Blasto

blasto-head
1998. Miféle játékok is vannak többségben előnyben a PS1-en? Lássuk: sok sikert hozzot az első Crash Bandicoot, nagyra volt becsülve a Spyro The Dragon,  a Crystal Dynamics Pandemonium és Akuji the Hearthless sorozata is klasszikusnak számít. Node ki emlékszik a Blasto-ra…? Nem sokan szerintem. A Blasto-t a Sony Interactive fejlesztette és a SCEA adta ki. A játékban az egyik mondhatni attrakció az volt, hogy egy híres rádió / médiasztár – nevezetesen Phil Hartman – adta a hangját Blasto-nak. Szerintem ez egy „Na ezd csináld utánam ha tudod!” cselekedet volt válaszként a Gex sorozatra, mivel ott a főhős hangját Dana Goud adta, aki egy híres komédiás volt az HBO-nál. A karakter tehát itt is egy magabiztos, erős jellemű és leginkább humoros alkatú figura, ami sok pluszt ad a játékhoz. Maga a játék egy korai (ha nem az első) TPS shooter – platformer. Nézzük meg mitől is olyan jó ez a játék.

STORY:
A játék úgy kezdődik, hogy Bosc, az őrült zseni alien diktátor visszajött az 5. dimenzióból, és kiagyalt egy tervet, hogy elfoglalja az Uránuszt és elrabolja az összes nőt. Blasto ezt természetesen nem hagyhatja, sőt még rádióban is szól neki a főnőke, hogy cselekednie kell. Röviden ennyi. A nők és Blasto úgymondott „viszonya” és Blasto beszólásai a csajoknak eléggé emlékeztet az 1997-es Johnny Bravo rajzfilmre. A történet mondható egyedinek, bár kicsit sablonos, és amit kifejezetten hiányolok, hogy alig van benne kisfilm: csak egy intró és egy ending, oszt’ csá. Szerintem rakhattak volna bele még több sztorit, hogy izgisebb legyen a játék, de mivel a beszólások nagyon el lettek találva, ezért a kisfilmek hanyagolhatók.  8 /10

blasto-1

JÁTÉKMENET:
Mint mondottam, ez egy TPS shooter. Alienek és mindeféle furcsa teremtények fognak majd megtámadni, és sok kihívás vár rád. A négyzettel lősz, az X-szel ugrasz, a körrel lövöd ki a speciális fegyveredet, a háromszöggel pedig az ajtókat tudod kinyitni. D-paddal mozogsz, a forgács egy kicsit lassúcska, R1-et lenyomva gyalogolni tudsz, L2-vel, R2-vel félreugrasz, L1-el célozni tudsz. Ha DualShock joy-od van, akkor a jobb analóg karral is tusz célozni. Miközben szétnézel az R3-at megnyomva kameranézetet is lehet váltani. A játék során rengeteg féle fegyót lehet felvenni: automata géppisztolyt, hőkövető rakétát, lángszórót, jegesítőt, és még egy atombombát is. Ezeknek a fegyvereknek egy megadott töltényszámuk van, ha meghalsz akkor elveszted a fegyvered. Fel lehet még szedni villám alakú tetravatt feltöltőket, ami megerősíti a normális fegyvert, így elég hasznos tud lenni, mivel később a játékban minden ellenfélbe minimum 10-et kell lőni, hogy feldobja a pacskert. A játék során bármikor megnézhetjük a térképet a SELECT gomb megnyomásával, a START-tal megállíthatjuk a játékot, ott megmutatja a játék, hogy mennyi életed van, hány ellenfelet gyilkotál le, és azt is, hogy mennyi van még hátra. Ha mindenkit kinyírsz a pályán, akkor kapsz egy extra continue-t. A játék talán egyik leggyengébb pontja az, hogy valójában mi a fenét is kell csinálni benne? Valójában gombokat kell nyomkodni, amik megnyitják a többi részt a pályán, de vannak olya pályák, ahol egy-két ilyen gomb nagyon el lett rejtve, és ez eléggé fel tudja idegesíteni a kezdő játékost. A pályák nagyok, hosszúak, terjedelmesek. A térkép csak is arra szolgál, hogy megmutatja merre vagy, és egy sablonos makettet mutat arról, hogy mi merre van. De valójában a térkép sem mutatja meg, hogy mit kell csinálni, pl. hogy hol van a következő switch. Az irányítást azt meg kell szokni, nem valami hűdejó, de nem is az a hűderossz ( itt értem -> első Resident Evil “tank” irányítása). Az ellenfeleket elég egyszerű kinnyírni, de nagyon sok olyan korridor vagy szituáció van, ahol ellepnek, és onnan nincs nagyon menekvés. A játékban sok rejtett pályarész van, ezek többségében 1up-okat lehet találni, amik ebben a játékban rendkívül hasznosak. Összegezve, nekem a játékmenettel semmi bajom nincs, minidig is élvezet volt számomra szétlőni egy-két alien fejet. :)  9/10

blasto-2

MENTÉS:
Ez a játék egyik talán legérdekesebb ponja: egy slotod lehet a memóriakártyán. Ahhoz, hogy több slotod legyen, kártyáról kártyára kell másolni az adatokat. Ha pl. van egy kistesód, aki szintén szereti ezt a játékot, és nincs más memóriakártyád, akkor öcsi felül fogja írni mentésedet, te begurulsz és elnáspángolod. Szerintem simán meg lehetett volna oldani, hogy 3 slotba lehessen menteni. Habár a mentés egyfajta csalásként is használható.

blasto-3

RÉGIÓS KÜLÖNBSÉGEK:
Ennek a játéknak is van egy nagyon furcsa különbsége: az NTSC (amerikai) verzióban van egy “Episode 3″, amit az EU / PAL verzióból minden ok nélkül kihagytak. Így az amerikai verzióban 13, míg az EU verzióban csak 12 pálya van.

blasto-4

ZENE:
YES! YES! (ahogy M.Bison mondaná)… A zene ebben a játékban fantasztikus. Egy Chuck Dough nevű emberke komponálta, mindegyik nagyon jó és élvezetes. Még egy érdekesség: ha éppen nincs sehol sokáig ellenfél, akkor a zene halkul, netán elcsendesedik, de amikor meglátsz egy ellenfelet, hirtelen elkezd újra üvölteni. ^_^ Ez jó, mert így nem fogsz elaludni a konzol előtt, pl. ha este játszol.  10/10

A SOHA MEG NEM JELENT FOLYTATÁS:
A játék fejlesztői biztosak voltak benne, hogy ez a játék tarolni fog, és nagy siker lesz. Annyira lelkesek voltak a fejlesztők, hogy már a folytatást is kidolgozták, de sajnos Phil Hartmant a játék megjelenése után 13 nappal meggyilkolták (a felesége volt a tettes). A cég vezetője egy interjúban elmondta, hogy Phil volt az első és egyben utolsó választásuk. Természetesen abbahagyták a második rész fejlesztését, és a játék ma már hivatalsoan nem is létezik. (Ez alatt értendő: semmilyen bináris fájl, kép vagy borítóterv sincs róla).
Isten nyugosztalja szegény Phil bácsit. :-(

VÉGSŐ VÉLEMÉNY:
Ha TPS fan vagy, akkor ne habozz! Szerezd be a játékot, nem fogod megbánni! De jó előre szólok, hogy nagyon nehéz! 9/10

LINKEK:
Végigjátszás

Megjelenés:
USA – 1998. március 31.
EU – 1998. augusztus.

blasto-psx

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés