Star Wars: Jedi Outcast

jedi-head
Mióta George eladta a SW univerzum jogait a Disney-nek, azóta leginkább csak találgathattunk, hogy mi lesz a sorsa a már fejlesztés alatt álló játékoknak, lesznek-e újabbak, és legfőképpen mikor kaparinthatjuk majd a kezünkbe őket. A 2015-ös E3-on végre megmutattak egy hosszabb gameplay részletet a Battlefront készülő folytatásáról, és leesett az állunk. Aztán lassan itt a hetedik SW film is. Személy szerint kicsit túlreagálom ezt a Disney témát, a második IDDQD-s Checkpoint podkasztban Stökinek és Grath-nak is elsírtam az aggodalmamat, ahogy táncoló / éneklő stormtroopereket vizionálok, de ne legyen igazam!

És hogy miért is kellett ezt a nyavajgós bevezetőt végigolvasnotok? A fiatalabbak talán nem tudják, de mi nagy öregek bizony megéltük: a Lucasarts a kilencvenes évek második felében bizony képes volt arra az elképesztő mutatványra, hogy botrányosan középszerű SW játékokat csináljon. Ott volt a zsebükben egy zseniális franchise, és egyszerűen képtelenek voltak igazán jó és színvonalas játékokat csinálni. A hatodik generációs konzolok megjelenése környékén sikerült visszatalálniuk a helyes útra, ennek egyik bizonyítéka a címszereplő játék. Kelletlen önkritikát gyakorolva letettek a házilag bütykölt grafikus motor elméletéről, és kifizették a jogdíjat a Quake 3 Arena engine-ért. A kreatív ötletekből kiapadt belsős fejlesztők helyett egy külső céget bíztak meg a játék elkészítésével. A Raven Software alaposan kitett magáért, a játék PC-s változata pillanatok alatt toplistás lett. Ilyen fogadtatás mellett nem volt kérdés, hogy a korszak két top konzoljára, Nintendo GameCube-ra és Microsoft Xbox Classic-ra is megjelenjen. A teszt ez utóbbi változat alapján készült – sum-blink egy korábbi cikkében a PC-s változatról értekezett.

A Jedi Outcast igen hosszú, korrekt módon kimunkált történettel rendelkezik. Főhősünk Kyle Katarn, aki eredetileg amolyan Han Solo-féle kereskedős-csempész életet élt, a Birodalmat ő sem szívlelte túlzottan. Aztán persze egyszer csak kiderült, hogy van némi érzéke az Erő használatához (jól megmérték a midikoleszterin szintjét). Viszonylag rövid idő alatt tíz danosra fejlesztette Jedi tudományát, amit aztán a Lázadók oldalán kamatoztatott. A Sötét oldalon tett rövidke, ámde tanulságos látogatása után letért a Jedik útjáról. Fénykardját sutba vágta (pontosabban Luke-nál helyezte letétbe) és az Erő használatáról is lemondott. A lázadók ügyét továbbra is hűen szolgálta, különféle megbízások teljesítésével kereste kenyerét. A kalandok közepette társra talált a csinos Jan Ors nevű hölgy személyében, s ettől kezdve elválaszthatatlanok lettek. Az egyik szokásosan unalmas hétköznapon újabb feladat érkezett a Lázadók vezérétől, Mon Mothma-tól. A szétszóródott Birodalmiak egyik még üzemelő bázisát kellene közelebbről megvizsgálni. Itt indul a játék.

jedi-outcast-1

A Jedi Outcast a grafikai megjelenését tekintve FPS / TPS keverék. Alapállapotban belső nézetből szemlélődünk, de amikor a Jedik rendszeresített kéziszerszámát használjuk, akkor a játék automatikusan átkapcsol külső kameraállásba. Ezt a nézetváltást a PC-s változatban bármikor és bármelyik fegyver használatakor megtehettük, de konzolon erre nincs lehetőség. Ez persze nem is baj, hiszen lőfegyverrel inkább a belső, míg karddal a külső nézőpont a jobb. Az irányítás szinte magától értetődő, és még konfigurálni is lehet. Két extra vezérlőgombbal is gazdálkodhatunk: a fekete és fehér gombokra bármelyik fegyver, erő vagy tárgy instant használata beállítható, ami nagyon hasznos lesz a későbbiekben!

A Jedi Outcast-ban igen szépen el vagyunk látva fegyverekkel és egyéb használati tárgyakkal. A lőfegyverek legtöbbjének két üzemmódja van, ezek közül jó pár konkrétan használhatatlan, és valahogy felesleges is. Személyes tapasztalatom, hogy a lézerbökő megkaparintása után csak igen ritkán fog eszünkbe jutni, hogy akár lövöldözhetnénk is. A durvább, támadó képességek megszerzése után pedig egy szál karddal is gyakorlatilag legyőzhetetlen Jedi istenség leszünk. A játék egyébként érezhetően úgy van megkomponálva, hogy szándékosan erőltetik a fénykard és az Erő használatát. A csak lőfegyverben gondolkodók pedig számítsanak sűrű játékállás visszatöltögetésre!

A játék legszebb és egyben legélvezetesebb részei azok, amikor kivont fénykarddal ront ránk egy-egy ellenséges lelkületű Reborn vagy Shadow Trooper. Ilyenkor sziporkázó kardpárbajra kerül sor, ami a grafikus motornak köszönhetően még így sok év távlatából is bitang jól néz ki. Fénykardunk az ellenséges lézertűz elhárítására is tökéletesen alkalmas, szerencsére ez a művelet automatikus, így nem kell vele külön bajlódnunk. Viszont minél magasabb szinten műveljük, annál nagyobb eséllyel blokkoljuk a lövedékeket, és annál pontosabban küldjük vissza azokat a feladójuknak. A fénykard használata három stílusban lehetséges. Alapállapotban a normál módot használjuk, átlagos suhintások, normál sebességgel, közepes sebzéssel. A játék előre haladtával először a gyenge módot kapjuk meg: kicsi, de gyors suhogtatások gyenge sebzéssel. Az erős mód kerül a legkésőbb a birtokunkba: nagy lendületű, lassú kardcsapások orbitális sebzéssel. A különféle módok között egy gombbal (Xbox-nál a piros) válthatunk, az éppen aktuális módot pedig a jobb alsó sarokban látható piktogram felső részén levő félkör színe határozza meg. (bár ha jobban belegondolunk, egy energia nyalábbal üzemelő fegyver esetén a mozgási energia igen kis részét alkotja a sebzés erejének...)

jedi-outcast-2

A lőfegyverek mellett még vagy egy tucat egyéb tárgy kerülhet a birtokunkba, melyek között egészen érdekes darabokat is találhatunk. Egyik nagy kedvencem volt a földre telepíthető védelmi ágyú. Kár, hogy a fénykarddal rendelkező ellenfeleink a másodperc tört része alatt elintézik. Az meg, hogy személyesen védjünk, az alapvető funkcióját teszi feleslegessé. A másik kedvenc gadgetem a legelső SW filmben (4. rész) már látott Luke-szivató edző gömb, ami szintén kimondottan jól használható az ellenfél figyelmének elterelésére.

A játék egyik legmókásabb része a különféle Erő képességek használata. Kimondottan felemelő érzés egy vadul lövöldöző Stormtrooper csapatot egyetlen csuklómozdulattal letaszítani egy platformról az alant elhelyezkedő mélységbe. A fojtás-fénykard dobás kombinációt pedig mindenképpen meg kell tanulnunk, ha a fénykarddal ránk rontó Reborn-ok és Shadow Trooper-ek ellen sikerrel akarunk fellépni. Az egyetlen gond csak az Erő képesség kiválasztásának nehézkességével van. A keresztgomb felfelé nyomkodásával lehet a már elsajátított képességek között lapozni, de ez harc közben vállalhatatlanul lassú megoldás. Mindenképpen használnunk kell a két szabadon programozható gombot, már ha nem akarunk állandóan játékállást töltögetni. És hogy miként lehet megtanulni (ismét) az erő használatának tudományát? A Jedi Akadémián tett látogatásunk után kapunk pár képességet, de ezek korántsem ölelik fel a teljes repertoárt. Idővel (a végigvitt pályák után) újabb képességek birtokába jutunk. Minden Jedi trükk 3 erősségi fokozatban sajátítható el, ezek a fokozatok a pályák teljesítése után kerülnek a birtokunkba. Itt viszont meg kell említenem, hogy a készítők nem nagyon foglalkoztak a játékosok kreatív elképzeléseivel, a szintlépések leosztásába sajnos nincs beleszólási lehetőségünk, a folyamat előre letárolt séma alapján megy végbe. Nyilvánvalóan mindenki jobban örült volna a szabadon elosztogatható tapasztalati pontoknak, de valamiért ez ilyen lett. Lehet, hogy a játék balanszát túlságosan befolyásolta volna, ha szabadon garázdálkodhatunk az XP elosztással. Vagy passz. Minden esetre egy mai játékban egy ilyen korlátozásért fejek hullanának a fejlesztőknél, de minimum másodpercenként csuklanának a felelősök a játékosok átkától.

A Jedi Outcast grafikai megjelenése – a rendelkezésre álló hardverek képességeit és a kiadás évét is figyelembe véve – egészen döbbenetes. A helyszínek a legtöbb esetben teljesen hűen visszaadják a StarWars filmekben látottakat. Személyes kedvenceim Naar Shaddaa és Bespin City, ezek annyira jól sikerültek, hogy szívesen lenyomtam volna még pár száz ellenfelet hasonló környezetben. A szereplők megvalósítása terén viszont akad kifogásolni való. Az egyszerűség kedvéért két részre osztottam őket. Az első kategóriába tartoznak a sűrűn feltűnő ellenséges, illetve barátságos figurák. Ezeknek a kinézetével és mozgásával semmi probléma nincs. Egyértelműen látható például, hogy a fehér páncélos Stormtrooperek modelljeinek elkészítésével sokat molyoltak. De valószínűleg hasonlóan sokat hegesztették a Rodian, a Weequay vagy a Gran modelleket is. A másik kategóriába azok a szereplők tartoznak, akikkel csak egyszer-kétszer fogunk találkozni. A felhozatal igen vegyes, ugyanis egyes figurák nagyon szépen le vannak modellezve (pl. Jan, Lando – főként az arcuk kiváló munka), a többiek viszont ultra gázosan néznek ki (Luke, Desann). A figurák mozgatása nagy átlagban jól sikerült, de ez inkább csak az emberekre vonatkozik, az alien fajok esetében egy kicsit azért jobbat vártam.

jedi-outcast-3

A Jedi Outcast sajnos nélkülözi azokat a speciális grafikai effekteket, melyek a korszak hasonló játékaiban már szinte kötelezően benne voltak (pixel shader vízfelület, mindkét konzol grafikus hardvere támogatta már). Ez legfőképpen a PC-s változat eredeti grafikája és a portolásra kapott rövid idő miatt lett így. Persze amit lehetett, azt megtették a grafikusok. Példának okáért a fénykardok döbbenetesen szépen hasítják a levegőt. A játékból kiszedett állóképeken jól látni, hogy a kardok mozgás közben picit vastagabbak, evvel a trükkel oldották meg az elmosódó fáklya effektust. Az egyik legmeghökkentőbb hangulati elemmel pedig a Yavin mocsárvilágában szembesültem, ahol a fénykardra hulló esőcseppek sisteregve válnak gőzzé! Hát ezek szinte mindenre gondoltak! Grafikai negatívumként mindössze az átvezető animációk gyenge minőségét tudom felhozni. Ezek a PC-s változatban a játék saját motorjával lettek a képernyőre varázsolva, a konzolos átiratban viszont előre letárolt, életlen és homályos videókat kell nézegetnünk. A feliratozás lehetőségét szerencsére nem hagyták ki a játékból.

Azt már szinte felesleges megemlítenem, hogy a játék hangszekciója mennyire ütős. Bár az is igaz, hogy StarWars témájú játék esetén csak elrontani lehet a dolgokat. Miért is? A zenei anyag adott, a zajok és egyéb környezeti effektek szintén adottak (a fénykard búgó-zizegő hangja még mindig hátborzongató), a digitalizált beszédet pedig már tényleg nem volt nagy művészet beleilleszteni a készbe, ráadásul több esetben a szereplőknek az eredeti színészek kölcsönözték a hangjukat. Ezen a téren a játék csillagos ötöst érdemel.

Ha a hetedik film közeledtét övező SW lázban egy talán már retrónak számító, de azért még mai szemmel is vállalható tálalású játékot kerestek könnyed szórakozás gyanánt, akkor a Jedi Outcast kitűnő választás lehet. Mindegy, hogy az Xbox vagy a Gamecube változatot választjátok, ezek a konzolok ma még relatíve olcsón megvásárolhatók, és a játékok sem egetverően drágák vagy beszerezhetetlenek (a GC verzió ráadásul prímán elfut Wii-n is).

jedi-outcast-4

És végül a sorozatról ejtenék pár szót. A Jedi Outcast a sorozat szám szerint harmadik (vagy negyedik?) darabja. Az első rész Dark Forces névvel jelent meg PC-re 1994-ben, és relatíve nagy sikert aratott. Emlékszem rá, hogy még egy 386-os gépen is egészen tűrhetően elfutott! :-D 1996-ban készült belőle egy Playstation átirat, ami nem lett túlzottan sikeres, talán mert már eljárt felette az idő. 1997-ben jelent meg PC-re a folytatás Jedi Knight címmel. Ennek a résznek nem volt teljesen lineáris a története: a játék folyamán választanunk kellett a világos vagy a sötét oldal között, és a történet, illetve a végkifejlet is ennek megfelelően alakult (az emlékeim szerint hét különböző volt belőle). A megtanulható Jedi trükkök is a választásunk alapján kerültek a birtokunkba. A Jedi Knight-hoz később egy kiegészítő lemezt is kiadtak Mysteries of the Sith címmel. Ebben a részben Kyle Katarn csak félig volt főszereplő, ugyanis ekkor már áttért a Sötét Oldalra, így itt a tanítványát, Mara Jade-et kellett irányítanunk. A játék befejezése elég érdekes volt, hiszen a végső összecsapásban Mara-val kellett volna legyőznünk Kyle-t, de ha ez sikerült, akkor GAME OVER lett. A játékot csak úgy lehetett végigjátszani, ha harc közben egyszerűen eltettük a kardunkat: Kyle nem tudta megölni a tanítványát, mert a lelkében győzedelmeskedett a jó.

HEADER 

 
0 #1 sum-blink 2015-08-13 00:30
Rád borult a vitorla? :)
Quote
 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés