai kor igényeit ötvözi meglepően sikeresen. A történet egy elfeledett gonosz újraébredéséről és egy elhanyagolt istennő visszatéréséről szól... mi vagyunk ez az istennő... (mély levegővétel) ami nem is akkora baj, hiszen ezt az apró tényt (főszereplőnk nemét) kizárólag a személyes névmásokból gyaníthatjuk kezdetben, később a kézikönyvet olvasva pedig realizáljuk, hogy mi vagyunk a teremtő földanya is, mellesleg. Kétségtelenül eredeti és mi szeretjük az eredeti dolgokat... különben nem játszanánk ilyenekkel.


A játék önmagában egy Zelda stílusú akció-kaland játék, ami nagyon faja, mert olyan régen volt a Nintendo rendre becsődölő konzoljain kívül máshol, főleg elérhető közelségben, így elmondhatjuk, hogy hiánypótló. Ez abban világlik ki, hogy nagy területeket bejárva, harcolva és küldetéseket megoldva teszünk szert újabb és újabb különleges képességekre, amik itt az isteni hatalmunkat jelképező ecset technikák képében manifesztálódnak, és ezek révén jutunk tovább vagy oldhatunk meg rejtvényeket régebbi helyszíneken. El kell mondanom, hogy mindezt a játék olyan elegánsan teszi, mint senki még azelőtt. A történetmesélés olyan kellemesen távol esik a hardcore-fantasy klisék határvonalától, hogy sokszor könnyű elfelejtenünk az idő múlását, az esőben csengető pizzás fiút és az aznapi randinkat egyszerre... és ez nagyon is jól van így.


A karakterek, akik hófehér nőstényfarkasunk oldalán vagy ellenében megjelennek (ez a szerep gyakran fordul meg néhány ecsetvonás után) igazán eredetiek és nagyon kedves emlékeket ébreszthetnek lelkünk gyermekibb részein. A magányos vakond, aki vissza-vissza vár, hogy játszunk vele néha, vagy az Orange házaspár, fejükön hangulatuknak megfelelő méretű narancsokkal igazán maradandó élmények. Mindez a fantasy mese egy olyan grafikába öntve, amit csak a kihaló félben lévő és hardwerük határait elért konzolok képesek nyújtani minden elismerést megérdemel...t volna a játékos közönségtől. Ez azonban az általam olvasott eredmények alapján nem így történt és akármennyire lett év játéka és több rangos díj nyertese, az Okami egy veszteséges játéknak lett kimutatva. Idő közben kijött a játék a Wii-s portja, így nem csak egyetlen gépen hozzáférhető. Utószóban pedig mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a valódi utazást az ezoterikus álmok világába, inkább érettebb játékostársaimnak.

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés