The Smurfs

the-smurfs-head
A nagyságps Peyo mester, kiknek a hupikék törpikéket köszönhetjük, hogyan is felejthetnénk el téged? :D A belga mester a képregény verziót alkotta meg, a kora ’80-as ’90-es években, pedig a Hanna-Barbera Produtions alkotta meg belőle a rajzfilmsorozatot, amit még nagy-nagy ritkán leadnak. Anno jómagam is nagy törp őrült voltam: kifestők, zenei CD-k, meg kis plüssfigurák. Sajnos a belga művész is és a két rajzfilmlegenda is már eltávozott közülünk. :’(

De, minthogy itt sírnánk (mivel a holtakat semmi sem támasztja fel), nézzünk meg belőle egy játékadaptációt, amit a kicsiny belga-spanyol csapat, a Bit Managers fejlesztett 1994-ben. Ebben az időben már tényleg minden normális ember nem NES-elt, hanem vagy a PC-n a Doom-ot, vagy a Sega-n az Eartworm Jim-et tolta, minthogy egy lejárt konzervdobozon játszana.

Amint a megjelenésből láthatunk, erre a játékra aztán tényleg nagyon kevés közönség volt: csakis az EU-ban jelent meg, sehol másutt. De vajon tényleg megérdemelte-e ez a játék is az alulértékeltséget? Ahogy a brit mondaná: Let’s find out! :)

A játék sztorija annyi, hogy Hókuszpók rabul ejtette törptársaidat. Rescue Them! :/... minthamár ezt nem hallottuk volna legalább kétezerszer. XD No de arroganciámat félretegyem… a játék egy sidescroller platformer, akárcsak a Jungle Book, 10 pályával, de itt telljesen lineáris a játék, tehát nem kell gyémántokat felvennünk, helyette csillagokat kell (egész pontosan 5-öt), hogy bónuszpályákon vegyünk rész.

Az irányítás viszont annál irritálóbb: B gomb letartása nélkül törpünk valami tetűlassú, szinte alig van olyan ugrás amit nekifutás nélkül meg lehet csinálni. Fegyvert nem kapunk, az ellenfeleinket a klasszikus Mario módszer szerint tehetjük el láb alól, ez alól kivételt képez a fekete insane törp, amit egy ajándékdobozzal lehet leginkább kicsinálni.

Az ugrással különösebb problématika sincs. Viszont ami egy két türelmetlen játékost nagyon fel tud cseszni, az az ellenfelek szemét elhelyezése: a 8-as pályán mázli kell ahhoz, hogy hol jelenik meg a madár, és mikor lök le a szánodról.

A pályák igaz rövidek, de annyiszor el lehet cseszni, hogy rövid időn belül idegroncsot csinál belőled. Nem is említve, hogy a játéknak 3 nehézsége van, és én ezt leginkább easy-n játszom. O_O

Amennyire idegtépő a játékmenet, annál a zene csak jobb és jobb lesz minden egyes pályán, ami arra kényszerít, hogy ne kapcsold ki a konzolt! Alberto José Gonzales a komponista, valami hihetetlenül jó, Amiga-ra emlékeztető zenét kotyvasztott össze. ITT A SOUNDTRACK egy kis csemegézésre:

Esetleg még egy kis ízelítő (végigjátszás):

Viszont olyan nincs, hogy continue, ameddig egy boss-t le nem győztél. A játék viszont tényleg gyerekeknek szól, mert még egy password option is van benne.

Hogy összegezzem benyomásaimat a játékról, azt mondom, hogy egész jó lett. Van benne kihívás, a zene meg mondom nagyon jó! Én mindenkinek ajánlom.

the-smurfs-sajat

A játékot a Bit Managers fejlesztette, kiadta az Infogrames.

MEGJELENÉS:
EU – 1994.

the-smurfs-nes

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés