Red Faction 2


Imhol az első jelentkező akit bemutatok és összehasonlítanék a PS2-es médiajátékkal, a Killzone első részével. Ha a THQ megtanulna végre játékot fejleszteni...

Gradius 5


A Konami készíti a világ legjobb akciójátékait. Az MGS vagy Contra szériák számomra egyet jelentenek a minőséggel. Amikor gyermekkorom egyik legmegfogóbb emlékképe nézett vissza rám egy játék borítójáról, nem maradt sok választásom.

Tenchu: Wrath of Heaven


Kevés olyan játék tartott izgalomba a róla szóló legendák és pletykák révén mint a Tenchu sorozat tagjai. Így alig vártam már, hogy második bőrömnek érezhessem az árnyak közt osonó, csendes gyilkosok éjszín lopakodó ruháját.

Metal Gear Solid 3: Subsistence


Nem titkoltan a kedvenc részem a sorozatból, ami legalább akkora hatással volt rám mint egykor a Metal Gear és később a Metal Gear Solid. Egyben a játéktörténelem egyik legjobb intrójával rendelkező produktum amiből kiderül ki is a rettegett Big Boss.

Land of the Dead: Road to Fiddler's Green


Nem szeretem elrontani a meglepetés erejét, így amikor tudomást szereztem George A. Romero egyik zombis művének megjátékosításáról, ignorálva minden tesztet és pontszámot, rávetettem magam a Land of the Dead: Road to Fiddler’s Green-re. Persze utólag mindig okosabb az ember, pedig első hallásra kimondottan impozáns a recept, hisz ahol gonosz élőholtakat kell irtani, ráadásul fps köntösben, az olyan rossz nem lehet.

Bayonetta

bayonetta head
Tudtam… Mikor az előző generációs konzolosdit kezdtem, már tudtam, hogy a SEGA Bayonettájához közöm lesz. Nem vetem meg a hack and slash műfajt és a fekete latex ruhás nénik anno zsenge kamaszkorom vágyálmai voltak, így azt gondoltam idővel mindenképp beszerzem a játékot. Hogy jó vétel volt-e, arra nagyon nehéz egyértelmű választ adni.

999 in 1


A NES és a Sárga Kazettás Nintendo (SKN by Gulandro) fénykorából szerintem sokaknak ismerősek lehetnek ezek a bizonyos “rengeteg játék egy kazettán” válogatások, amik a 99-től egészen a 9999999-ig voltak bereklámozva – legalábbis a matricán. Persze mindez szemfényvesztés, igazából csak néhány, jellemzően befejezés nélküli játék ismétlődött, ám ettől függetlenül kellemes kis összeállításra sikeredett. Akadt olyan konzol amibe alapból beépítették (ha kazetta nélkül kapcsoltuk be) de általában mellékelték a gép mellé – amihez “gyárilag” járt két kontroller, plusz fénypisztoly, micsoda kezdőcsomagok voltak akkoriban.. Ezen kollekció eredetiben sose létezett, tehát 100% kínai termékről beszélünk.

Castlevania: Curse of Darkness


A Konami nem bírta ki, hogy egy újabb nagykonzolos Castlevaniával ne vidítsa fel a vámpír és démonvérre szomjas játékosokat. Tette ezt úgy, hogy az eredmény ismét az édes-savanyú mártásra emlékeztet, viszont mindenképpen játéktörténelmet írtak bizonyos értelemben.

Íme az új Tokyo Xtreme Racer


A japán székhelyű Genki autóversenyzős, számtalan néven futó sorozata ugyan egészen a Super Nintendo-s időkig vezethető vissza, a legtöbben mégis a Dreamcast-es Tokyo Xtreme Racer / Tokyo Highway Challenge óta ismerik, és kedvelik a szériát. A Sega bukása után a készítők a Sony konzoljai mellett voksoltak, így PSP-re egy, (ott Street Supremacy-ként kell keresni) míg PlayStation 2-re négy TXR is napvilágot látott. A 2006-ban megjelent Xbox360-as Import Tuner Challenge óta azonban síri csend honolt a játék körül - egészen tavaly december végéig, mikor is a GRP (Genki Racing Project) elindította az sb-x.jp weboldalt, ahol a látogatókat az alábbi sokat sejtető kép, és egy visszaszámláló fogadta:

Okami


Elsőnek azzal a játékkal kezdem, ami miatt tulajdonképpen megvettem a konzolt. Az Okami az első pillanattól kezdve felborzolta a kedélyeimet és tudtam, hogy nekem szükségem van erre, punktum. Vajh a valóság lerombolta-e az elképzeléseimet mint sokszor ezeddig?