“Computers for the masses...”

Az idei húsvét szomorú történései közé tartozik, hogy elhunyt Jack Tramiel, a Commodore 64 és több más Commodore gép atyja. Jack 83 éves volt.

1928-ban Jacek Trzmiel néven született a lengyelországi Łódź városában. Zsidó származása miatt fiatal korában az auswitzi koncentrációs tábort is megjárta, szüleit is itt veszítette el. 1945 áprilisában az amerikai hadsereg felszabadította a tábort, így Jack is kiszabadult. 1947-ben emigrált az USA-ba, belépett a hadseregbe és elsajátította megannyi irodagép szervizelését, többek között az írógépét is. Kb itt indult minden.

1953-ban a hadseregtől kapott 25000 dolláros kölcsönből vásárolt egy kis üzletet New York Bronx negyedében, ahol irodagépek szervizelésével kezdett el foglalkozni. A cég neve Commodore Portable Typewriter lett. Jack mindenképpen valami katonás hangzású nevet akart a cégének, kihangsúlyozva annak komolyságát, illetve valószínűleg közrejátszott az is, hogy nagyon sokat köszönhetett a hadseregnek. Az Admiral és a General nevek már foglaltak voltak, így maradt a Commodore. A névválasztást így utólag azért megköszönjük neki, elég bután hangzana az Admiral 64 vagy a General +4.

1955-ben egy kelet-európai országgal való üzletelés miatt Kanadában kellett céget alapítania, ez lett a Commodore Business Machines. Az írógép biznisz egészen 1962-ig ment, ekkorra a japán írógépdömping miatt már majdnem csődbement a cég. Tramiel szerzett egy tőkéstársat Irwing Gould személyében, aki 400 000 dollárral (17%-os részvénypakkot kapott cserébe) megmentette a céget. Az új termék a mechanikus összeadó gép lett, de a japánok hamarosan ezt a szegmenst is megszállták olcsóbb és jobb minőségű termékeikkel. Irwing ekkor azt javasolta Jacknek, hogy utazzon Japánba, mérje fel az ottani piacot, hátha talál valamit, amivel a japánokat a saját országukban tudja felülmúlni. Jack ott látott először digitális számológépeket, és egyből elhatározta, hogy a jövőben evvel kell foglalkozni a cégének. És beletrafált a közepébe! A digitális számológépeiket vitték, mint a cukrot. Sajnos a fő chip beszállító Texas Instruments is meglátta a buliban nagy pénzt, és ellehetetlenítette a Commodore-t avval, hogy a TI kalkulátor chipek áránál OLCSÓBBAN dobott piacra komplett számológépeket.

A céget másodszor is meg kellett menteni, Gould bácsi ismét a zsebébe nyúlt és 3 millió dollárt pumpált a kasszába. Evvel a lépéssel a Commodore ki tudott szakadni a TI-től való függésből, és megvásárolta a MOS Technology Ltd. integrált áramkörök tervezésével és gyártásával foglalkozó céget. Ezek után már nem volt gond olcsón kalkulátor chipekhez jutni, cégen belül megterveztek és legyártottak bármit, amire szükség volt. A MOS fő tervezője, Chuck Peddle viszont figyelmeztette Jacket, hogy a számológép biznisz hamarosan alábbhagy, a következő lépés a SZÁMÍTÓGÉP lesz. De korán kell beleugrani, ha akarnak valamit kezdeni vele. Tramiel pedig hagyta, hogy Chuck tegye a dolgát.

Chuck tette is, ennek eredménye lette Commodore PET. A nagyközönségnek először 1977-ben mutatták be a gépet, ami ismét meghozta a sikert. A mindent egybe felépítés miatt oktatási célokra kiválóan alkalmas volt. A PET két verziója után nem sokkal érkezett a szintén mérföldkőnek számító VIC-20 a klasszikus kenyértartó formában. És még mindig nem érkeztünk el a csúcsra, hiszen csak ez után érkezett minden idők egyik legismertebb otthoni számítógépe, a Commodore 64.

Tramiel érdekes lépése volt, hogy 1984-ben elhagyta a Commodore-t (a C64 épp fénykorát élte), és egy másik céget alapított. Kicsit később megvásárolta az épp döglődő Atarit, aminek égisze alatt piacra dobott jó néhány számítógépet és videojáték konzolt, de már nem tudta egyikkel sem megismételni a C64-gyel elért sikereket. 1996-ban végleg kiszállt a bizniszből, és feleségével visszavonultan élt kaliforniai otthonában.

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés