Matrix: Path of Neo

neo head

Biztos emlékeztek még, ez a szegény Shiny Entertainment, hogy elszúrta az előző Mátrix játékot, az Enter the Matrixot – nekem is nagy csalódást okozott a program: borzalmas irányítás, ötlettelen játékmenet. A grafika szép volt, de a motor pocsék (akár a Messiah esetében): annak idején még fagyott, erős gépen is szaggatott, még lebutítva is, tele volt bug-gal.

Gungrave

gungrave-head

A mai hangulatomhoz híven egyik Top 5-ben szereplő animém játékváltozatáról szólnék és arról, hogy néha nem értem a kritikusokat. A Gungrave anime úgy ért engem anno mint égből lecsapó fémlándzsa az ágyékomba. Nem értettem én igazából mit is akarnak ezzel a mutánsos pusztítós lila cowboy kalapos animével. Sokáig mutattam ismerőseimnek az első részt és képedtek el sokan értetlenül. Aztán valamikor kíváncsiságból letöltöttem a második részt is és a következő három napban nem vettem fel a telefont...

Sword of the Samurai

sword-samurai-head
Imádjuk a szamurájokat, mindannyian. Én is így vagyok ezzel, így elsők között low budget kategóriában beszereztem a fentebbi produktumot. Ilyen címmel nem lett rossz egy játék... ugye nem? Kétségtelen, hogy sokkal de sokkal többet vártam ettől a játéktól és kétségtelen, hogy önmaga alatt teljesített (tudom, spoiler vadász vagyok). Miért írok róla mégis? Elsősorban azért mert kivétel nélkül fogok írni mindegyik játékomról, másodsorban pedig azért mert olyan téren teljesített amit nem vártam volna.

Coraline

coraline-head

Gyermekhorror.

A leadben említett műfaj jó ideig ismeretlen volt számomra. Emlékszem gyerekkoromban halálra f*stam magam azon a Nils Holgerson epizódon, amikor egy szellem ásta a kertet és a kisfiúra akarta tukmálni az ásót – hogy Ő ásson majd az idők végezetéig. Vagy volt az mesefilm sorozat, aminek nem jut eszembe a címe és ilyenek voltak benne, hogy a halált zsákba rakták, meg született egy marharonda sündisznógyerek...

R-Type Final

r-type-head
Ilyen alkalmakkor a világ legboldogabb amundjának érzem magam és örülök annak, hogy élek. Persze többféleképpen elérhető az állapot, ezeken a hasábokon elsősorban a PS2-vel és a vele való játékkal elérhető örömökről ejtek szót. A legendás shmup játéksorozat lezárása, illetve az annak szánt játék kiváló alany a boldogság eléréséhez.

Neo Contra

neo contra head
Bár úgy tűnhet sokszor, hogy végéhez közeledünk játéktárunknak időről-időre bebizonyosodik, hogy messze van még a pillanat, hogy kontrollerünket szögre akaszthassuk (a pallos és a sörétes mellé). Többeknek kell most megköszönöm, hogy végül ez az ismertető is elkészülhetett: Doomnak és Final Doomnak, hogy idegenből eljuttatták hozzám, illetve Garret Zirónak, hogy vállt vállnak vetve küzdötte magát velem végig a harcmezőn. Ezúton is szalutálok nekik.

Deadly Strike

deadly strike head
Beat'em'up rajongó vagyok. Ennek vannak hátulütői is, például tudok ilyen játékokkal játszani mint ez is. Van e ennél rosszabb? Igen, amikor ráveszek valakit, hogy játsszon velem. Ha a fenti borítót meglátja valaki kezdjen el rohanni az ellenkező irányba vagy gyújtsa fel a PS2-jét mielőtt elindítja és esküszöm jobban jár. Aki nem hisz a szavamnak, esetleg bátor 'gamer' vagy esetleg tudja miről is beszélek (őszinte részvétem) akkor olvasson tovább, én figyelmeztettem.