Star Wars: Obi Wan

X-boxos játékaim végigjátszásának első áldozata – Star Wars fan lévén -az Obi-Wan volt. A játékot még az Episode I és II között jelentették be, eleinte PC-re is. Annyit lehetett tudni, hogy az ifjú padawan szemszögéből éljük át az első rész eseményeit, Motion Capture mozgásokkal, és a Jedi Knight “folytatása” lesz a program. Nos, ebből csak a középső állítás igaz, mert Bill bácsi és a pénz közbeszólt – a játék maradt Box only és köze nincs a Jedi Knight-hoz.

A kizárólag akció-TPS leginkább az izometrikus nézetű Phantom Menace-hez hasonlítható, de annál jóval szebb és némileg butább. A játékban a címszereplőt irányítjuk, de mielőtt megérkeznénk mesterünkkel arra a bizonyos szövetségi hajóra egy bónusz küldetést is kapunk mindjárt az elején. Egy erdős bolygón (Obredaan) kell egy Jin’ Ha nevű fegyvergyártó szervezetet lefülelnünk. A Coruscantról indulunk, itt tanuljuk meg az igen kacifántos irányítást. Mintegy Kinect előzményként a jobb analóg karral kell vagdalkoznunk fényszablyánkkal – sajnos ezt nem lehet átállítani: amerre toljuk a gombát, arra vág/véd Jedink. Szinte semmi fegyvert (nagyon ritkán puskákat és gránátot) nem tudunk alkalmazni mellette, “csupán” az Erőt! Húzni, lökni, nagyot ugrani, kardunkat eldobni tudjuk a midikloriánok segítségével, valamint Bullet Time-ot is alkalmazhatunk. Nagy újdonság az úszás és guggolás lehetősége és lesz egy távcsövünk is – én azonban azt alig használtam. Néha beülhetünk lövegekbe is.

A sztorin nagyon nagy vonalakban halad végig a játék, az opcionális tréning (amit a 1138-as számú robot tart, hehe) és a bevezető (egyébként elmérten nehéz) missziókat követően, a szövetségi hajó után egyből Theed városába kerülünk a Gungan sikló mellett úszkálva. (Nem látták ezek az első rész DVD extráit?) Az irányítást sokat kell szokni, de – a fő elemen kívül, ami ugye a fénykardozás lenne – egész jó lett. Ám már hősünk mozgása is elég darabosra sikerült (mo-cap ide, vagy oda), viszont amit a robotok leművelnek, az aláz mindent. A ’99-es Phantom Menace-ben szebben mozogtak! Röhej. Életünket az X-box logóra kísértetiesen emlékeztető, zöld gömböcökből tölthetjük fel, míg a folyamatosan töltődő Erőnk mellett ott van még a kék és lila mana – ennek hatása rövid ideig tartó hihetetlen erősség. El is kell a cucc, mert borzasztó nehéz lett  a program és a checkpointokkal is igen szűkmarkúan bánik. A pályákat négy halál után az elejéről kezdhetjük. Néhol irreális túlerőbe keveredünk ellenfeleikkel, akik a droidok mellett droidekák, piros robot sithek (?), buckalakók lesznek. Genyó, igazán nehéz játék ez, kimondom nyíltan. (A főellenfél nem nagy meglepetés ha elárulom, hogy maga Darth Maul.) A pályák közt sokszor visszakerülünk a Jedi-tanács elé. Itt Yodán kívül minden taggal meg kell, mintegy kiképzés gyanánt verekednünk. Windu a legkeményebb kihívás. Becélozva is gyakran eldobál minket, az Erőt alkalmazva. A karaktermodellek a gép tudásához képest (bár nyitóprogramról beszélünk) közelről elég csúnyácskák, hősünk is, közelről szemlélve, mintha kartonból lenne. Qui-Gon ebben az adaptációban igen ellenszenves, folyton ideges, hatalmas cserpákja alól állandóan dirigál. (Angol hangja egyébként az Episode I játékból ismert szinkronszínész.)

Mondok jót is, mert van bőven. Először is a Star Wars feeling jelen van: a hatalmas pályák, Theednél a gyönyörű pixel shaderes víz, a tükröződő felületek mind feldobják az összképet. Coruscanton a háttér csodaszép – ahogy a forgalom repdes a levegőben a lemenő nap előtt, az totál a filmet idézi. A zene, mint mindig kiváló és esetünkben helyszínhez passzoló. Ellenben a tatuini kitérő nekem kimondottan buta és csalódást okozó volt. Itt a “királynőt” taszkenek rabolták el és ki kell szabadítanunk, főnökükkel megküzdve. (Igen, lesznek boss harcok is.) Néha a morcos Qui-Gon is besegít, ilyenkor érdemes elbújni, had végezze el a piszkos munkát, ha már a végkifejletig úgysem hallhat meg. :) A pályák hatalmasak, cserébe néha igen szürkék – szerintem a Bounty Hunter motorját használja a játék – kivétel ez alól a színpompás Theed. Érdekes, hogy a fénykard kinézete is mintha szebb lett volna már a Phantom Menace játékban, a Jedi Outcast-ről nem is beszélve. Az NPC karakterek nagyon bénák és idegesítőek. Segíteni alig segítenek, sokszor kardunkba szaladnak (!) és kezdhetjük elölről a pályát. Jar-Jar-t szerencsére mellőzték… Qui-Gon mellett theed-i katonák, a királynő és hasonmása lesz csak olykor jelen melletünk, meg a legvégén Anakin. A logikai feladatok minimálisra tehetőek, az akció és a platform részek dominálnak 90%-ban a játék során. Bár nem mondom, néha rendesen el lehet tévedni a pályákon. Pl. a Theed-i palotában a fene se gondolta volna, hogy még mindig tűzön sütik a gulyáslevest és a kéménybe kell felugrani…

Nagyon vegyes a játékról alkotott véleményem, főleg ilyen sok év múltán játszva azt. Néhány mozgás kifejezetten hiteles és a filmből felismerhető. De sajnos nagyon bugos a program és mint mondottam a balanszot olyannyira nem találták el a fejlesztők, hogy néha az idegroham kerülgetett. Tényleg kimondottan szemét a nehézséget tekintve a játék! Ha végigvittük a sztori módot, érdekességek várnak, egész pontosan kettő. Az egyik, hogy az arénában az összes Jedi mesterrel vívhatunk meg egyszerre. (Sikerült életben maradnom, de a végén semmit sem kaptam.) Párbajt amúgy ketten is játszhatunk, osztott képernyőn. A másik… mondjuk, hogy egy poén-szerűség próbál lenni. Virágnyelven: a főszereplő színész, első, a nagy sikert meghozó filmalkotást idézik meg a stáblista után, pár mondattal. Idézek: “Válaszd az Életet. Válaszd a fénykardot, válaszd a Jediséget…” Én nem tudtam sírjak-e vagy nevessek.

Az univerzumának hála végigjátszottam a játékot, de elfogultságommal együtt is csak közepesnek tudom a programot tartani, amit Bill Gates egyértelműen a konzol eladásai megdobása miatt licencelt csakis Box-ra. (Lucas meg már rég eladta a lelkét, valahol a Jar-Jar-os bögrék környékén …) Ha szereted a Star Wars-t, egy végigjátszásra azért mindenképp ajánlom! Ja, és Han lőtt először! Sziasztok.

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés