Rockin’ Kats

rockincats-head

Ez a legelső cikkem, amit valaha írtam.

Saját háttértörténet:
1998-ban játszottam először ezzel a játékkal (sárgakazettás kamunintendón). A történet úgy kezdődött, hogy születésnapomra választhattam egy játékot a piacon. Mint tudjuk, a sárgakazettás Nintendo kazettán nem mindig az van, amire számítunk. Ez történt meg velem is: a kazin Godzilla vigyorgott rám. Gondoltam, jó játék lesz, sőt anno láttam a moziban a Ronald Emmerich féle Godzillát. (Aminek köze sem volt az eredeti japán Godzillához) Beteszem a gépbe és Rockin’ Kats töltődik be. Na mondtam: basszus, átvertek! Játszottam a játékkal 20 percet és nagyon megtetszett. Később rájöttem, hogy az álborítót a Turok: The Dinosaur Hunter N64-es játékból montázsozták oda.

rockincats1

A játék története:
A játékban Willy-vel, egy zenész macskával megyünk balról-jobbra, és szétverünk mindent ami él és mozog. Willy barátnőjét Jill-t elrabolta Mugsy, a bulldog. A cél egyszerű, szabadítsuk ki Jill-t.

A játék irányítása:
Egyszerű és nagyszerű: balra-jobbra mész, A-val ugrasz, B-vel pedig a rugós bokszkesztyűdet használhatod az ellenséges kutyák likvidálására. A bokszkesztyűvel lehet forogni villanypóznákon, csöveken, platformokon, ez a játék egyik egyedi része.

Pályák:
A játék öt pályából áll, van jelszórendszer is (amit valószínűleg  nem fogsz használni, mert a játékot egy bő fél óra alatt végig lehet játszani) a pályaválasztásnál. Ha van elég zsetonunk, bemehetünk a boltba és vehetünk felszereléseket a bokszkesztyűnkhöz: buzogány, rakétameghatású cipőtalp és bombák. A játékban van még három különböző mini-játék is: egy rulett, ahol pénzt és életeket lehet szerezni, egy golyóhajigálós játék, ahol pénzes vödrökbe kell golyókat reptetni, és egy dobozugrálós. A pályák: egy városi utca (Top Cat című rajzfilmből ismerős nekem), egy repülőtér (kicsit hasonlít a Maty-érire ;) ), egy vidámparkos, egy kanyonos, és végül New York. A pályák nem igazán nehezek, a legtöbbje elég rövid, kivéve az utolsót.

rockincats2

Nehézség:
A játéknak vannak trükkös pontjai (vidámpark+víz), nem könnyű. Szerencsére végtelen mennyiségű folytatás van, tehát ez még jobban könnyíti a játékot (a jelszórendszerről nem is beszélve). Az 5. pálya vége az viszont kemény tud lenni (Mr. Kong).

Érdekesség:
A játék elején akármilyen sorrendben kezdheted a pályákat, de például ha a városi pályával kezded, akkor a vidámparkos nehezedik, ha a vidámparkossal kezded, akkor a belvárosi nehezedik. Ha végigjátszottuk a játékot, és látjuk a stáblistát, akkor ha nem kapcsoljuk ki a gépet, jön még 4 vagy 5 nagyon nehéz pálya, plusz minden életed visszamegy alapállapotba (3-ra). :S Ezt egy kicsit feleslegesnek tartom, mert miután már elintéztük Mugsy-t miért akarnánk újra? Ami bizarr, hogy ezt a csavart a Donkey Kong Country és a Doki! Doki! Yuuecnhi is eljátszotta.)

rockincats3

Értékelés:
A játék eléggé emlékeztető az 1988-as Capcom Bionic Commando-jára,  de a legtöbb dolog egyedi benne. A zenék jók, rajzfilmes jellegűek.   A pályák szépek, színesek, a sprite-ok szépen meg vannak rajzolva. Ha tízes skálán értékelném a játékot, 8 pontot kapna.

Érdekesség:
A zenét Masuko Tsukasa szerezte, aki 1990 előtte még a Digital Devil Monogatari zenéjét komponálta, ami egy különleges Namco163 audio mappert tartalmazott, ami még 8 extra csatornát tudott a Famicom harderének adni. Azokat a játékokat is az Atlus készítette. Akiket érdekel a hanchip erősen ajánlom hallgatásra a King of Kings és az Erika To Satoru No Yume Bouken zenéjét.

Megjelenés:
USA: 1991
Európa: 1992 november 19.
Japán: 1991 április 5.

A cikk utoljára frissítve: 2013.10.21

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés