Mighty Final Fight

mighty-ff-head
Ha beat’em up-okról beszélünk, a legtöbb retrójátékosnak a Double Dragon, a Renegade, a BattleToads vagy a Streets Of Rage jut az eszébe. Capcom 1990-ben alkotta meg a Final Fight sorozatot (Street Fighter ’89 Japánban), és komoly sikereket ért el vele. A Capcom-nak a másik nagy sikert a Street Fighter sorozat, később a Resident Evil hozta. A Final Fight először játéktermekben jelent meg, majd otthoni kozolra a SNES-re és Sega CD-re portolták és egy persze tucatnyi számítógépre: Amiga, C64, Amstrad CPC, ZX Spectrum, IBM PC. Kevesen tudják, de Capcom 1993-ban valami miatt újra megszerette a NES-t és ennek eredményeként 4 játékot készített még: Chip & Dale 2, Ducktales 2, Megaman 6, és témánk játéka a Mighty Final Fight. Anno a bitháború ideje alatt [Genesis does what Nintendon't!] ezek a játékok nem kaptak figyelmet. Sőt, az amcsiknál (nálunk kelet európai játékosoknál nem) a NES már nyugdíjas éveit töltötte. [De ha tudták volna miről maradnak le....]

A játék története:
Az Őrült Fogaskerék Banda (Mad Gear Gang – igen, szeretek szó szerint fordítani ;-)  ) elrabolta Mike Haggar (Metro City polgármestere, hivatásos birkózó) lányát Jessicát, feladatunk kiszabadítani e leányzót. Elég primitív háttértörténet, de ha NES játékokról beszélünk, ne várjunk nagy sztorikat.

A játék irányítása, játékmenete, kivitelezése:
A játékban 3 karakter közül választhatunk: Cody, Guy, Haggar. Mindenkinek megvan az erőssége, gyengéje. A legtöbb beat’em up-pal ellentétben ez a játék pontszámrendszer helyett Expereinece (tapasztalat) mérőt használ. A fejlesztők kicsit ötvözték a Beat’em up-ot az RPG-kel, és az eredmény egész jó lett. Mint minden RPG-ben itt is van karakterfejlődés: minél mélyebben vagyuk a játékban, annál erősebbek vagyunk (ettől a játék még nem könnyű). Annál több EXP pontot kapunk, minél jobban végeztük ki ellenfeleinket: ha szétrugjuk ellenfelünk fejét, azért kemény 1 pontot kapunk, de ha mondjuk megfogjuk (Haggar) és a betonba verjük a fejét, azért 8 pontot kapunk. Ez kb. olyan, mint a műkorcsolya, csak nem korcsolyázol, hanem punkokat versz agyon. [HELL YEAH!] Minden karakternek 6 EXP négyzete van, a 4-es szinttől lehet extra dolgokat művelni: Cody hadokeneket lő, Guy flashkicket nyom, Haggar pedig szabályosan ráugrik az ellenfélre. Ha ezekkel a technikákkal öljük meg ellenfeleinket, az nagyon jó, hiszen az 8 EXP pontot jelent, és ezekre az EXP pontokra szükségünk van (hosszabb életcsík), mivel a bossfight-ok elég kemények ( legalábbis első próblkozásra ). Rövien jellemezve, a játékélmény TÖKÉLETES .

Grafika:
1993-as NES játékhoz képest egész szép a grafika, színesek a hátterek, a spritek-ok nagyok, de a karakterek elég… khm-khm… “érdekesek”, hogy szépen fejezzem ki magam. Ez most nem rosszindulatból mondom, de láttam már szebb spritegrafikát. Rövidítve: Grafx – OK.

Zene:
A játék a 2A03-as hangcsipet jól kihasználja, jó muzsikák vannak, de a Madara-val nem említhető egy lapon (személyes vélemény). Aki kíváncsi mi az a Madara, nézze meg a Youtube csatornámon, ott is ugyanezt a felhasználónevet használom. Alas, a zene jó.

Nehézség:
Elsőre nem könnyű, de nem is valami extrém nehéz. A bossfightokat (amik elég idegesítőek) leszámítva egy fair, jó és nem “cheap” – ‘köcsög’ kihívása van a játéknak. Játékban 3 continue van, de a második és a negyedik pálya bossai után van egy rövid bónuszrész, itt lehet egy-egy további continuet begyűjteni.

Problémák:
Nagyon rövid, 5 pályás játék, kb. 20 – max 30 perc alatt végig lehet vinni.

Érdekességek:
Ha folytatás nélkül viszed végig a játékot, akkot láthatsz egy alternatív stáblistát.

Összegzés:
Egy fergeteges játék, nagy újrajátszás értékkel. 10-es skálán 9-et kap tőlem. Ha látjátok Vaterán, Ebay-en, ne hagyjátok  ki, addig is emulátor alatt tolható.

Megjelenés:

USA: 1993 július
Európa: 1993
Japán: 1993 június 11.

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés