The Smurfs

A nagyságps Peyo mester, kiknek a hupikék törpikéket köszönhetjük, hogyan is felejthetnénk el téged? :) A belga mester a képregény verziót alkotta meg, a kora ’80-as ’90-es években, pedig a Hanna-Barbera Produtions alkotta meg belőle a rajzfilmsorozatot, amit még nagy-nagy ritkán leadnak. Anno jómagam is nagy törp őrült voltam: kifestők, zenei CD-k, meg kis plüssfigurák.
Sajnos, a belga művész is és már a két rajzfilmlegenda is már eltávozott közülünk. :’(

De, minthogy itt sírnánk (mivel már a holtakat semmi sem támasztja fel), nézzünk meg belőle egy játékadaptációt, amit a kicsiny belga-spanyol csapat, a Bit Managers fejlesztett 1994-ben. Ebben az időben, már tényleg minden normális ember nem NES-elt, hanem vagy a PC-n a Doom-ot, vagy a Sega-n az Eartworm Jim-et tolta, minthogy egy lejárt konzervdobozon játszana.

Amint a megjelenésből láthatunk, erre a játékra aztán tényleg nagyon kevés közönség volt: csakis az EU-ban jelent meg,sehol másutt. De vajon, tényleg megérdemelte-e ez a játék is az alulértékeltséget? Ahogy a brit mondaná: Let’s find out! ;)

A játék sztorija annyi, hogy Hókuszpók rabul ejtette törptársaidat.  Rescue Them! :/ … …. … mint hamár ezt nem hallottuk volna legalább 2000szer. XD No de arroganciámat félregyem… a játék egy sidescroller platformer akárcsak a Jungle Book 10 pályával, de itt telljesen lineáris a játék, tehát nem kell gyémántokat felvennünk, helyette csillagokat kell (egész pontosan 5-öt), hogy bónuszpályákon vegyünk rész.

Az irányítás viszont annál irritálóbb: B gomb letartása nélkül törünk valami tetűlassú, szinte alig van olyan ugrás amit meg lehet nekifutás nélkül végrehajtani. Fegyvert nem kapunk, az ellenfeleinket a klasszikus Mario módszer szerint tehetjük el láb alól, ez alól kivételt képez a feka (nem nigger) insane törp amit egy ajándékdobozzal lehet leginkább kicsinálni.

Az ugrással különösebb problémátika sincs. Viszont ami egy két türelmetlen játékost nagyon fel tud baszni az az ellenfelek néha szemét elhelyezése: a 8-as pályán meg néha mázli kell, hogy hol jelenik meg a madár, és  mikor lök le a szánodról.

A pályák igaz rövidek, de annyiszor el lehet cseszni, hogy az egy rövid időn belül idegroncsot csinál belőled. Nem is említve, hogy a játéknak 3 nehézsége van, és én ezt leginkább easy-n játszom. O_O

Amennyire idegtépő tud lenni a játékmenet, annál a zene csak jobb és jobb lesz minden egyes pályán, ami arra kényszerít, hogy ne kapcsold le a konzlot! Alberto José Gonzales, a komponista, valami hihetetlenül jó kis Amiga-ra emlékeztető kis zenét kotyvasztott össze. ITT A SOUNDTRACK egy kis csemegézésre: http://www.youtube.com/watch?v=kuSufPdJKmc

Esetleg még egy kis ízelítő: http://www.youtube.com/watch?v=P5NZXMEtUoY

Viszont olyan nincs, hogy continue, ameddig egy boss-t le nem győzől. A játék viszont tényleg gyerekeknek szólt, mert még egy password option is van benne.

Hogy összegezzem benyomásaimat a játékról, azt mondom, hogy egész jó lett: van benne kihívás, a zene meg mondom nagyon jó! Én mindenkinek ajánlom.

A játékot a Bit Managers fejlesztette, kiadta az Infogrames.

MEGJELENÉS:
EU – 1994.

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés