MediEvil Resurrection

medievil-head

A játék a PSP nyitókínálatának egyik legütősebb neve volt, ám én még csak most jutottam el végigjátszásáig. Miért? Alant.

Sir Dan Fortesque története még a PS1 hőskorba nyúlik vissza, mikor pár ifjonci fejlesztő (vállaltan) Tim Burton munkásságaitól ihletve elkészítette a MediEvil című középkori-gótikus-darkos-angol humorú programját, majd folytatását. A játék olyan későbbi klasszikusoknak taposta ki az ösvényt, mint a McGee féle Alice, a Death Junior vagy épp az Evil Twin. Tim Burton látványvilágát én az alábbi szavakkal tudnám definiálni: tökfejek, koponyák, nyakatekert, csavart, ferde formák, szikár fákkal teli szürreális világok, kellemesen fanyar angol humorral leöntve. (Nincs új a nap alatt – hasonlókat láthattunk már a legelső Addams Family sorozatban is, de ha így nézzük Indy kalandjai, sőt a Star Wars saga is egy óriási lopás.)

medievil-1

A játék az első rész remake-je, amit ne úgy értsetek, hogy megszépült a grafika aztán jónapot, hanem a Tomb Raider Anniversaryhoz hasonlatosan újradesign-olták a pályákat, új videók, karakterek jelentek meg. A grafika a mai PSP kínálatot nézve is szép (főleg az eme világokat annyira kedvelő szememnek) ám félbemaradásának oka a BŐDÜLETES nehézsége volt. De erről még szólok. A sztori, akár az első részé. Egy gonosz varázsló a középkori Gallowmere város teljes lakosságának elszívja a lelkét, mitől azok (aranyos) zombikká vállnak. Cukker kislányok baltával, tőgyes nénik sodrófával – inkább vicces semmint ijesztő. Ily módon a holtak is felkelnek, fent nevezett hősünk is, ki fél szemével és bal szemüregében lakó kis szóf*só barátjával veszi fel a harcot a gaz ellen!

medievil-2

Komolytalan sztorihoz gegektől hemzsegő videók és játékmenet dukál, az említett fekete humorral. TPS-kaland lévén bizony a szokásos Tomb Raider játékmenetre számíthatunk kis eltérésekkel. Keresd meg ezt, nyisd ki azt, kapd el amazt. Rendelkezésünkre álló fegyverek garmadája igen széles fakard, egyik karunk bumeráng szerű elhajítása (jajj, de morbid), sokféle íj, balta, óriáskalapács, fabunkó és egyre erősebb pajzsok. Ezeket jórészt más hősöktől kapjuk meg a Hősök csarnokában, ahová a pályák közt kavarva kerülünk. (Szinte egy az egyben a Disney Herkulesének Olimposzára hasonlít a hely.) Cselekedeteinket a fülünkben lakó arab (?) akcentussal beszélő kobold (???) és egy búgó hangú narrátor ecseteli humoros beszólásaikkal. Találkozunk a változatos helyszíneken járva (búzamező, elhagyatott város, kalózhajó, várromok, börtön, elvarázsolt erdő, diliház…) repkedő dagi tündérekkel, csontváz kalózokkal, szegény foglyul ejtett lakosokkal, boszikkal, madárijesztőkkel, magával a Halállal és megannyi fura szerzettel. A külalak tényleg mesésen szép. Ám mint említettem a játék pokoli nehéz. Ez egyrészt az alapból HARD nehézség miatt van. (Legalábbis úgy fogjuk érezni valaki arra állította titkon a programot.) Ez a harcoknál probléma, leginkább a főellenségeknél: sárkány, óriás tökfej, kalózkapitány is kardunk végére akad. Őket a szokásos taktikázással lehet kinyírni. Pénzt gyűjthetünk, amivel a vízköpő szobroknál lehet vásárolni ezt-azt, illetve minden fegyver a használattól erősödik.

medievil-3

Sajnos a harcok eltúlzott nehézségén túl ott vannak még a kissé logikátlanul felépített, agyonbonyolított pályák, a pocsék kamera – második analóg hiánya ugyebár – szerencsére bárhol menthetünk, kivéve: boss harcok és utolsó pálya. Életünket zöld üvegcsékkel pumpálhatjuk fel, idővel egyre többet cipelhetünk. Ám nem ér véget a nehézségek sora. Egy idő után egy jelképes térképre kerülünk, ami a világot ábrázolja, amiben barangolunk – itt néha választhatunk a pályák sorrendje között. Óriási káoszra ad okot, hogy játék közben NINCS térkép, ami jelölné aktuális pozíciónkat, hovatovább a játék készítői többet akartak a Tomb Raidernél. Miért? Mert szinte NULLA segítséggel tárgyakat kell kombinálni, olyan kis repedéseket észrevenni, hogy netovább, milliméter pontos platform ugrálásokkal és (na ez a legdurvább) Shadow Man/ Okami/ Zelda szerű ide-oda járkálással!!!!

medievil-4

A tárgyhasználatnál az még oké, hogy egy valag item közül végig kell próbálgatni mi mire lehet jó (az ásóval pl. nyilván valahol ásni kell), mert nem magától használódik a sok cucc, mint Lara esetében, de hogy még azt is a kisujjadból szopd ki, milyen pálya végén milyen kulcsra lesz szükséged, ami a polgármester házában van elrejtve és egy kovácsműhelyben kell kiolvasztanod, meg mittudomén, az már bőven a kalandjáték kategória. És mindez halvány utalás jellegű segítségekkel! Férfiasan bevallom: kódot használva (így is meg lehet halni), youtube videókkal, leírással sikerült a dolog! Csak viszonyításképp: RÉGI Tomb Raidereken nőttem fel, az Alice-t nightmare-en végigvittem – nem hencegés képpen, de van kitartásom. Viszont meg tudok őrülni ha a fejlesztők ilyen nagyon eltájolják egy alapból remek játék nehézségét. Hisz úgyis végig akarom majd játszani. Hát nincs elég idegeskedni való, a szórakozás is legyen az? Egy pályán a legvégén szembesültem egy kulcs hiányával. Ez az adott pálya és előbb még egy pálya újrajátszását jelentette. Botrány.

medievil-5

Az irányítást és nehézséget leszámítva azonban semmi baja a játéknak. A zenéket, mintha csak Danny Elfmann komponálta volna, remek a hangulat, sziporkáznak a poénok és izgalmas a játék. A főhős meg úgy ahogy van kabaré, főleg a sárkány jelmezben. Ja, el ne felejtsem: minijátékok garmadája várja az érdeklődőket, úgy mint kacsavadászat, régimódi papírmasé stílusú katapult csata, és patkányelkapás… (Ezek multiban is működnek.) A feladatok viccesek: öltözz kalóznak, kapd el az erdei tündéreket lepkefogóval… Hibái ellenére az efféle hangulatot kedvelő keveseknek ajánlom – a többieknek egy lesz a sok közül. Most pedig jöhetnek a régi részek!

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés