Gunvalkyrie

gunvalkyrie-head

2002-ben a Dreamcast a végnapjait élte, és a SEGA már javában fejlesztett a konkurens cégek gépeire. Az Xbox megjelenése után nem sokkal több ütős címmel jelen volt a piacon, ezek egyike az Xbox exkluzív Gunvalkyrie volt.

A játék története a Földön játszódik, egy fiktív párhuzamos idősíkban. Az időpont viszont elég furcsa: a fejlesztők a sci-fi stílus ellenére nem a jövőbe, hanem a közelmúltba – pontosabban az 1900-as évek elejére – tették a cselekményt. Ebben a képzeletbeli világban a gazdaságot (meg minden mást is) a Brit Birodalom dominanciája jellemzi. Mindez a hatalom egyetlen ember munkásságának tudható be. Dr. Hebble Gate professzor Halley-üstökös kutatásai nyomán elképesztő energiaforráshoz jutott az emberiség, amit az 1800-as évek második felében bekövetkezett technikai forradalom teljesített be. A fejlődés egészen odáig fokozódott, hogy az emberiség eljutott a világűrbe és elkezdte a távoli csillagrendszerek lakható bolygóinak kolonizálását. Az egyik ilyen – és a játék színteréül szolgáló – bolygó a Tir Na Nog (mi köze a kelta legendákhoz?). A bolygót benépesítő rovarszerű lények természetesen heves nemtetszéssel fogadták az életterüket elbitorló betolakodókat, és nem átallottak védekezni (akad némi párhuzam a Starship Troopers c. filmmel). A kommunikációs kapcsolat hirtelen megszűnése tökéletesen beleillik a sablonsztoriba, így hát a mi feladatunk lesz kideríteni, hogy mi történt a Tir Na Nog-ot kolonizáló telepesekkel. A bogárirtás igazából csak látványos körítés, mivel a titkos feladatunk Dr. Hebble Gate felkutatása, aki különösképpen gyanús módon „tűnt” el.

gunvalkyrie 1

A sablonos bla-bla sem maradhat ki: a rendkívül rázós feladat végrehajtására csak pár különlegesen kiképzett és mindemellett megfelelő adottságokkal rendelkező kommandós képes. És a Gunvalkyrie csapat pont ilyen katonákból áll. Ők azok a kiválasztottak, akik a legmodernebb – a Gate prof által felfedezett energiaforrással hajtott – Gearskin páncélzatot képesek használni. Az üstökös-meghajtású harci hacuka segítségével könnyedén leküzdhetővé válnak a nagyobb távolságok és magasságok is. És ez még nem minden: a „hagyományos” irányváltoztatások mellett Boba Fett-et megszégyenítő akrobatikus mutatványokra is képes a Gearskin viselője. Na persze nem a légi akrobatikára kapott minél magasabb „művészi értékelés” pontszám elérése a cél, hanem a „minél gyorsabban minél több” bogárhulla elérése.

A játékban két speckó kiképzésű karakter áll a rendelkezésünkre. Az első Kelly O’Lenmey, egy ír származású hölgy. Tápolhatósága és fegyverzete miatt a kezdő és haladó játékosoknak ajánlott őt választani. A másik karakter Saburouta Mishima, aki eredetileg szamurájként tengette az életét, de a lehetőséggel élve átnyergelt űrkommandósba. Ő a tapasztaltabb játékosok karaktere: fegyvere ugyan erősebb, de a mobilitása és a tápolhatósága korlátozottabb. Külön jó pont, hogy nem vagyunk egyik karakterhez se hozzá betonozva, akár küldetésenként csereberélhetjük Kelly-t vagy Saburouta-t. Ezt persze mindig érdemes jól átgondolni – sőt a program maga is ajánlja – hogy melyiküket vigyük az adott küldetésre. Összességében azért elmondható, hogy Kelly messze jobban használható. Mozgékonyabb, az üstökös utilizációja is jobb (messzebbre és magasabbra tudunk vele repkedni), valamint két féle fegyvert is magával cipelhet. A rakétavetőnél folyamatos tűzgomb lenyomással és a célkereszt gyors körberángatásával több ellenfelet is befoghatunk, míg a gatlinggal a nagyobb tömegekben ránk támadó rovarokkal tudunk gyorsan végezni. Szamuráj barátunk ellenben igen alacsony tűzgyorsasággal rendelkező fegyvert használ (bár ez elég erős), amivel nem lehet több ellenfelet befogni és ez az egyetlen szerszáma. A mozgása is megfontoltabb (lassú), és a Gearskin-je sem a föld körberepülésére lett kitalálva. Ő azoknak a játékosoknak ajánlott, akik már többször végigjátszották a játékot Kelly-vel és új kihívásokra vágynak. A játék láthatatlan szereplője Meridian Poe hadnagy, aki a küldetések teljesítése után mindig egy újabb jelentéssel fogad minket. Neki is megvan a maga baja. Az apja – konkrétan Gate prof – egy nemes gesztussal megszabadította a testétől, a fejét pedig egy létfenntartó kütyübe helyezte. Jelenleg a Tir Na Nog körül keringő anyahajó központi agyát “testesíti” meg (a bevezető videóban láthatjuk).

A játékban a küldetések általában egy dologra koncentrálódnak: kiirtani az összes ellenállót. Ez némileg módosulhat abban az esetben, ha csak a rovargeneráló bugyrokat kell kiiktatni. Ez egyébként minden esetben legyen elsődleges szempont, ugyanis 4-5 ilyen generátor gyakorlatilag folyamatos utánpótlással képes ellátni az amúgy is egyre nagyobb tömegekben támadó rovarokat (a lőszerünk szerencsére végtelen). A program készítői nem voltak szívbajosak: a pályák előre haladtával egyre elképzelhetetlenebb (nehezebben belőhető) helyekre rakták ezeket a bugyrokat, csak hogy ne érezzük magunkat túlságosan elkényeztetve. Sok esetben zsákutcának bizonyuló területeken is ki kell irtani a kártevőket. A fehér gombbal lekérhető térkép természetesen segít a tájékozódásban. Az ellenségek sárga, míg a rovargenerátorok lilás színű négyzetek formájában jelennek meg a térképünkön. A pályák általában nem egyetlen helyszínből állnak, a kis kék négyzetekkel jelölt kijáratokon keresztül újabb részekre juthatunk el. Nagy hiányosságként kell megemlíteni, hogy nincs folyamatosan látható mini térkép, ami nagyban megkönnyíthetné a dolgunkat.

gunvalkyrie 2

A program minden küldetés teljesítése után értékeli a tevékenységünket. A legjobb értékelés az S (superior), utána következik sorban az A, B, C, és D. Érdemes arra törekedni, hogy a lehető legjobban teljesítsük a dolgokat, mert a megszerzett pontok egy század részét pénzben realizálhatjuk. Ezt pedig el is költhetjük mindenféle upgrade-re. Erősebb páncélzat, jobb célbefogó berendezés és még jó pár megvehető extra vár arra, hogy a magunkévá tegyük őket.

A kritikusoknak leginkább a játék irányításával voltak orbitális problémáik. Nos ezt az álláspontot magam is osztom. A Gunvalkyrie kimondottan az a fajta játék, ami erőteljesen degradálja gépünk kontrollerének élettartamát. Ezt akár kétféle módon is teheti. Az egyik mód az, amikor idegességünkben belehajítjuk a kontrollert a TV-be. A másik mód pedig az, hogy rendeltetésszerűen játszunk a játékkal jó sokat! Ez utóbbi megállapításom tényleg nem poén! A játék során nem egy esetben recsegett a kontroller a kezemben, pedig teljesen normális dolgot akartam kicsikarni vele a programból. Szóval próbáljunk meg ésszel játszani! A GV irányítása egyébként relatíve egyszerű és egyértelmű. A nehézségek csak a légi akrobatikánál fognak előjönni, de azt szerencsére nem kell azonnal és tökéletes stílusban prezentálnunk (azaz ráérünk egy kicsit gyakorolni). Igen kedves gesztus a játéktól (főként az első pályákon), hogy ha valami új dologgal szembesülünk, akkor lepauzálja magát, és pár mondatban elmagyarázza nekünk a teendőket (mit és hogy nyomjunk). Külön kitérnék a célzás rendszerére. A fegyverzetünk szintjének megfelelően rendelkezésünkre áll egy automata célbefogó rendszer. Ennek viszont elég rövid a hatótávolsága. A távoli célpontok leküzdése viszont sima célzással is lehetséges (ne a gatlingot használjuk, mert az pontatlan). Ez annyit jelent, hogy simán becélzunk valamit a jobb analóg karral, és addig lőjük, amíg szét nem pukkan. Mindkét karakternek van egy speckó támadása is (a két analóg kart egyszerre kell benyomni), amit olyankor érdemes használni, ha nagy a tumultus körülöttünk. A speckó támadás a kék energiacsíkot fogyasztja, ezt menet közben feltölthetjük az ellenfelek után maradó kék gömböcskékkel (a piros gömbök természetesen az egészségünket javítják). Előbb utóbb szükség lesz a plazma csáklyánk használatára is: a megfelelő célpontra rálőve amolyan Batman-es stílusban odahúzathatjuk vele magunkat.

Az irányítással kapcsolatosan nekem is van egy negatív észrevételem. Amikor a jobb analóg karral célzunk, akkor csak kb. 90 fokos szögben tudunk jobbra-balra forogni a célkereszttel. Ha éppenséggel tovább szeretnénk fordulni, akkor a bal karral (amivel hősünket mozgatjuk) kell továbbfordulni. A PC-s egér-billentyűzet kombinációra levetítve kicsit fura, hogy miért nem fordulhatunk tovább, mikor a fel-le nézelődés ennél jóval nagyobb szögben lehetséges.

A Gunvalkyrie grafikai téren elég szépen megdolgozza a boxot. A poligonok elég sokan vannak, és szép, éles, nagyfelbontású textúrák borítják őket mindenhol. Nem egy esetben találkozhatunk olyan bump-mapping effekttel, ami például üvegszerű kinézetűvé teszi egy adott helyszínen a falakat. A modellek részletessége és animációja kimondottan jó, aktuális főhősünk ezen tulajdonsága pedig kiemelkedőnek mondható. A szaladgáláson kívül a repkedés is borzasztóan jól meg van animálva, a légi akrobatikázás kinézete pedig élményszámba megy. A pályák méretben változóak, de nagy általánosságban elmondhatjuk rólunk, hogy elég nagyok. Sajnos nincs belőlük túl sok fajta, de ezt remekül ellensúlyozza a kidolgozottságuk. A felszíni pályák organikus képződményei a maguk furcsa mozgásával heves ravaszrángatásra késztetik a kezdő játékosokat. Igen pozitív viszont, hogy amit a térképen látunk, az benn is van a gép memóriájában: menet közbeni töltögetés nincs. A program nem fukarkodik a speciális effektekkel sem. A rakéták begyújtásánál az egész kép bevibrál, ahogy a tolósugár forró égésterméke heves mozgásra készteti a levegő molekuláit. A korábban már említett rücskös felület effektek mellett a Naglfar’s Pit savtengere is rendkívül látványosra sikeredett.

gunvalkyrie 3

A Gunvalkyrie hangszekciójától csak jókat lehet mondani. A zene nem igazán tolakodó, bár nagyzenekari hangzású, de dallamvilágában inkább a japán arcade játékokra hajaz. Igazi fura mix elektromos gitárral és fúvós hangszerekkel. A hangeffektek pedig viszik a prímet, bár itt is hallhatunk fura arcade-os effekteket, pl. a fegyverek lövései elég érdekesen szólnak. A Gearskin hangja viszont tökéletes.

A Gunvalkyrie igazából nagyon jó játék, de az irányítási problémák és a nehézségi szint hirtelen bekeményedése miatt nem sokan fogják végigjátszani (pedig még ezt is számolja a program). Ha hagyjuk a gépet demózni, akkor szemtanúi lehetünk annak, hogy valójában hogy is kellene ezzel a játékkal játszani. Az illető (a játékot unalomig játszotta belsős teszter) olyan mesteri szinten használja a Gearskin hajtóművét, hogy szinte alig száll le a földre gyalogolni. Nem semmi!

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés